Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 56. szám - A lejárat után forgatott váltókról

Pest, péntek Jul. 20. 1860. 56. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : A lejárat után forgatott váltókról. Orsz. tszéki tanácsos Szinovácz György úrtól. — Legfelsöbb-tszéki döntvény a p. perr. 350. §-hoz. — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. A lejárat után forgatott váltókról. Orsz. törvényszéki tanácsos Szinovácz György úrtól. Aziránt, hogy a váltó lejárat után váltójogi következményekkel íbrgatható-e ? régibb váltótörvényeink nem intézkedtek. Az 1840. XV. tcz. ugyanis ilyesmit nem tartalmazott, hanem miután a gyakorlat terén e kérdés mégis többször előfordult, a birói alkalmazkodás abban állapodott meg, hogy a lejárat utáni forgatmány csak közönséges engedmény természetével birjon. Ezen kérdés iránt a nem magyar törvényhozásoknál sem létezett egyetértés, mert mig a brémai váltórendszabály azt rendeli, hogy a váltó mindaddig, mig benne váltójog rejlik, akadály nélkül forgatható legyen, addig a porosz javallat a legtöbb törvényjavaslatokkal találkozva, szinte ezt tartá, a mit a magyarváltóbiráskodás alkalmazkodása, mint fönnebb érintők, döntvényileg megállapított. A most életben levő váltórendszabály azonban a 16. czikket szenteli tüzetesen e kérdés megfejtésének, abban a lejárat utáni forgatmányt világosan megengedvén, s az abból kifolyó következményeket a váltónak lejáratkor meg, vagy nem történt óvatolása szerint szabályozván. A törvény ezen határozott rendelete dérit ugyan némi világot azon kétes homályra, melyet e tekintetben a különféle törvényhozások körül egész 1850. május l-ig el nem titkolhatott bizonytalanság körünkben is felkeltett, azonban lényegileg még sem foglalván magában oly kellő intézkedéseket, melyek az e tekintetben nem csak nálunk, de más országokban is létező véleménykülönbséget megszüntethetnék, jónak láttuk ez úttal a törvény fennidézett czikkét tűzni ki értekezésünk tárgyául. Az idézett 16. czikk igy szól : „Ha valamely váltóra a hátirat a fizetés hiánya miatti óvás megtételére rendelt határidő lefolyta után tétetett, a hátiratos a netalán meglevő elfogadásból az intézvényezett ellen származó jogoknak, és a váltót az emiitett határidő után hátirók ellen keletkező viszkereseti jogoknak lép birtokába. De ha a váltó már a hátirat előtt fizetés hiánya miatt megóvatott, a hátiratos csak saját hátirójának az elfogadó, kibocsátó és azok elleni jogaiba lép, kik a váltót az óvás megtételéig hátirták. Ily esetben a hátiró váltójogilag nincs kötelezve." A törvény ezen szavai után két körülmény áll előttünk tisztában. 1-ször az, hogy ha a váltó lejárat után forgattatik a nélkül, hogy a fizetés nem történte miatt törvény által megszabott idő alatt óvás vétetett volna ki, akkor a váltótulajdonosnak sem a kibocsátó, sem a lejárat előtti forgatók ellen viszkereseti joga nincsen, de igen a későbbi hátirók ellen, kik neki, az intézvényezett részérőli nemfizetés esetében, váltójog szerint tartoznak felelősséggel. 2-or az, hogy ha az óvás lejáratkor rendesen kivétetett, s a váltó csak azután hátiratott tovább, akkor a váltótulajdonos csak hátirójának lép jogaiba, vagyis megtartja jogát az elfogadó ellen az elévülés egész ideje alatt, és viszkereseti jogokat nyer mindazok ellen is, kik a váltót lejárat, után forgatták tovább. Mi ugy hisszük, hogy fönnebbi következtetésünk mindkét irányban világos, mert indokát a vrsz. 41. czikkében keressük s találjuk fel, hol határozottan meg van mondva, hogy a kibocsátó és hátirók elleni viszkereset a kellő időben kivett óváson alapszik, ha tehát ez elmulasztatott, a váltótulajdonosnak azon joga enyészett el, melyre okvetlen szüksége van, ha előzői ellen viszkeresetet kiván támasztani,. miből természetesen foly, hogy ha a váltó lejáratkor meg nem lőn óvatolva, a kibocsátó, és a lejárat előtti forgatók a viszkereseti kötelezettség alól felszabadultak; — nem is ezen egyszerű körülmény képezi jelen értekezésünk tárgyát, hanem inkább azon további, hogy t. i. a váltótulajdonos, kire a váltó lejárat után óvás nélkül fórgattatott, a z elfogadó ellen épségben maradó jogán kivül, mig a későbbi hátirók ellen is viszkereseti jogoknak jut b i r t o k á b a. Ennek kivitelére nézve 3 kérdés merül fel előttünk : a) váljon a váltótulajdonos, ha viszkereseti jogát a lejárat utáni forgatók ellen igénybe kívánja venni, tartozik-e előbb az elfogadó ellen óvással élni? — b) ha tartozik, mennyi idő alatt kiveendő ezen óvás? — c) ezen óvás alapján mennyi ideje van a viszkereset megindítására? A vrsz. 16. czikke által a váltótulajdonos jogai az elfogadó ellen a 44. czikkhez képest az elévülés egész idejére érintetlenül hagyatván, nem szenved kétséget, hogy miután az elfogadó — habár a váltó lejárat után fórgattatott is — fizetni tartozik, a mennyiben ebbeli kötelességét nem teljesítené, igazságos és mindenkép okszerű, hogy a lejárat utáni forgatók, mint az ily váltót továbbadok, viszkeresetileg szinte váltójog szerint legyenek felelősek, ha csak az ellenkezőt ki nem kötötték, no már ha az igy van, vagyis, ha a törvény szavaiból azt kell kiokoskodnuuk, mit e téren az üzlet természete is tanusit, hogy a váltótulajdonos mindenek előtt az elfogadót tartozik fizetés végett felszólítani, s csak ezután fordulhat előzői ellen, akkor tisztán áll előttünk az is, hogy ezen viszkereset a vrsz. 41. czikke szerinti viszkereset természetéből nem vetkőzött ki, az idézett czikk szerint pedig a viszkereset megindithatása, conditio sine qua non, a váltónak fizetés végetti bemutatásától, s a fizetés nem teljesítésének igazolását képezőóvas kivételétől feltételeztetik, s ezzel megfejtettnek hisszük az első kérdést. 56