Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 58. szám - A talált vagyon körüli vétség 10. [r.]

231 tént, következéskép ilyféle hagyaték az uj törvények szerint nem alkalmas a peres eseteken kivüli eljárásra. A felperes csődtömeg képviselője 1856. jul. keresetet adott be, melyben azt kérte, hogy a vagyonközösség megsemmisitessék, az összes vagyontömegből az apai örökrészek kihasitassanak és az osztály következőkép elrendeltessék, ÜOgy 1) az aPa> hagyaték összes tárgyainak elrendelendő eladása után az I. 1, 2, 3, 4, 5, ugyszinte II. 6) alatti tárgyak vételára, ugyszinte az M. Katalin halálától járó haszonélvezet három egyenlő részben csupán a férfi örökösök között; 2) a II. 7, 8, alatti tárgyak vételára, melyhez szinte számitandók a M. Katalin halála óta járó haszon élvezetek mind a 4 örökös között 4 egyenlő részben. 3) Ugyszinte a III. alatt emiitett közös szerzemények mind a 4 örökös között osztandók el, s hogy ezen per és eljárás költségei a közös vagyonból fedeztessenek. Erre alperesek Gr. György s társai következőleg feleltek : A vagyonközösség megszüntetése és a hagyaték felosztása iránt semmi kifogás sem tétetik, azonban az osztály módjának és mennyiségének ellenmondatik következők alapján : 1-ör Az I. alatt feljegyzett tárgyak G. Athanáz után nem törvény utján, hanem ex testamento jutottak örökhagyó id. G. Szilárd birtokába, következéskép végrendelet utján , miáltal vagyona a házasság alatt mintegy reménytelenül jött nyereség által szaporittatott, a házasság a 1 a11i minden nyeresség pedig közszerzeménynek tekintendő, tehát ama végrendeletben a peres felek atyjának kizárólagos tulajdona alap nélkül kerestetik, mert az illető fekvőségek mai napig is G. Athanáz nevére vannak irva, és minthogy csak a felek atyjuk nevére való átíratás mutatná ki annak valóságos tulajdonát, mi itt nem áll, következéskép ama hagyományozás épen ugy mint a közös kereskedési bolt csak közös szerzeménynek tekinthető és tekintendő is. 2 or Ep igy áll a dolog az A —féle donationalis birtokkal, ez nem donatio pura, hanem pénzen szerzett, kö vetkezéskép ezen birtokból is, habár az adomány csak a fiágra szólt — bukott nővére G. Erzsébet férjezett B—né ki nem zárathatik, mert az előbbi törvények szerint a leányágat az egyedül a fiág számára szerzett donatialis javakból is aj us quartalitium illette, minek itt is kell történni; és azonkívül is ama birtok közös pénzen nyert szerzemény volt, és arra minden beruházások is ugyanazon pénzalapból eszközöltettek , tehát anyjuk M. Katalinnak felében közös tulajdona megczáfolhatatlanul. 3-or A II. alatt előszámitott fekvőségek is a házasság alatt szereztettek, tehát ugyanazon okokból is csak felényiben tekinthetők a közös atya tulajdonául. Végre 4-er a III. alatt feljegyzett vagyon felperes által is elismertetik közszerzeménynek, következéskép a keresetbe vett leltár, valamint az osztály terv is helyesen szerkesztetett, és felperesi csődperügyelő annál kevéssé van jogosítva az ellen kifogást tenni, mert amaz még bukott csődbejutása előtt vétetett fel, és azzal az akkor megelégedve volt, miért is a kifogások elvetendők. Ennélfogva alperesek szerint a beperlett atyai hagyaték feléhez tartozik : h Az I. alatti ház a felperes által emiitett ingatlanok között az 5. alatti pénzzel együtt, melyből azonban az 1. és 2. sz. alatti levonatok leszámitandók. II. A G. Szilárd által a házasság alatt szerzett, felperes által II. alatt felszámitott tárgyak, melyek összesen mint közszerzemények csak felényiben számithatók az elhalt közös atya hagyatékához. III. A keresetlevélben III. 9. 10. 11. 15. 16. 17. 18. és 19. sz. a. emiitett tőkék örökhagyót mint felperes részéről is elismert közös szerzőt felényiben illetik, mihez azonban nem tartoznak az annak halála után kikölcsönzött tőkék (12. 13. 14 sz.) A 20. sz. a. kocsi, lovak és szerszám szinte az anyai hagyatékhoz tartoznak. Megjegyzendő még, hogy ifj.G. Szilárd örökrészét, a II. alatt feljegyzett kereskedési boltból, még mielőtt csődbe jutott kivette, és igy mint 1854. márt. 17. már nagykorú az 1852. leltárt és osztályt megerősítette; mely szerint felperes csődperügyelőnek nincs többé joga, azt megtámadni. A felperesi osztályterv tehát alaptalan és pedig már azért is, mert alperes társát G. Erzsébetet, férjezett B—nét a 1.1.2.3. 5. sz. alattiakból kizárni akarja ; mintha néhai G. Athanáz végrendelete ugy magyaráztathatnék, hogy G. Erzsébet köteles a neki hagyományozott 25,000 vfttal megelégedni, még azon esetre is — mely csakugyan bekövetkezett, — ha az átalános örökös végrendelet hátrahagyása nélkül halna el. Alperesek részéről tehát következő felosztási terv hozatik javaslatba. 1. A keresetben I. 1. 2. 3. és 5., továbbá a II. 7. és 8. - végre III. 9. 10. 11. 15. 16. 17. 18. 19. sz. alatt feljegyzett hagyatéki tárgyak csak felényiben tartoznak az apai hagyatékhoz, ezen fele rész tehát 4 egyenlő részben örökhagyónak 4 gyermekei közt felosztandó; azon megjegyzéssel, hogy miután a közös anya fiának ifj. G. Athanáznak részét már maga szerezte, az ő állításának bizonyítása nem ide tartozván, ezen rész az anyai hagyatékba bekebelezendő. Ép igya III. 12.13. 14. sz. alatti tárgyak kizárólag az anyai hagyatékhoz sorolandók. 2. Az I. 4. alatti donationalis jószág a leltár szerint 8798 ft 48 kron szereztetett, és azon az épületek 3603 ft 30 krnyi becsértékkel bírnak. Minthogy ezen beruházások a házasság alatt történtek , azon esetre is, ha a jószág a fiágnak Ítéltetnék oda, legalább fele rész az anyai hagyatékhoz csatolandó,a második feléből azonban, mely az apai hagyatékhoz tartozik, G. Erzsébetnek mindenesetre 1/i részt kell kapnia. — E részben azonban is megjegyeztetik, a) hogy ifj. G. Athanáz lészét már az özvegy G. Katalin szerezte, az tehát már az anyai hagyatékhoz tartozik, b) Hogy ámbár a közös atya 1844. jun. 13. halt el, az anya özvegyi és közös szerzőtársi jogánál fogva haláláig a jószág birtokában maradt; addig tehát a gyermekek örökösödése és osztály igényük az előbbi törvények szerint meg nem szűnt; most pedig a ptk. hatályba lépte és az ősiség eltörlése után a fiág kizárólagos örökjoga már nem érvényesítethetik, hanem ezen jószág is különbség nélkül 4 egyenlő részre osztandó, és ezen jogi nézetek alapján G. Erzsébet is kéri % részének kihasittatását ama jószágból. Az igényelt osztály törvényesen, tehát csak ez arányban történhetnék, és pedig akkép : hogy az ingatlanokból a fenérintett részek természetben adatnának ki, mert a ptk. 843. §. szerint ilyféle közös jószág eladása csak akkor történhetik, ha az vagy épen nem, vagy csak értékének igen nagy kárával osztathatnék el, ilyféle tárgy azonban az egész hagyatékban nem találtathatik, a III. 15. sz. a. értékpapírokat, és ugyanott 20. sz. alatti lovakat kivéve, melyek azonban az anyai hagyatékhoz tartozuak, s mint tarthatlanok el is adattak. Felperes részről ezekre válaszoltatott. Néhai G. Athanáz örökségét illetőleg megjegyeztetik, hogy ez fivérével Szilárddal soha sem osztozott, és mindketten ősi birtokukat közösen használták, miért is az egész G. Athanáz utáni örökségnek fivérére törvény szerint is kellett volna szállnia, az örökhagyó G. Athanáz csak a törvény értelmében cselekedett, midőn fivérét, bukott G. Szilárdnak atyját átalános öri'köséuek rendelte. Ezen hagyaték tehát már ezen okból, de a jogalap értelmében sem soroz-