Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 59. szám - A talált vagyon körüli vétség 11. [r.]

Pest, kedd Jul. 31. 1860. 59. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : A talált vagyon köriili vétség (folyt.) az elvesztés fogalmának meghatározásához öszhasonlitó jogtudomány alapján. XI. — Legfelsöbb-tszéki döntvény stb. (Folyt.) — Irodalmi szemle. — Hivatalos tudnivalók. / A talált vagyon körüli vétség (Folytatás). az elvesztés fogalmának meghatározásához öszhasonlitó jogtudomány alapján. N/XI. Valamint a külföldön, mint az európai államok jogéletéből közlött adatok tanúsítják, ugy az ausztriai államban is különbözők még mindig a jognézetek aziránt, hogy mit kellessék talált s elvesztett vagyonnak tekinteni. A bíróságok nevezetesen, épen azon nézetkülönbség befolyása alatt, melyet különösen a joggyakorlatnak egyik legjelentékenyebb tényezője, az ügyvédi osztály is nyilvánítja legtöbb esetben ellentételes határozatokat hoztak azon vitás kérdésekben , melyekben a talált és elvesztett vagyon jogi természetének meghatározása fordalt elé, s melyeknek lényeges megoldása épen e jogi minőség megalapításától függött. Nem látszatik előttünk érdektelennek ezen joggyakorlathoz, mely minden állam jogéletében, a jogi szokások és maga az életbe átmenő jogszabályoknak egy nevezetes forrását képezi, néhány adatot szolgáltatni. Mintegy 7 év előtt Bécs egyik leglátogatottabb kávéházában reggel W. fizető kávésszolga egy bepecsételt papírcsomagot talált, melyet C. vendégnek mint találtat megmutatott s azután azt, mivel a jelenlevők közül sajátjának senkisem ismerte el, fölirattal pedig nem volt ellátva, felnyitotta, s benne 5000 ftról szóló 4 százalékos államkötelezvényeket talált, melyeket azonnal főnükének a kávésnak átadott, ki azon összeget mint talált pénzt a rendőrigazgatóság kezei közé szolgáltatta. Ugyanazon reggelen, kis idő múlva azon esemény után bizonyos G. ki ugyanazon kávéházban reggelizett, oda visszatérvén, kérdezte W. szolgát, hogy az általa a kávéházban feledett csomag nála van-e, mire az feleié, hogy egy csomagot az ajtó mellett találván, azt főnökének átadta. Később G. magát mint annak tulajdonosa igazolván, a rendőrigazgatóságtól az államkötvényeket kikapta. Mivel azonban W—nek a találás törvényes jutalmát kifizetni vonakodott, ezáltal bepereltetett,ki aztállitá keresetében,hogy a kérdéses csomag talált vagyonnak tekintendő, mivel a kávéház ajtaja mellett a földön találta, és pedig ugy hogy semmi nyoma sem volt, ki lett légyen annak tulajdonosa. Erre G. a tulajdonos azt feleié, hogy ezen csomag nem feküdhetett a földön, mert, mint állítja, a kávéház előtt reggelizvén, azután bement a kávéházba, hogy fizessen, mely alkalommal a csomagját egy mellékasztalkára tette le, és kifizette reggelijét, egyszersmind azonban egy levelet is olvasván, gondolatokba merült s igy távozott el, az asztalkán felejtvén csomagját. Ő tehát — gondolatokba merülése folytán — csak elfelejtette a csomagot, de el nem vesztette, mert valamely dolog elvesztettnek csak akkor mondatik, ha oly állapotba jövünk, mikép azt többé nem birjuk, a nélkül, hogy tudnánk, az hol létezik - mi azonban jelen esetben nem történt, mivel ő tudta, hogy csomagját a kávéházban hagyta; jutalom pedig csak elvesztett, de nem az elfelejtett tárgyakért jár; annál is inkább, mivel a pinczérek s hason szolgák a vendégek szolgálatjára rendelvék, kik tehát a földre esett tárgyakat felvenni s tulajdonosaiknak kézbesíteni tartoznak, a nélkül, hogy azért jutalmat igényelhetnének. Innen látható, mikép e perben a lényeges kérdést az képezé, hogy a kérdéses csomag elvesztettnek s illetőleg találtnak volté tekinthető vagy nem. Tehát a kérdéses peres viszály eldöntése szinte adalékul szolgál annak megfejtéséhez, hogy mi tekinthető talált s elvesztett vagyonnak, mi képezi az elvesztés fogalmát, s azt mily tények idézik elő? A bíróságok ellenkező nézeteket fejtettek ki : Az első folyamodási bíróság a kávéházban hagyott csomagot nem tekintette elvesztettnek, tehát találtnak sem, és pedig tekintet nélkül akár valamely asztalon hagyatott, akár, mint állitatott, a kávéház ajtaja mellett földön találtatott légyen, minthogy az illető kávésszolga azonnal tudhatta, hogy azon csomag a vendégek valamelyikének tulajdonát képezi, ki ott azt csak feledékenységből, tévedésből hagyta volt. Ez okból a szolgának , ki hivatásánál fogva köteles a vendégektől hátrahagyott holmit visszaadni — a találási jutalmat oda nem ítélte. A feltörvényszék ellenkező nézetből indult ki, azt nyilvánítván, mikép a kérdéses csomag elvesztettnek, tehát W. szolga által megtaláltnak tekintendő, ha valóban igaz, mikép azaföldön az ajtó mellett s nem az asztalon találtatott. — Erre vonatkozó indokolása következő volt: „A jelen peres ügyben — igy szól az — a dolog főleg a körül forog — váljon a kérdéses 5000 ft értékpapírt tartalmazott csomag elvesztettnek, tehát W. által megtaláltnak tekintendő-e vagy sem. Elvesztettnek s igy W. által megtaláltnak tekintendő pedig, ha igaz, hogy W. azt, mint állítja, a kávéházi ajtó közelében a földön találta; ellenben ha az való, mit G. állit, hogy t. i. azt ő maga mellett az asztalra tette le, tehát hogy W. azt az asztalon látta meg s onnan vette magához, akkor azt elvesztettnek s igy találtnak nem vehette, mert azon körülményből — t. i. hol fekvéséből — azonnal tudhatta, hogy a csomag bizonyosan azon valakit illeti, ki mint reggeliző vendég azon asztal mellett helyet foglalt vala." — Továbbá következőleg íéjtegeté azt, hogy W. csakugyan azon csomag feltalálójának, tehát a csomag feltaláltnak tekintendő ; „Mert habár W. a körülmények összefüggéséből, s különösen G nek a csomag utáni tudakozódásából, őt mint annak tulajdo59