Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 55. szám - A malom- és halászati jogról 2. [r.]

219 ellenében, ki a váltóösszeg vételét tagadta az eskü általi bizonyítást nem ajánlotta s azon körülményt, hogy T. János F. Sámuelnek egy keresztet, ezen tartozás fedezése tekintetében zálogul adott légyen a perben felhozni elmulasztotta. A r—i cs. k. vár. kik. bíróság 1859. jun. 30. kelt ítéletével az előbbi állapotbai visszahelyezésnek helyt nem adott. Indokok: A fel peres által ügy védének vétsége miatt kért előbbi állapotbai visszahelyzésnek a p. perrendt. 360. §. értelmében akkor van helye, ha az ügyvéd a döntő ténykörülményeknek kellő helyeni fölhozását vagy tagadását vagy a megkívántató bizonyítékok előadását elvétésből mulasztotta el és fele ezáltal ügyvesztetté lőn. Fontolás alá veendő tehát, váljon a váltóöszlet vétele iránti eskünek felperesi ügyvéd által elmulasztott kínálása okozta-e felperes perveszteségét. Felperesnek, ki az esküt ajánlani elmulasztotta keresetétől való elmozditását, — a bíróság az alapperben azzal indokolta, miszerint a kereseti igény elévült váltón alapulván, felperes a váltórendtartás 83. §-a értelmében köteles lett volna azon körülményt, váljon és mennyiben gazdagodott légyen az elfogadó a váltó által bebizonyítani. Felperes az előbbi állapotbai visszahelyezés iránti tárgyalás alatt világosan azt állítja, miszerint ő alperessel, ki vele pénzviszonyokban volt, leszámolt, mely leszámolásnak eredménye fejében alperes a beperelt váltót fogadta el. Ha már most tekintetbe vétetik, miszerint elévült váltónál, ha abból igények támasztatnak aptk. 1001. §-ban a kötelezvényekre nézve előszabott kellékek igazolandók, melyekhez a kölcsön tárgyának előadása tartozik; továbbá, bogy a p. perrendt. 127. §-a értelmében, minden okiratban , mely valamely bizony előáillitására irányozva van, a köteleztetés jogalapjának kitéve kell lennie, magából következik, miszerint felperes dolga lett volna, T. Jánossal állítólag tett számadását s abból eredett követelését részletenkint előadni, vagyis ügyvédjét értesíteni, váljon a vont számadási mérlegből T.János ellenében s mily követelése keletkezett légyen. Felperes ezt tenni elmulasztván előbbi állapotbai visszahelyezési kérelmében is a tett összeszámítást csak átalánosságban emiitvén, s ezen részletenkinti folyamodásba nem bocsátkozván, felperes visszahelyezési kérelmével annál is inkább elutasítandó volt, minthogy ezen leszámolás illetőleg annak eredményének nem bizonyítása, mely a kereset jogalapjának előállítását képezé, okozta felperesnek az 1858. jul. 15. kelt itéletbeni elmozditását. Felperes felebbezése folytán az eperjesi cs. kir. orsz. főtszék 1859. aug. 17. 6476. sz. a. kelt ítélete által az előbbi állapontbai visszahelyezés megengedtetett s alperes 50 pftnak megfizetésében elmarasztaltatott. Indokok. Az eredeti keresetlevélben azon körülmény, hogy a beperesitett 250 ftról szóló 1853. dec. 24. kelt váltó összeszámolásból keletkezett, s hogy alperes ezen tartozás biztosításául kézi zálogot adott, elő nem adatván, továbbá azon körülményre nézve,miszerint alperes a váltó hátlapján a kézi zálog vétele iránti bizonyítványt sajátkezüleg irta s aláirta légyen, ennek tagadása ellenében semmi bizonyíték sem ajáultatván, s így felperes ügyvédének vétsége miatt egészben pervesztessé válván; az előbbi állapotbai visszahelyezésnek helyt adni kelletett. A kereset érdemére nézve az első bírósági ítélet az 50 pft tekintetében megváltoztatandó s alperes a kereseti összegben elmarasztalandó volt, mert ő a második tárgyalás alkalmával, a felperes által ajánlott bizonyítékok nyomása alatt beismerte, miszerint felperesnek egy további 350 ftos váltó fejében 50 pfttal adósa maradt légyen, s nem is tagadta, hogy a kereseti váltó hátlapjára a kézi zálog tárgyában kelt följegyzést ő irta légyen. Ezen ténykörülmények a p. perr. 22. és 108. §§. alapján valóknak s habár a kereseti váltó elévült, alperes mindazáltal mint elfogadó a váltóbirtokosnak a váltórendszabály 83. §-a értelmében az elismert 50 ftra nézve adósa maradt; mert különben alperes a váltóbirtokos kárával gazdagodnék. A többi 200 ftra nézve az első bírósági ítélet helybenhagyandó volt, mert alperes ezen ténykörülményt határozottan tagadta, felperes pedig a jogalapot, melyből az állítólagos leszámolás történt s melynek eredménye fejében a váltó származott, a második tárgyaláskor sem derítette föl 5 sőt felperes az állítólagos összeszámolás tárgyát sem tudta előadni; miért is alperes ellenében a B. alatti váltó alapján a meg nem itélt összegre nézve a p. perr. 127. s a ptk. 1001. §§. érteimében semmi jogi kötelezettség sem igazoltatván, ily körülmények között a váltó felperesre nézve félbizonyt sem képezvén, pótesküt felperesnek megítélni, sem az alperesnek azon körülményre, miszerint a 200 pftot felperestől nem kapta légyen, oda kinált s általa elfogadott főesküt mint a p. perr. 107. §-a értelmében fölösleges megítélni nem lehetett. Mindkét félnek fölülvizsgálati kérelme folytán a cs. k. legf. tszék 1860. máj. 6.kelt határozatával a másodbirósági Ítéletet hagyta helyben. (1860. máj. 6. 13138. sz. a. kelt határozat). Büntető-jogi esetek. Határvonalak a zsarolás, erőszakos tolvajság és a rablás bűnténye között. (Btk. 98. s 174. §. I. és 190. §.) A btk. 98. §. zsarolás általi nyilvános erőszakosság bűntényének nézi azon cselekvényt, ha valamely személyen a végre, hogy az valaminek teljesítésére, eltűrésére, vagy elmulasztására kényszeritessék — erőszak követtetik el. A btk. 174. §. I. az összegrei minden tekintet nélkül bűntettnek nézi azon tolvaj ságot, mely akkép követtetett el, hogy a tolvaj fenyegetődzéssel élt, hogy a lopott tárgy birtokában megmaradjon. A btk. 199. §. rablásnak nevezi azon cselekvényt, midőn valamely személy ellen erőszakosság követtetik el a végre, hogy a tettes ingó vagyont kerítsen hatalmába. Ezen kellékek összehasonlítása nem lehet minden haszon nélküli. És arra alkalmul szolgált a következő bűnvádi eset is. N. József és István testvérek, következő bűntényekkel vádoltattak : a) 1858. évi kisasszonynapján Gr. Ignáczot, ki ökreit ment keresni, a falu határában létező erdő szélén megállitották, kérdezték tőle a legközelebbi falut, de midőn lábán egy pár uj csizmát vettek észre, puskájok és fokosukat földre eresztvén így szólottak : „atyafi vesse le a csizmát." És G. Ignácz ijedtsége s tehetetlensége