Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 3. szám

10 kat nyújt a peres feleknek, s a hatóságokat eljárásuk következményeiért oly szigorúan felelősekké teszi, mikép ez hatalmas ingerül szolgálhatand, hogy általuk a hanyagság s per huza-vonása kitelhetőleg kerültessék, másrészt pedig, hogy a peres ügy lelkiismeretes vizsgálatára s megfontolására, mitől a határozat alapossága függ, minél nagyobb gondot s buzgalmat fordítsanak. Közvetlenül pedig az eljárás gyorsítását eszközlik azon rendeletek (btl. XXXVI. db 130. 131. sz. 1859. jul. ( 18-ról), melyek a köz s hiteles okiratok által teljesen kivilágított, vagy a telekkönyvekbe beiktatott követelések körül a rendesnél tetemesen gyorsabb eljárást rendelnek alkalmaztatni, s melyek különösen a biztosítási végrehajtás eljárását egyszerűsítik s gyorsítják, miáltal a perlekedés nem csekély költségességének csökkentésére is hathatósan működnek. Valamint azon rendelet is (jul. 18-ról btl. 132. sz.), mely a váltórend 25. 26. §§. által megalapított biztositási jog létesítése körüli eljárást tetemesen egyszerűsíti s rövidíti. Ide sorolható azon szabályzat is (1859. jun. 25. cs. rend. btl. 118. sz.), mely az előbbi megyei házi pénztárak ellen támasztott magánköveteléseknek behajtása iránt alapitatott meg, s mely részint közigazgatási, részint jogi uton vétetik eszközlésbe, a kiegyeztetésnek túlnyomó befolyásával. Mindenekfelett pedig azon rendeleteket kell itt kiemelnünk, melyek által a közjegyzőségi intézvény a lefolyt évben mind Magyar mind Erdélyországban s az előbb a magyar koronához tartozott részekben is életbeléptetett. Ennek, mely már minden előhaladottabb államban létezik, s mely mindenütt a legüdvösb hatást gyakorolta a törvénykezési gyorsaság előmozdítására, kétségen kívül e hasznai hazánk jogéletéből sem fognak elmaradni, főkép miután oly ügyek körül, melyek közjegyzői okiratokkal vannak ellátva, gyorsított eljárás alkalmazhatása alapitatott meg. Életbeléptetését mint legkorszerűbb és legszabadelvübb reformot kell tekintenünk. A törvénykezési jog köréből még a következő uj rendeletek említhetők, nevezetesen az, mely a bírósági közkötelezvényekre vonatkozó letiltást, zárolást stb. illető rendeleteknek a közpénztárakkal való közöltetését szabályozza (jul. 2. r. btl. 120. sz.); mely a gallicziai hitelintézet s a bécsi nemzeti bank hitel osztályának jelzálogjogával terhelt ingatlanoknak nem azok által eszközöltetett végrehajtási árverésének feltételeit azokkal előleg közöltetni rendeli saját feltételeik beadhatása végett (jul. 3. btl. 121. sz.); mely a szóbeli eljárásban beadott iratok ügyvéd általi aláíratását szükségeli (jul. 5. btl. 122. sz.); mely a földteher váltsági összegeknek az illető földbirtokosok részére való kiszolgáltatások körüli eljárást szabályozza, tekintettel a jelzálogos hitelezők biztosítására (jul. 28. btl. 142. sz.); mely szerint a csődön kivüli egyességi eljárás alatt létező adós ellen annak folyama alatt is megengedtetik a kereset benyújtása (aug. 1. btl. 143. sz.);mely az adóhivataloknál nagykorúakká lettgyámonczok szárnáraletett magán adóslevelek kiadatási eljárását alapítja meg (aug. 15. btl. 154. sz.) mely a közjegyzői irattárak kiadványozásai illetékeinek behajtását rendezi (oct, 18. btl. 194. sz.); mely szerint az egyességi közjegyzők által vezetett eljárásban a feleknek követeléseiket bejelentő beadványaik bélyegköteleseknek nyilvánitatnak (oct. 29. b. tlap 202. sz.) Ezek az 1859-ben létesült törvénykezési reformok. Mind csak egyes javítgatások, a nélkül hogy azon alapelv, mely a tudomány s gyakorlat által a törvénykezési tökély egyedüli feltételéül tekintetik, s mely ez okból a jogi haladástól napjainkban már minden államban elválhatlannak tekintetik, t.i.a szóbeliség elve elfogadtatott s életbeléptetett volna. Készítetett ugyan egy uj perrendtartási tervezet, de szinte a valódi szóbeliség nélkül, csupán a protokoláris szóbeli eljárásra szorítkozva, mely köztudomásként egy jobb törvénykezés igényeinek távolról sem felel meg. Ezen perrendtartási terv azonban félretétetett, és jelenleg egy másik van készülőben s talán már tanácskozás alatt is. Szabad legyen reménylenünk, hogy az a valódi haladás terére lépend, és alapjául a szóbeliséget fogadandja el. Hazánkban az különösen kívánatos lenne , főkép miután mi előbbi jogéletünkben a szóbeliségnek malasztjait már élveztük is. A magyar törvényhozók a műveltebb nyugoti államok példájára, habár korlátolt határok közt, már évtizedek előtt behozták a szóbeliséget polgárjogi ügyekben, mi bizonynyal törvényhozói bölcseségüknek tanúságául szolgált. És habár az nem alkalmaztatott is mindenütt a törvény szellemében, a valódi szóbeliség értelmében, mind a mellett volt elég alkalmunk meggyőződhetni annak rendkivüli hasznairól s előnyeiről. L.egffel§őbb-íörvény§zéki döntvény. A p. perrendt. 506--509. s 525. §§-hoz. Ingatlan árverése érvényének kérdésében tulajdonostárs lételénél. (Vége). A további periratokban a válasz következőket ád elő : A Wohlauf-féle szőllő feloszthatlan vagyon; az 525. §. az 508. §-ra hivatkozván, e szerint pedig minden jelzálogos hitelező különösen értesítendő levén — következéskép ex analógia a tulajdonostárs is az árverésről értesítendő s arra meghívandó. — M. Józsefnek előbbi vétele 20 pft árán nem változtat a dolgon semmit. — A becsüsökre nézve megjegyzi, hogy való ugyan , mikép azok helységbeli esküdtek s igy megesküdt személyek voltak, de esküdtnek esküje egészen más természetű, mint szakértőnek esküje. — T. József aláírásából s megelégedéséből felperesnő tulajdoni joga megszüntetésére következtetést vonni nem lehet. — Végre kiemeli, mikép öszszesen 322 fira becsült ingatlanok nem képeznek oly cse kély értékű vagyont, minek árverezési kihirdetése hírlapok utján elmaradhatna. A viszonválasz pedig az előadottakra következőkép felel : az 525. §. feltételesen veendő, következéskép az csak föl nem osztható jószágra nézve állhat meg, s csak ilyesekben hívandó meg a tulajdonostárs az árverésre. A p. perr. 508. §. a jelzálogos hitelezők értesítését megrendeli ugyan, de az 509. §. egyszersmind azt is rendeli, hogy ha netalán valamelyik hitelező külön meg nem hivatott volna, azért a birói leütést nem lehet érvényteleníteni vagy megsemmisíteni, de a tulajdonostársnak joga sem terjedhet többre, mint a hitelezőké, minthogy az 525. §. ezen 509. §. határain tul nem akar rendelkezni. — T. József aláirta az árverési jegyzőkönyvet, mi elegendő volt, mert ezen szőllő a katastralis kivonat szerint egyedül csak magára T. Józsefre van beirva. — Az árverési hirdetvénynek ujságlapokba teendő kihirdetése annál inkább elmaradhatott, mert itt csak a végrehajtási összeg | vehető tekintetbe, — mely azonban csak 49 vftot tévén, ennek fedezésére bármelyik földdarabnak eladása is ele-