Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 41. szám - Törvénykezési reformok tekintettel ujabb törvényhozási mozzanatainkra

162 jogbiztonság előmozdításában rejlik, melyet a jegyzői irományok, mint hiteles okmányok kiállítása által eszközi 1; hanem egyszersmind abban is, hogy a bíróságok köréből elintézés végett átvegye nagy részét azon hivatalos teendőknek, melyekkel eddig terheltettek, a nélkül, hogy azok szorosan vett bíráskodási, vitás törvénykezési ügyeket és teendőkei képeztek volna. Ebből mint tudjuk, a közönségre nem csekély hátrányok háromoltak, és pedig mind azáltal, hogy ezen nem peres ügyek a bíróságok ügyhalmozottsága miatt csak igen hosszas idő folytában végeztethettek, mind azáltal, hogy az ez általi ügyszaporodás miatt maga az igazságszolgáltatás is hátráltatott és késedelmessé tétetett. Innen a közjegyzőségi intézetnek hasznossága alaposan kétségbe sem vonható. És e hasznosság annál magasb fokra fog emelkedni, minél több oly ügyek kezelése bizatik az eddigi bírósági hatáskörből a közjegyzőkre, melylyek nem tartoznak a szorosan vett igazságszolgáltatás teendőihez. Ez mutatja azon rendelet korszerűségét s hasznosságát, melyről imént tettünk említést. A másik rendelet, melyről szólni kívánunk (f. é. máj. 13. btl. XXXII. db 123. sz. a.) a kereskedelmi s üzleti könyvekről, czimbejegyzésről stb. rendelkezik. Lényeges tételei következőkben állanak : 1. Minden keresk. tszéknél bejegyzett kereskedők, iparosok kötelesek törvényesen alakított üzleti könyveket vezetni. Ily üzlet könyvek fél próba erővel birnak minden a kereskedelmi-iparkamaránál bejegyzett kereskedelmi-, gyár- s iparvállalat birtoklója részéről. És ily vállalat birtoklói feljogositatnak, hogy vállalatukat czégjokkel együtt mind annak székhelyén létező, mind azon kereskedelmi törvényszéknél bejegyeztethessék, melynek járásában íióktelepvénynyel, vagy rakhelylyel birnak. 2. A kereskedelmi kamaránál kereskedők vagy gyártulajdonosok gyanánt bejegyzett vállalkozók kötelesek czégjöket s illetőleg társasági szerződésüket a keresk. törvényszéknél bejegyeztetni, ha 50,000 nél népesb helyeken 150, 10,000 lakost haladó városokban egész 5,000 lakosú helyekig 60 s más kevesb népessépü helyeken 40 ft egyenes államadót — pótlék nélkül — fizetnek, vagy ha ügyletüket közös czég alatt több társakkal akarják vinni. 3. Az imént nevezetteken kivül más iparvállalkozók keresk. törvényszéki bejegyeztetésre csak akkor kötelezvék, ha vagy több társakkal űzik iparvállalatukat, s köZ'*s czéget használnak, vagy üzietökben váltókat s hason az üzleti forgalomba tartozó kötelező okiratokat akarnak kiadni. — E bejegyeztetés kötelessége azon kereseti társulatoknak is, melyeknek üzlettőkéjük egészen vagy részben részvények utján állitatik elő. 4. A keresk. tszéki bejegyeztetés elmulasztása nem veszi el ugyan a 1 élesített jogügyletek érvényét; a keresk. kamarák azonban kötelesek az azt elmulasztókat a keresk. törvényszéknek följelenteni, mely kellő megfenyitetésük iránt intézkedend. 5. A nem kereseti részvénytársulatoknak a törvényszéki bejegyeztetés a kereskedelmi törvényszék s legfőbb folyauiodásilag az ország hatóság s a belügyminisztérium által engedtethetik meg. 6. Az ekkép bejegyzett vállalkozók czimvezetési hatalmazást adhatnak, melyet kötelesek bejegyeztetni; és az egymás közti s az 1852. nov. 20. rend. 57. §-ban 1853. febr. 16. rend. 55. §-ban kijelölt személyekkeli peres — az ott elősorolt ügyletekbőli viszályokban a keresk. biróság hatósága alá tartoznak; hasonlóan a csőd- és ezen kivüli egyességi eljárásban is. E szabály kiterjed az előbbi szabályszerű bejegyzésekre is, melyek érvényükben maradnak. Minden beadvány valamely vállalat keresk. tszéki bejegyeztetéseért 10 ft bélyegilleték alá tartozik; de ha azon vállalat pótlékok nélkül 100 ftnál nagyobb államadót fizet, ezen nagyobb összegtől azonfelül lO százalék illeték fizetendő. És ezen esetben a keresk. fszék az adóhivatalt értesíteni tartozik. A kereskedést üző török alattvalók jogai s kötelességeikre vonatkozó szabályok érintetlenül maradnak. E határozatok kihirdetésükkel azonnal életbe lépnek (megjel. máj. 15.). Az itt előadott szabályok sem maradandnak minden befolyás nélkül — mellőzve a nemzetgazdászati érdekeket — magának a törvénykezésnek érdekeire is. Egy részt tényező leend ebben a kereskedelmi szakbiróságok hatóságának kiterjesztése, mi e szakbiróságok hasznossága folytán nem csekély jelentőségű. Másrészt azáltal, hogy befolyással leendnek a jogbiztosság emelésére, főkép azon intézkedések által, melyek a bizonyolást könnyitendik. Másodszor a törvénykezési jog reformjára irányzott törekvések közül azon ténykörülményt kívánjuk kiemelni, minélfogva a reform vágyak s törekvések oda is irányoztatnak, hogy a törvénykezési rendszerben oly elvek legyenek az irányadók, melyek a gyors, de mégis alapos igazságszolgáltatás igényeinek minél inkább megfeleljenek, tehát a törvénykezés legfőbb czéljainak valósítását minél jobban megközelítsék. Természetszerű meggyőződés, mikép a jog-épület egyes részeinek javítgatása, miről szóltak fentebbi soraink, üdvhozó csak akkor lehetend, ha maga azon épület biztos és czélszerü alapokon nyugszik. Ha tehát a folytonos haladás szükségképi kifolyásait tekintjük a folytonosan megjelenő pót-törvényekben, magyarázó s javítgató jogi intézkedésekben; akkor feltételeztetni kívánjuk azt, hogy maga jog-rendszerünk a tudomány haladásának s az életkifejlődésének megfelelő elvekre van fektetve. Ezen elvek és alapok között pedig — mellőzve most a bírósági rendszert — Európa minden műveltebb államában már régóta legelső helyet foglal el a szorosan vett törvénykezési eljárás szóbelisége. Mindenütt ott látjuk a törvénykezési reformok között azon kívánalmat, hogy az létesitessék, vagy ha létesitetett, tökéletesebb fokra emeltessék. Ez államunkban is az átalános kivánat. Ha a magas Fejedelmi nyilatkozat folytán az országgyűlések hazánkban ismét megnyílnak, kétségtelenül nemcsak a nemzetgazdászati, hanem a jogi — s különösen a törvénykezési reformok eszközlése is legelső gondjaik közé fog tartozni. És akkor e lapok hasábjain mi is közre fogunk működni, hogy oly törvénykezési intézményekhez juthassunk, melyek minden tekintetben kielégítők legyenek; kielégítve a spéci fi cus érdekeket épen ugy, mint megfelelve azon elveknek is, melyek a haladás színvonalán állanak, melyek nélkül csak visszaesés lehető, mi egy nemzet előtt sem lehet tanácsos.