Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 56. szám - A lejárat után forgatott váltókról

222 A mi a 2-dikat illeti, minthogy legújabb törvényünk e tekintetben sem intézkedik, a megfejtéssel szinte az okoskodás terére szorulunk ki. — Vannak, kik azt tartják, hogy miután a törvény határidőt nem szabott, ezen óvás az elfogadó elleni elévülés egész ideje alatt bármikor jogosan kivehető; mi ezen nézettel nem tartunk, mert ha ez igy volna, akkor az óvás az elévülés bekövetkeztét közvetlen megelőző napon is kivehető volna, holott a fizetés megtagadása esetében, az előzők elleni viszkereseti jogok igénybevételére idő sem maradna, miután az elévülés bekövetkezte előtt nemcsak a beperlésnek, hanem a 80. cz. elégtételéül, a kézbesítésnek is meg kellene történni; — mások ismét azt hiszik, hogy az ily váltó — a viszkereseti jogok megőrzése tekintetéből — a birtokbavételtől számitott 24 óra alatt bemutatandó; — mi ezen nézetben legkissebb alaposságot sem találunk, mert mig egy részről e rögtönzött cselekvényre nem mutatkozik okszerű indok, addig más részről a kijátszással kaczérkodó utólérhetlenség állja útját a szabálynak, mert hisz a forgatmány, mint azt a 12. cz. világosan megengedi, üres forgatmány is lehet, melyből pedig az átvitel idejét kiokoskodni nehéz volna. Mi részünkről, a fönnebbi uézetekkel ellenkezőleg, azt tartjuk, hogy a lejárat után forgatott, s az idézett törvény szerint a későbbi hátirók ellenében viszkeresetnek is alapul szolgálható váltó ép annálfogva, mert a törvény az ez utóbbi jog megállapítását feltételező cselekvények eszközlésbevételére határidőt nem szabott, a látra kelt váltó természetét öltvén magára, a bemutatásnak, s nemfizetés esetében az óvatolásnak , a vrsz. 31. czikkéhez képest, a lejárat utáni hátirat keltétől számitott 2 év alatt okvetlenül meg kell történnie, s ezen nézetünket csak is azon, már felemiitett kétely zavarhatná meg, hogy mikép történhetnék a két év kiszámítása akkor, ha a kérdéses forgatmány üresen vagy legalább kelet nélkül van kiállítva? — e körülmény alkalmas ugyan, a dolgot némileg megzavarni, de mi annyira a 2 év alatti okvetlen bemutatás mellett vagyunk, hogy üres forgatmány esetében is kimondott véleményünk mellett maradván, erősen hisszük , hogy a mennyiben a törvénynek semmi határozott intézkedése által nem gyámolitatunk, a kérdéses 2 év a váltó eredeti lejáratától, tehát azon naptól volna számítandó, melyen a hátirat legkorábban keletkezhetett, magától értetődvén , hogy ha maga a váltó az elévüléshez már közelebb áll, semhogy a 2 év bevárható volna, akkor a tulajdonos saját érdekében is sietni fog a bemutatással, mert bekövetkezvén az elévülés, melyet magán egyesség által a váltó sajátszerű alaki természeténél fogva, rneghosszabbitni nem lehet, minden váltójog szerinti igényei elenyésznek, s a vrsz. 16. czikkének intézkedése többé sehogy sem alkalmazható. Hátra van még a 3. kérdés, melyet azonban fönnebbi okoskodásunk nyomán könnyű lesz megfejtenünk , mert ha elfogadjuk a nézetet, mely szerint a lejárat után szerzett viszkereseti jog a rendes viszkereset természetével bir, s megállapítására az óvás okvetlenül megkívántatik, más részről pedig a 16. cz. engedménye az elévülés korlátain belül értendő, akkor magunkévá kell tennünk azon nézetet is, hogy az ily viszkereset a 78. czikkben megszabott idő alatt minden esetre megindítandó, ezen időn tul csupán az óvás alapján viszkeresetet inditni, a bekövetkezett elévülésnél fogva többé nem lehetvén. Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A polg. perrendt. 350. §. alkalmazásához. Tollhiba miatt csak valamely még végre nem hajtott végzés foganatosítása akadályoztathatik. Az elmulasztás joghátránya, ha a tollhiba által sértett fél az azt tartalmazó birói határozat végrehajtása ellen semmi lépést sem tön, az ellen jogeszközt nem használt, söt a bíróilag elrendelt fizetés reá esö részét fel is vette — egyedül csak az illető elmulasztásban részes félnek tulajdonítandó. Özvegy V. Pálnénak egy 1856. dec. 18. kelt 800 pftról szóló adóslevél alapján betáblázott követelése volt Sz. János ellen. Az adós bepereltetvén, az eljáró cs. k. szolgabírói hivatal által a tőke, ennek 1856. évi dec. 18-tól járó 5% kamatjai s a perköltségek megfizetésében elmarasztatott; s hitelezőnő folyamodványa következtében az adós telkének fele része ellen 1859. márt. 11. a birói becslés foganatositatott, és pedig az illető föld I942ft50krra becsültetett. — Később felperesnő a megbecsült ingatlan elárvereztetéseért folyamodott, mely megengedtetett s a határidők 1859. jul. 18. és aug. 11. tűzettek ki, egyszersmind az árverezési jog telekkönyvi feljegyzése elrendeltetett. Az árverés a második határidőn t. i. aug. 11. végre is hajtatott, s a kérdéses telket mint legtöbbet igérő T. József 2004 fton megvette. Erre a vételár fölosztása végett határnapul 1859. sept. 11. tüzetett ki. Ezei) tárgyalásnál megjelent 1) özv. V. Pálné, s 800 ftnyi betáblázott követelésének, mint első heiyen betáblázottnak, kamataival és perköltségeivel való kifizettetését kérte. 2) S. város községe hátralevő adó fejében 158 f118 kr. és titulo váltság az ingatlan vagyonért stb. 126 ft 56 kr., és D. Mihály alapítványára 67 véka buza igénynyel. — 3) K. Mihály egy betáblázott haszonbéri szerződés alapján összesen S30 ft 55 krt igényel E követelés következőleg keletkezett : K. Mihály bizonyos H. Józseftől 2 % telket, mely azonban tulajdonilag K. Istvánt illette, öt évre birt alhaszonbérben. — K— Mihály ezen haszonbért az egész 5 évi időre Sz— Jánosnak (a jelen perbeli alperesnek) adta ismét át azon kötelezettség mellett, hogy ez köteles leend H Józsefnek évenkint sept. 15. 40 köböl búzát és ép annyi árpát — ó (K. Mihály) helyette szállítani, s ha ezt tenni elmulasztaná, a termények közönséges piaczi árát legyen köteles megfizetni. Megjegyzendő azonban, hogy K. Mihály a szerződésben ama telekből egy hold földet saját használatára az egész haszonbéri időre magának fentartott; — azonfelül K.Mihálynak azon joga is volt, a haszonbéri szerződést 200 köböl buza és ugyanannyi árpa erejéig az egész haszonbéri időre nézve, vagy pedig készpénzben 1880 pft erejéig Sz. János vagyonára betábláztathatni, mi 1856. dec. 13. eszközöltetett is. — H. jelen per idejéig tartozásában még hátramaradt 830 ft 55 kr. fizetésével; ugy szinte igénye volt K. Mihálynak a még hátralevő 2 év fejében 80 köböl búzát és ugyananynyi árpát vagyis 789 ft 60 krt követelni. -- 4) Sz. Erzsébet alperes neje 1200 ft hozományt igényel , vagy a telekkönyviig az ő nevére betáblázott föld 4/3 részét, mely tehát jogainak megsértésével törvényellenesen adatott el. 5) F. József 105 pft adósságot követel egy elmarasztaló ítélet alapján, ez összeg azonban betáblázva nem volt. —