Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 41. szám - Törvénykezési reformok tekintettel ujabb törvényhozási mozzanatainkra

163 Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. Az 1840. XVI. tcz. 17 §. és a p. perrdtás 239. §-hoz. A czimvezetök a még érvényben levő 1840. XVI. tcz. 17. §-a ér­telmében pótló eskü tételre bocsátathatnak. A czimvezetö a kereskedő ház főnökével egy és ugyanazon sze­mélynek tartandó. A pótesküt a kereskedő ház fejének odaitéló s már jogerőre is emelkedett ítélet nem szenved változtatást az által, ha az illető kereskedő időközbeni elhalta folytán a czimvezetö boesátatik a főnökének odaítélt póteskü letételére. C. Alajos fiumei kereskedő a sz—i megyetörvény­székhez 1858. jun. 11. beadott szóbeli keresetlevelében W. G-yörgy czim alatti sz—i kereskedést A. és B. alá csa­tolt kereskedői könyvkivonatoknál fogva hitelbe adott áruk 559 pft 56 krt tevő árában és 1857. íebr. 12. mint a kikötött de meg nem tartott fizetési időtől számítandó 6% lejárati kamatok és költségek megfizetésében kéri szóbelileg elmarasztaltatni, kiegészítő bizonyítékul fel­ajánlván pótló esküjét. Alperes a tárgyalás alkalmával megjegyzi, hogy a p. perrdt. 7. §-nak értelmében jelen esetben nem lehet szóbeli eljárásnak helye, mert felperes fél próbát sem mutatott fel, minthogy nincs kimutatva, hogy a felhozott kereskedői könyvkivonatok paraphiro­zott könyvkivonatok legyenek; továbbá minthogy ily ügyekben nem elégséges a kivonatokat felmutatni, hanem azt is be kell bizonyítani : ho^y a küldött vagy könyvbe igtatott áruk mennyiségük és minőségük szerint megren­deltettek-e? Miután tehát a felperesi adatok a p. perrdtás 7. § nak meg nem felelnek, szóbeli eljárásnak helye nem lehet; — egyébiránt, ha az írásbeli eljárásnak hely nem adatnék, alperes előterjeszti : bogy ő felperes követelésé­ről mit sem tud, tagadja, hogy felperesnek a keresetbe vett összeggel tartoznék; tagadván azt is, hogy nála áru­kat rendelt volna még pedig hitelre, továbbá hogy fize­tésre felszólittatott volna; miért is kéri magát felmentetni. Felperes az alperesnek a szóbeli eljárás alkalmazása ellen tett kifogásait félrevetendőknektartja : miután kere­sete hiteles kereskedői könyvkivonatokon alapszik, a fen­nebbi kifogás tehát, mint perhuzásra szolgáló a p. perrdt. 8. §. értelmében elvetendő: — megjegyzi továbbá, hogy a bizonyítékul használt könyvkivonatot fél próba illeti, mert a felmutatott kivonat paraphirozott könyvkivonat, egyébiránt alperes a könyv előmutatását nem is kérte, azt pedig, hogy alperes az árukat megrendelte és a fize­tést nem teljesítette, kész felperes a megrendelő levelek­kel bebizonyítani, miknek előmutatása végett határidő kitűzését kérte. — Alperes az előbbiekhez ragaszkod­va, felperest még azért is kéri keresetével elutasittatni, mert önmaga beismeri, hogy keresetét a p. perrdt. 10. §-hoz képest nem szerelte fel kellőleg. A becsomozás megtörténte után a megyetszék következő ítéletet hozott: Alperes a felperes 559 pft 56 kr követelése, annak 1857. jun. 11-től mint a kereset beadá­sa napjától számítandó 6% kamatai, s ... ft perköltségek megfizetésében végrehajtás terhe mellett elmarasztatik, ha felperes a pótló hitet leteszi arra, hogy az általa A. alatt beperesitett könyvkivonat kitételei mind a mennyiség, mind a czim tekintetéből valódiak, miért köteles felperes jelen ítélet itélvénynyé váltától számitandó 3 nap alatt hitletételi készséget bejelenténi, s azt a kitűzött napon oly bizonyosan letenni, minthogy különben követelé­sével elmozditatik s alperesnek kötelezte­tik költségek fejében 8 ftot végrehajtás terhe mellett lefizetni. Indokok. Alperes kifogást tesz a felperes által választott szó­beli jogút ellen, — azonban itt kereskedő — kereskedő ellen állván perben — az illetőségi törvény 55. §. értel­mében ezen ügyben a cs. k. törvényszék mint a kereske­delmi törvényhatóság gyakorlatára rendelt bíróság jár el; már pedig a p. perr. 6. §. a kereskedelmi tszékeknél szó­beli eljárást alapit meg; ezen okból alperesnek az ügy elleni kifogásait elvetni s e szóbeli eljárást megalapítani kelletett; tagadja továbbá azt, mintha felperesnél áruren­delést tett, vagy tőle az A. alatti okmányban kijelelt áru­kat megkapta volna. Miután azonban alperes állítása iga­zolására a törvény által szabott bizonyítási módokat al­kalmazni mulasztá, a p. perr. 22. §. értelmében az átalá­nos tagadás sikertelen; — ugy a felperes által A. és B. alatt mellékelt okmányokat valódiság tekintetében meg nem támadtat— s a könyvkivonatoknak a p. perr. 126. §-a által fél bizonyító erő tulajdoníttatik, — a p. perrdt. 270. §. értelmében pedig, ha valamelyik fél elhatározó ténykörülmények iránt egyedül maga magában jogszerű, teljes bizonylatot nem hoz fel, — pótló esküre bocsátat­hatik, — ezen okokból — felperesnek az A. és B. alatti okmányok mellé a pótló hitet megítélni, letétele esetében alperest a beperesitett tőke, kamat, s mint vesztes felet a perköltségekben is marasztalni kelletett. Azon esetre azonban, ha a megítélt pótló hitet le nem tenné, bizonyítéka a p. perrdt. 272. §. értelmében teljes­nek nem vétetvén, követelésével elmozdítandó, s mint vesztes fél ellenfele költségeiben is elmarasztalandó. Ez ítéletet alperes felebbezte,, mert W. név alatt Sz —n kereskedés nem is létezik, hanem W. ésL. név alatt; félperes pedig igazolni nem tudja, hogy alperes árukat kül­dött volna.— Mert az 1841. évi 16. tcz. 2. fejezete 16. §-nak rendelkezései jelenleg is megtartandók a keres­kedőkre nézve, minélfogva felperesnek az áruk megrende­lését, vagy azok kézhez jutását kellett volna bebizonyí­tani. A cs. k. f ő t s z ék a felebbezésnek helyt nem adva, az elsőbirósági ítéletet találta helybenhagyandónak. Indokok: Alperes az A. és B. alatti okmányok valódisága ellen mit sem hozván fel, sőt felperesnek a válaszban felhozott azon határozott előadására, hogy neki az alperesileg kér­dés alá vett megrendelő levél felmutatására halasztás en­gedtessék, mitsem válaszolván, ez által közvetve az áruk­nak, melyektől az ár követeltetik, megrendelését elismer­te, miért is az Ítélet felebbezett része a p. perr. 126. §. il­letőleg az 1840 16. tcz. 16. §. értelmében helybenhagyan­dó volt. (Főtszéki határozat 1858. dec. 21. 12597. sz. a.) Ez ítélet értelmében felperesi ügyvéd felének kész­ségét az eskületételre a törvényes időben bejelentette, s foganatosítására nézve a fiumei cs. k. járásbíróság meg­kerestetett . Azonban felperes C. Alajos fiumei kereskedő ez időközben meghalt, miről is a fiumei járásbíróság a sz—i mtszéket tudósította. Ezen jelentés a felek meghatalmazottjaikkal közöl­tetvén, felperesi ügyvéd bejelentette, hogy meghalt felpe­resnek czimvezetője M. Raimond kész letenni a pótló hitet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom