Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 42. szám

167 bukott ellen a személyi végrehajtást, megkereste sikeresités végett a p—i orsz. tszéket, s ez Mézesy Károlyt váltófogságba tétette. Az ekkép végrehajtást szenvedő fél elmulasztván a felebbviteli folyamodásra szabott határidőt, később ügyvédi tanácscsal élve, egyenesen a bécsi keresk. tszékhez egy folyamodással járult, melyben főleg kiemeli, hogy a fenforgó esetben iránytadó, Magyaországban érvényes csődrendtartás (1853. jul. 18. igazságügymin. rendelet) 64. §-a értelmében valamely vagyonbukott fél személye ellen csak azon hitelezők járhatnak el, kiknek igényei a közadós személyére szorítkoznak, vagy a kik a nélkül, hogy kielégittetésüket a csődtömegből keresnék, csupán a bukott személye ellen akarnak végrehajtást intézni. Miután azonban Schwarz Izsák 20,000 p. ftnyi váltókövetelését a z—i mtszéknél, mint csődbíróságnál bejelentvén, ebbeli igényével nem az adós személyére szorítkozik , sőt inkább azt a csődtömegből kívánja kielégíttetni, ennél fogva az vagyonbukott váltóadósa ellen egyszersmind személyi végrehajtással annál kevésbbé élhet, minél bizonyosabb az, hogy a józan ész és az emberiség ellen harczol, személyi végrehajtás által kényszerítő eszközt alkalmazni oly körülmények közt, midőn tekintve, hogy a bukott fél a 62. §. szerint fizetéseket egyáltalában nem teljesíthet, a kényszerítés egyedüli okszerű czélj át, a fizetést meg nem közelitheti, s azért ez igénye csak a hitelező kezébe nem illő fenyíték színében tűnik fel stb. Ez okoknál fogva Mézesy Károly a személyi végrehajtás megszüntetését kéri. A bécsi keresk. tszék e folyamodást a kereső fél ügyvédével közölvén , miután ez , noha nem tagadá,hogy ugyanazon 20,000 pftos váltókövetelés, mely miatt a végrehajtási fogság lőn elrendelve, egyszersmind a csődperbe is avattatott — nemlegesen válaszolt, folyamodót kérelmével elutasította. Ez felebbe zéssel élvén,az alsó-ausztriai cs. k. főtszék hivatkozva az 1787. nov. 12. kelt 745. számú udvari rendelvényre, mely a magyar ideigl. csődrendtart. 64. §-val megegyez, elismeré az elvet, mely szerint a váltóhitelező vagyonbukott adósa ellen személyi végrehajtást csak oly esetben intéztethet, midőn kizárólagosan az adós személyére kiván szorítkozni; mindazáltal a felebbezőt elmozditandónak találta. Ezenfőtszékihatározat indokolása következőleg szól: „Az igaz ugyan, hogy felperesnek az adós ellen, daczára annak, hogy az csőd alá került, a fizetési meghagyás alapján a váltójogi személyi végrehajtást csak azon feltétel alatt van joga igénybe venni,hogy kizárólagosan csak az adós személyére szorítja igényét, az 1787. nov. 12. udvari rendelvény értelmében, mely Magyarország számára hozott csődtörvény 62. §-ával (igazságügyminiszt. rend. 1853. jul. 18. 132. sz.) megegyez. „Azonban folyamodó nem mutatta ki, hogy felperes a neki 20,000 pftnyi váltókövetelése behajtására (1859. dec. 20. 107844. sz. a. végzés által) megengedett személyfogság végrehajtása után ugyanezen követelését a csődtömegnél bejelentette légyen; mert a folyamodáshoz mellékelt átalános bejelentés 1859. sept. 12-ről sokkal a személyfogságérti folyamodvány beadása (1859. dec. 19.) előtt történt, és a mennyiben ama váltókövetelésre vonatkozik, azáltal megszűntnek tekintendő, miszerint felperes személyfogságérti 1859. dec. 19. beadott folyamodványában kijelentetett, hogy ő — a felperes — kizárólagosan csak az adós személye ellen kiván végrehajtást. Ezek alapján nincs elegendő ok arra, hogy folyamodó kérelmének hely adassék. (1860. 1286. sz. alatt). Ennek folytán Mézesy Károly rendkívüli felebbezési folyamodványt nyújtott be, melyben többek közt kifejté, mikép azon tény, miszerint Schwarz Izsák 20,000 pftnyi váltókövetelését a csődperbe is avatá, teljesen be van bizonyítva, ha tekintetbe vétetik, hogy ő ügyvéde által ezen állítmányt tagadásba nem vette, és beadványában egy szóval sem emlité : hogy igényével csupán adósának személyére akarna szorítkozni. Erre a cs. kir. legf. tszék f 1860. évi febr. 29. 2049. sz. alatti rendelvényével mindkét albirósági végzést megmásítván, a Mézesy Károly ellen foganatba vett végrehajtási váltófogságot azonnal megszüntetendőnek találta, és ebbeli határozatát következő nem csekély érdekű indokokkal gyámolította : Indokok: „Az itt iránytadó magyarországi ideigl. csődrendtartás 64. §. szerint valamely vagyonbukottnak hitelezői a csőd kiütése után is felléphetnek ugyan a csődbíróságnál, vagy más törvényszékeknél a bukott fél személye ellen, s annak fogságba tételét követelhetik, de csak azon feltételek alatt, ha vagy jogigényeik csupán a közadós személyére szorítkoznak, avagy ha a hitelezők a nélkül, hogy kielégittetésüket a csődtömegből keresnék, csupán a közadós személye ellen akarnak végrehajtást intéztetni. — Hogy tehát a végrehajtást a bukott közadós ellen az emiitett törvényszakasz értelmében kérni, és megengedni lehessen, feltétlenül szükséges, miszerint a végrehajtást szorgalmazó fél magát csupán a közadós személyéhez tartsa, és a csődtömegbőli kielégíttetést vagy épen ne igényeljen, vagy mégis az efféle kielégittetésről határozottan lemondjon." „Már pedig a személyfogságérti folyamodványban felperes kijelenti ugyan, hogy ámbár adósa a személyfogság elrendelése óta csődbe jutott, mégis szándéka 20,000 ftnyi megítélt követelését illetőleg adósa személyéhez ragaszkodni; — arról azonban, hogy igényével csupán az adós személyére szorítkozik, vagy hogy követelését a csődtömegnél vagy épen be nem jelentette, vagy a tett bejelentést visszavonta volna, és arról egészen lemondott légyen — a folyamodványában semmi említés sem tétetik; — sőt inkább felperesi meghatalmazott, a bíróságnál tett válaszába Mézesy Károly alperes által folyamodásában állított azon körülményt, t. i. hogy felperes váltókövetelését az ellene — alperes ellen — megnyitott csődbe bejelentette, hallgatással mellőzte — tehát annak ellene nem mondott; ennélfogva azt valónak lenni elismerte. Azon körülmény tehát, hogy felperes kérdéses váltókövetelését a csődtömegnél is bejelentette, annál inkább valónak tartandó, mert alperes által felülvizsgálati folyamodványához mellékelt felperesi átalános csődbejelentés ezen állítást igazolni látszik, és annak ellenkezője a végrehajtató által nem bizonyitatik, sőt nem is tagadtatik. Minthogy tehát ezen körülményeknél fogva a csődtörvény 64. §. szerint a kért személyfogság elrendeléséhez szükséges feltételek nem léteznek, ugy az meg sem is engedtethetett. (Legf. tszéki döntvény 1860. febr. 29. 2049. sz. a.) E m. legf. tszéki határozatból tehát kitetszik, hogy miután a fenforgó esetben Schwarz Izsák végrehajtási folyamodásában nem jelenté ki, hogy igényével csupán