Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 3. szám

11 gendő volt, s igy itt nem az összes ingatlanok becsárát kell kiindulási pontul tekinteni, hanem csak egy ingatlannak becsüárát. — Végre föltéve, bár meg nem engedve, hogy felperesnő előadása megállhatna, s hogy az árverés megsemmisítendő lenne, ezt mégis ő csupán csak a szőlő felére nézve, mely t. i. őt, mint tulajdonostársnét illeti, vehetné igénybe; mert T. József mint szinte tulajdonos s igy a szőlő másik felének tulajdonosa az árverési jegyzőkönyvet aláirta, helybenhagyta, az ellen önmaga részéről keresetet, nem is terjesztett elő, de nem is terjeszthetett; — s igy ezen szőlő felére nézve a birói leütés foganatja kérdésbe sem vehető. De különben az 517. §. a birói leütést egyátalában megmásolhatatlannak mondja ki, mihez képest a vételárnak teljes lefizetése, s a birói átadás (Einantwortung) után felperesnek épen semmi joga nem lehet a szőlőnek bármely részében s terjedelemben való visszavételére. Megújítja tehát alperes fentebbi kérelmét. A tárgyalás ekképi befejezése után az elsőbiróságu k — i szolgabiróság meghozta az Ítéletet, melyben felperesnőt keresetével elmozdította, és az alperesnek okozott perköltségek megtérítésére kötelezte, következő Indokokból: Felperesnő azt állítja, hogy a kérdéses szőlő elárverezése azért érvénytelen, s az neki mint tulajdonostársnak azért visszaszolgáltatandó, mert ő mint tulajdonostárs a p. perrdt. 525. §. értelmében az árverésre különösen meghívandó lett volna, és minthogy ez meg nem történt, azért a végrehajtott árverés érvénytelennek tekintendő. Azonban az 525. §. érintett határozata a p. perrdt. 508. §-ra hivatkozik, s igy csak oly fülddaraboknál érvényes, melylyekre nézve nyilvános könyvek léteznek; mi a kérdéses földnél nem forog fenn. Felperesnő külön megidézése pedig telekkönyv hiányában annál kevésbbé történhetett, mert a F. Zsigmond végrehajtást intéző által a p. perrdt. 501. §-a értelmében előmutatott tanúsítvány csak egyedül a végrehajtást szenvedőre T. Józsefre szól. Mi az elmulasztott formaságokat illeti : a p. perrdt. 517. §-ból még nem következik, hogy ha a p. perrendtás 506 — 509. §§-ban előirt az árveréseknél megtartandó formaságok (a megelőzött végrehajtási fokoknál a formaságoknak meg nem tartása semmikép sem gyakorolhat az árverés érvényére befolyást) lényegükben meg nem tartattak volna, a ráütés érvénytelen légyen; mert ezt a fennebbi §. világos határozottsággal nem rendeli; különben pedig itt csak az 509. §-nak meg nem tartásáról van szó; annak megítélése pedig, váljon valamely tárgy igen csekély értékü-e, mint felperesnő maga is elismeri, a bíróságot kell hogy illesse. Feltéve azonban, hogy az árverés érvénytelen lenne, felperesnő mégis keresetétől elütendő Arolt, mert a dolog előbbi állása ismét újra feléledne, és a szőlő nem menne át a felperesnőnek egyedüli birtokába, mert ő arra nézve csak tulajdonostárs, és mint ilyennek a p. perrdt. 525. §. értelmében az egész birtok elárverezését el kell tűrnie. — A perköltségekbeni elmarasztalás a polg. perrdt. 573. §-án alapszik. (1858. deci2-ről 3464. sz.) Ezen ítélet ellen felperesnő felebbezéssel élt. És a soproni cs. k. főtörvényszék felperesnő felebbvitelének helyt adva, az első biróság Ítéletét akkép változtatta meg, hogy a kérdéses szőlőnek 1858. jun. 4. történt elárverezése s 1858. jul. 1-én végbement átadása érvénytelennek tekintendő, és alperes köteleztetik felperesnőnek ezen szőlőt a 201 pft árverési vételár visszafizetése mellett 14 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett birtokába és tulajdonába visszaszolgáltatni. Indokok. A p. perdt. 517. §. szerint a birói árverésnél leütés ált. kötött vétel csak akkor megmásithatlan, ha a p. perrdtás 506 — 509. §§. rendeletei lényegileg megtartattak, míg ellenben azoknak meg nem tartása az árverezés érvénytelenségét vonja maga után. Már pedig felperesnő által az állíttatik s a fenforgó periratok által is világosan bebizonyult, hogy az illető árverési hirdatvényben a p. perrndt. 506—509. §§-ban rendelt fölszólítása a netaláni jelzálogos hitelezőknek figyelembe nem vétetett s egészen mellőztetett; hogy daczára, mikép az 507. §. csak igen csekély értékű tárgyaknál engedi meg az árverési hirdetvenynek a hivatalos lapokbai be nem iktatását, ez mégis jelen esetben is, hol 322 ftra becsült ingatlanokról van szó, elmellőztetett, végre hogy maga a tulajdonostárs is a kérdéses ingatlan elárverezéséről az 508. §-ban előirt módon t. i. saját kezéhez való kézbesítendő végzés által nem tudósíttatott. Minthogy pedig az át. ptk. 843. §-a szerint minden közös dolog, mely egyátalában épen nem vagy csak értékének tetemes csonkításával osztható fel, következéskép T. J. és nője Magdolnának végrehajtás alá vett ingatlanjai is feloszthatatlan jószágnak tekintendők, annálfogva a p. perrdt. 525. §. világos rendeletéhez képest felperesnő is mint*az árverezett ingatlannak bejelentett s kétségbe nem vont társtulajdonosa jogosítva volt, a különös megidézése nélkül végrehajtott árverést mint érvénytelent megtámadhatni. Azon, a különös megidézés elmulasztásának mentségéül felhozott indok, hogy felperesnőnek társtulajdonjoga telekkönyv hiányában nem tudathatott, annál is inkább alaptalannak nyilvánult, mert felperesnőnek a végrehajtási periratokhoz mellékelt kézbesítési bizonyítványa valóban azt tanúsítja, hogy a bíróságnak bemutattatott az r—i községelőljáró bizonyítványa, mely felperesnőnek társtulajdonjogát a kérdéses szőlőhez bizonyítja. Az első folyamodási biró által felhozott azon kétség, hogy a törvénytelenül végrehajtott árverésnéli ráütés érvényesnek vagy érvénytelennek tekintendő-e, a p. perrdt. 517. s 525. §§. világos rendeleteinél fogva magától elenyészik, minthogy amaz (517. §.) a törvényellenesen tartott árverésnél történt eladást a vevő ellenében visszavonhatónak nyilvánítja, az utóbbi §. (525.) pedig az ily végrehajtás általi megröviditettet feljogosítja, a végrehajtott árverés érvényességét megtámadhatni. A kérdéses dolgok előbbi állapotának állítólagos újra feléledése, és ebből következő azon kötelesség, hogy a p. perrdt. 525. §. szerint az egész jószág elárverését tűrni kellessék, az elutasítást annál kevésbé alapítja meg, mert az előbbi állapotbai visszahelyezés mellett, mely a hitelezőnek felperesnő által kimutatott s alperes által nem tagadott idő közben történt kielégítése folytán történnék, semmi több árverés nem történnék, továbbá pedig a végrehajtást szenvedőnek s nejének, a felperesnőnek egymás közti jogigényei a peres tárgyat illetőleg érintetlenül hagyatnának. Mindezek szerint felperesnő kérelme alaposnak s jelen itéleta főügyben igazoltnak mutatkozik ; a költségek pedig, minthogy alperes egy kedvező ítéletet kapott és igy konok perlekedőnek nem tekinthető a p. perrdt. 573—577 §§-ai szerint kölcsönösen megszüntettek. (Főtszéki Ítélet 1859. június 6. 1498. sz. a.) A legfőbb törvényszék alperes felülvizsgálati