Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 59. szám - A talált vagyon körüli vétség 11. [r.]

234 nosát felismerheté ugyan; ez mind a mellett tulajdonát mint találónak, meg nem szüntethette, mert annak tudatával a találás idejekor nem birt, hanem arra csak később juthatott. Kétségtelen, mikép a csomag tulajdonosa W. előtt nem lehetett ismeretes. Maga Gr. a tulajdonosa bevallá, miszerint az semmi küljelekkel sem birt, melyekből előbbi birtokosa megismerhető leendett. De más körülményekből sem lehetett azt megtudni, mert habár a kávésszolga gyanithatá is, hogy a kávéházbn heverő csomag valamely ottani vendéget illetheti, de hibázott minden további jelenség arra, hogy kié lehet azon számos vendégek körül, kik oly nyilvános helyen rendesen csak kevés ideig tartózkodna!;, sokan pedig közülök csak ki- s bemennek 5 különösen pedig arra, hogy váljon a még jelenvoltak valamelyikét illeti-e, ki hiányzását még észre nem veheté, vagy pedig egyikét, és váljon melyikét azon vendégeknek, kik a kávéházat legközelebb, vagy tán épen már hosszabb idő előtt hagyták el. Arra pedig épen nem találhatott W. elegendő jelenséget, hogy tudhassa, mikép a csomag Gr — nek tulajdonát képezi, minthogy a közös elismerésként az a kávéház belsejében feküdt, mig Gr. maga állítja, hogy ő reggelizését a kávéház előtti helyek egyikén végzé, s csak egy kis időre ment be a kávéházba, hogy ott fizessen, de a nélkül, hogy ott leült vagy hoszasbau tartózkodott volna, miért a szolgának — W—nek — nem lehetett semmi alapja Gr—nek mint birtokosának felismerhetése, minthogy a csomag nem létezett azon a helyen, hol ő ült reggelizésekor, hanem egy más helyen, hol csak kevés ideig létezett, és a hová a kávéház számos látogatói közül szinte többen és pedig hasonlóan csak rövid időre mehettek; és nagyon természetes , hogy különben is azt sem veheté észre a fizeté.sekkeli elfoglaltsága miatt, ha G. a közeli asztalra tett volna is le valamit. W. tehát nem bírhatott elegendő jelenséggel annak felismerhetésére, hogy a kérdéses csomag azon a helyen, hol találtatott, Gr. által vagy egy más egyén által hagyatott e. Azon körülmény, hogy W. a hozzá intézett kérdezősködésből s egyebekből G—t a csomag birtokosának megismerheté, feltalálói tulajdonán többé nem változtathatott. Mert találónak az tekintendő, ki valamely minden felügyelet nélküli tárgyat fedez fel s vesz birtokába. A találásnak fogalma nemcsak azon esetet foglalja magában, midőn a tulajdonos'a dolog lételéről semmi tudattal sem bir (elrejtettek) hanem azon eseteket is, midőn előtte ismeretlen azon hely, hol vagyona létezik, (elvesztettek) vagy midőn előtte ugyan tudvalevő, de a feltaláló előtt ismeretlen helyen hagyta volt (elfelejtettek) stb. stb. A legf. tszék a íőtszék nézetét osztotta. Kimondotta ugyanis mikép, ha a kérdéses csomag a kávéház ajtaja mellett a földön létezett s ott fedeztetett fel, mi egy tanú kihallgatása s póteskü letétele által volt bebizonyítandó — az elvesztettnek s igy találtnak tekintendő ]). Következéskép ha a kávéház valamely asztalán, hol tulajdonosa reggelizett, hagyatott általa el s az ott is fedeztetett légyen fel — elvesztettnek s igy találtnak is nem tekinthető. Ezen elv irányadóul szolgálhat azon esetekben, midőn bizonyos tárgyak a kávéházakban, vendéglőkben, s más ily nyilvános helyeken vesztetnek el s találtatnak fel, melyeknek minőségük iránt — a találó irányában — J) 1854. jan. 11. döntv. közölve a béc?i .Gerichts Zeit.' 1854 év 19. s köv. számaiban. számos kétségek szoktak keletkezni, mint az ausztriai bíróságok eljárása is tanúsítja. Vannak joggyakorlatunk terén még több más itélvények is, melyek a jelen kérdés tekintetéből érdekesek. Igy p o. valaki az utczán egy kutyát szájkosár s nyakszalag nélkül találván, azt magával vitte, de a gazdáját megnevezőknek nyilvánitá, hogy annak, ha jelentkezik, kiadandja; mely esetben a legf. tszék az alsó bíróságok ellenében kimondá : hogy azon kutya uratlannak tekintethetvén, elvitele megengedett volt, s azért lopásnak, s mivel az el nem titkoltatott, csalásnak sem tekintethetik (1853. jan. 7.) Ellenben egy esetben, midőn valaki szinte kosár és nyakláncz nélkül talált kutyát vett magához, és azt el is titkolta, a csalás vétségének lételét mondotta ki. (1855. jan. IC.) Különösen megemlítendő azonban a következő két eset és bírói határozat. Egy valaki bizonyos pénzösszeget talált, melynek tulajdonosát ismerte s mivel közelében volt annak azt vissza is adhatta volna, mindamellett azt megtartotta, s a hivatalos felszólításra azt eltagadta , s csak szigorúbb föllépés folytán adta ki. A legfőbb törvényszék e tettben a talált vagyon elidegenítésének vétségét találta. (1855. apr. 25.) Ellenben egy más esetben, midőn bizonyos cseléd gazdája szobájában a padlózaton talált valamely ingóságot, melynek tulajdonosát tehát szinte ismerte, és azt magához vévén, elrejtette s elsajátította, a legf. tszék nem talált vagyon elidegenítését, hanem tolvaj ság vétségét mondotta ki. (1855. jan. 10.) Utóbbi esetben különösen igen érdekes vitatkozás fejlődött ki. Némelyek mind a birák, mind az ügyvédek közül azon cseléd elidegenítési tettében talált vagyon elidegenítését látták; mig mások azt tolvajság vétségének tekintették. Az elsők ugyanis azon a szoba valamely távolabbi helyén létezett tárgyat elvesztettnek^ igy a cseléd által megtaláltnak tekintették — azon körülmény folytán, mivel az a tulajdonos birtokában már nem létezett, abból az már elvonatott, tehát rendelkezése alatt sem állott és igy reá nézve elvesztettnek volt tekintendő. A másik rész ellenben azt állitá, hogy azon tárgy elvesztettnek nem tekinthető, mert az még mindig ugyanazon helyen létezett, hol birtokosa is volt, ugy hogy az annak birtokát bármily pillanatban visszaszerezhette volna. Nem találjuk érdektelennek e kérdés vitatásába mélyebben ereszkedni, miután ezáltal tetemesen megközelíthetjük a talált s elvesztett tárgyak természetének felvilágosítását ; mi számos esetben, melyek a közéletben mindennap előfordulhatnak, biztos útmutatóul szolgálhat. Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. Az apai örökrésznek az összes tömegbríli kihasitása s a házastársak közti vagyonközösség megszüntetésének kérdéséhez. Házastársak közti közös vagyon-e az oly fiágra szerzett adományos jószág, melynek szerzési ára a házasság alatt — állítólag a közösen szerzett vagyonból — fizettetett ki. A hág örökjog bejelentése s érvényesítése az ósis. pát. 11. §. szerint 1853-ban történt elhalálozásnál.