Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 58. szám - A talált vagyon körüli vétség 10. [r.]

230 azt tevén fel, hogy az erszény akkor, midőn az azon harmadik személy által megtaláltatott, elveszettnek tekintendő, miután tulajdonosa a boltból eltávozván, s csak bizonyos idő lefolytával tudván meg veszteségét, ekkor máibizony osan nem emlékezett reá, hogy hol légyen erszénye. Ellenben a felebbviteli törvényszék más nézetből indult ki; azt mondván ki, hogy az kétségen kívüli, mikép a tulajdonosra nézve azon erszény birtoka nem lehetett még elveszettnek tekinthető akkor, midőn az elidegenítő azt elvitte magával , kinél semmi alap sem létezhetett arra nézve, hogy azon erszényt elvesztettnek tekintse, minél fogva e bíróság a tettest tolvajság vétségében marasztalta el 2). Goltdammer folyóiratában közöltetik egy eset 3), midőn Poroszországban A. fuvaros nyers vasat szállitván, minthogy azt lovai a rosz ut miatt el nem bir ták, abból 10 mázsát lerakott, és az országúttól nem meszszire egy bokor mögé rakta, hogy később onnan azt is elszállítsa. Utánna azonban bizonyos K. jött kocsin két cse lédjével, kik meglátták a lerakott vasat, azt elhagyottnak tekintették, felrakták kocsijokra s a közeli városban eladták. Ez tudomásra jutván, az államügyészség fellépett ellenök és tettüket, miután a józanészt követve, feltehették , hogy azon vasdarabok a bokor mögé valaki által csak ideiglenesen lerakattak, tehát gondolhatták, hogy az illető annak idejében vissza is jövend, valódi tolvajságnak tekintve, reájok a tolvajság büntetését kimondatni kérte. A biróság azonban nem volt hason véleményben, a kérdéses tettet nem találta tolvajságnak, hanem csak a talált vagyon elidegenítésének, miért vádlottakat tolvajság bűntettében nem marasztalta el.— A thüringi tszékek két öszhangzó ítéletben tolvajság vétségének találták s mint ilyent rendelék fenyitetni azon tettet, midőn valaki szemüvegét konyhakertjében, mely nem volt bekerítve, hagyván, azt egy idegen, ki igen jói tudta az elfelejtett szemüveg helyét, magához vette és elsajátította. — Altenburgban egy utazó kocsiról az országúton egy prémes köpenyeg leesvén , azt tulajdonosa csak később vette észre, mikor azonban az egy a kocsija után 'gyalog utazott egyén által észrevétlenül már felvétetett, s ki azt el is adta. Ez kitudatván, biróság elébe állitatott, mely az első folyamodáson azon kihágást talált vagyon elidegenítésének vette, mig a feltörvényszék azt tolvajság vétségének nyilvánította4). Szászországban a vendéglő árnyékszékén egy ott beszállásolt utas erszényét elfelejtette, mit egy másik oda ment idegen megtalálván, magához vette és elsajátította, miért tolvajság vétségében marasztatott el; mig majdnem hasonló esetben, midőn bizonyos egyén egy oly pénzes tárczát talált és idegenitett el, melyről azt hitte, hogy B. tulajdona, mig kisült, hogy az C—t illeti, a biróság talált vagyon elidegenítésének vétségét alapította meg 5). Olaszországban rendesen majd mindenütt a feljelentés elmulasztása miatti rendőri kihágásnak vétetik, ha a találó a talált vagyon tulajdonosáról nem birt s könnyen nem is szerezhetett tudomást; mig tolvajság vétsége u n. furto improprio, furtum improprium szokott megalapitatni azon esetekben, midőn a 2) Wochenblatt für Strafrechtspflege in Thüringen. "Weiroar 1851. 11 lap. 3) Archiv für preussisches Straftecht. Berlin 1852. I. 245 lap. 4) Jahrbücher der deutschen Rechtswissenschaft und Gesetzgebuog von Schletter 1859.363 1. 5) Neue Jahrbücher de9 sáchs. Strafrechts. VI. kötet 473 lap. találó előtt a tulajdonos ismeretes volt, vagy könnyen ismert lehetett e). Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. Az apai örökrésznek az összes tömegbőli kihasitásas a házastársak közti vagyonközösség megszüntetésének kérdéséhez. Házastársak közti közös vagyon-e az oly Háera szerzett adomanyos jószág, melynek szerzési ára a házasság alatt — állítólag a közösen szerzett vagyonból — fizettetett ki. A fiág örökjog bejelentése s érvényesítése az ösis. pát. 11. §. szerint 1853-ban történt elhalálozásnál. Közszerzemény-e, ha a vagyon csak az egyik hitestársra iratot t Néhai G. Szilárd halála után, ki 1844. jun. 13. halt el, következő hagyaték maradt hátra : I. A mellékelt végrendelet szerint fivérétől G. Athanáztól örökölt következő tárgyak , 1) P—n fekvő 67,300 ftra becsült ház. 2) R— n levő puszta 1200 ft — 3) u. o. egy másik puszta 1000 ft. 4) A... község % része. 5) Az A— Ferencz által behajtott összegből az M —i adósság levonása után még tisztán maradt 4500 ft. II. Az örökhagyó által saját nevére szerzett tárgyak, úgymint 6)A—- községnek kir. adományilag szerzett másik fele, 7) egy szőllő 6150 ft, 8) egy Ö. Györgytől örökölt szőllő. III. M. Katalin nejével a házasság alatt szerzett következő tárgyak : 9) P—n egy mindkét hitestársra írott ház 39,650 ft értékben, 10) egy másik 11,370 ftra becsült ház, 11) a kereskedelmi bolt értéke 16,675 ft, 12) cselekvő tökekövetelés G. Erzsébetnél 5000 ft, 13) G. Athanáznál levő tőke 2313 ft 54 kr. 14) ugyanannál 4656 ft7kr. kölcsön, 15) állampapírokban 1439 ft, 16) ezüst szerek 1267 ft 45 kr. becsértékben, 17) fehérnemüek 107 ft értékben, 18) edények 104 ít, 19) bútorok 621 ft, 20) lovak, kocsi és szerszám 675 ft. Örökhagyó nejével M. Katalinnal nemzett 4 gyermeket hagyott hátra, u. m. Erzsébetet, férjezett B. Szilárdnét, G. Györgyöt, Athanázt és Szilárdot, ki mint apja halálakor még kiskorú, anyjának gyámsága alatt maradt. Ezen hagyaték leltározása azonban csak 1852. év febr. 9. történt, de a leltározási bizottmány ez alkalommal egészen törvényellenesen az egész hagyatékot mint M. Katalinnali közszerzeményt kezelte, és az özvegy részére felében, a másik felében pedig mind a 4 gyermek számára minden különbség nélküli osztályt javaslott, mert az özvegy az egész birtok kezelését ugy mint azelőtt egészen 1853. oct. 12. történt haláláig birta. Ennek halála után történt ugyan hagyatéki tárgyalás, de az időközben csődbe jutott ifj. G. Szilárd tudta s jelenléte nélkül, miért is ez ujabb tárgyalásért, egyszersmind néhai édes atyja id. G. Szilárd utánni hagyatéki tárgyalás fölvétele végett is folyamodott. Az ennek következtében hozott végzés által azonban csak újólagos leltározás reudeltetett el, és az első leltározási bizottmány eljárása roszaltatott; az apau hagyatéknak egyszersmindi tárgyalásérti kérelemnek azonban azért nem adatott hely, mert a halálozás még 1844. évben törö) G i u 1 i a n i : Institntioni di diritto criminale 1841 II. 435 —436 lap.