Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 40. szám

Pest, kedd Háj. 22. 1800. 40. szám. Második év. CSARNOK. TARTALOM i Az 1853. márt. 2. cs. ny. par. 46. § nak alkalmazására vonatkozó esetek. — A ptk. 732. §-hoz. A jász-kunok törvényes örökösödésér61 stb. — Legfelsöbb-tszéki döntvény a telekk. rend. 67. §-lioz, továbbá a 71. §lioz és 1. 2. §§-hoz. stb. (Vége). — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. Az 1853. márt. 2-diki cs. nyiltparancs 46. §-ának alkalmazására vonatkozó esetek. Éjszak-Bihar vármegyében kebelezett Gr á 1 o s-P e t r i helység úrbéri rendező és elkülönítő pere, még 1848. év előtt lefolyt, s a volt Magyar királyi Helytartó Tanács intézvényével harrnadbiróságilag eldöntetvén végrehajtás végett leküldetett. — A végrehajtást a debreczeni első folyam, cs. k. urb. tszéknek kellett az 1853. mart. 2. csász. nyiltpar. 46. §-a értelmében teljesiteni. A pert eldöntött helytartósági intézmény szerint — a maradványföldekből uj telkek voltak alkotandók, nielylyekhez legelőbeli járandóság is volt kiadandó. Azonban a végrehajtó bizottmány előtt az illető lakosok követelték, hogy az 1853. márt. 2. cs. nyiltparancs 8. §. értelmében a maradvány földeket megtarthassák. — A volt földesuraság arra azt mondotta; hogy reá nézve a kérelem teljesítése különbséget nem tészen, mert bár a maradványföldek után legelőbeli illetőséget adni nem tartoznék; de mivel a helytartótanácsi intézményben el van rendelve, hogy a maradványfüldekből uj telkek alakitassanak, s azok legelővel is ellátassanak, a maradványföldekből alakitatni rendelt uj telkek után is kiadja a legelőt; azonban nem ellenzi, hogy a maradvány földek megváltás mellett a jelen birtokosoknál maradjanak. Ehhez képest egyesség jött létre. És ugy hajtatott ezen egyesség szerint végre a Helytartótanácsi intézvény; mikép annyi hold föld adatott ki urbériségül, a mennyit az intézmény elrendelt; de nem lett annyi telek, mint a mennyit az intézmény megállapított; hanem a maradvány földek az addigi birtokosok kezei között kárpótlás fizetése mellett megmaradtak; s ugyanazok az újból alkattatni rendelt telkek után járuló legelőnek aránylagos részét maradvány földeik arányában ingyen kárpótlás nélkül megkapták. Nevezetes körülmény volt ezen esetnél, hogy a maradvány földekért fizetendő összeg felszámításánál egy egész telekre eső kárpótlási átalány összeg — annyi hold számmal osztatott — a mennyi hold bel-és kültelki tartozmányul az 183%. V. tczikkelyben van megállapítva; s a legelő, mint az 183%. VI. tczikk értelmében a telkektartozmányán felüli haszonvétel, — számításba nem vétetett. — De a mennyiben a maradvány földekből alkottatni rendelt telkek száma után kiadott legelőért nem követeltetett kárpótlás, — mind az osztó — mind az osztandó — aránylag kevesedvén, az eredményre különbséget nem tett. — Ezt a felszámítást a földtehermentesitési alap igazgatóság is helyben hagyta. Ugyancsak Ejszak-Bihar megyébe kebelezett Esztár helységében a maradvány földeket illetőleg a fent közlöttől egészen különböző eset fordult elő. Itten is még 1848. előtt folyt le az úrbéri rendező és különítő per, s a volt magyar királyi Helytartótanács intézménye rendelte el a végrehajtást. E szerint a maradvány földekből 6 egész és 3/8 uj urb. telkek lettek volna alkotandók. Itten már ugy vélekedtek — hogy az Ítélet ítélt dologgá vált, — s azoktól a volt úrbéresektől, kiknek telki illetőségeik az uj terv szerint megvannak állapítva, már a maradvány földek el vannak Ítélve; •— s a mennyiben az 1853. márt. 2. cs. nyiltparancs 46. §. szerint a volt Helytartótanács intézménye — mint legfelsőbb urb. bíróság ítélete szolgál a végrehajtás zsinórmértékéül; ezt az ítéletet kell az 1853. márt. 2. nyiltparancsban kiszabott eljárás-megtartásával végrehajtani. Tehát itten nem lehet szó egyébről , mint a nyiltparancsban megszabott eljárási formaságokról; de a végrehajtás alatti helytartótanácsi intézménytől, mint zsinórmértéktől nem lehet eltávozni. Ezen nézetből kiindulva az eddigi birtokosok a maradvány földeknek birtokukban hagyatását jogosan nem követelhetik, mert a végrehajtandó végitélet szerint azok már tőlök el vannak ítélve, s midőn a végrehajtást a cs. nyiltparancs 46. §-a szerint ezen ítélet szerint kell intézni, a cs. nyiltparancs 8. §-nak nem lehet az a visszaható ereje, — hogy a 46. §-ban csak a formaságokra vonatkozó intézkedés alapján a zsinórmértékül kiszabott legfőbb bíróság ítéletének alapjai lényegesen megváltoztatathassanak. — Itt már kétségtelen a volt földesuraságnak azon joga, hogy az újból alkotandó telkeket a volt zselléreknek, vagy a községnek adományozhassa. Ily állásában a dolognak, mig a végrehajtás (a volt földesurak közti birtokviszonyok tekintetéből felmerült tagos arányositási kérdések miatt) főggőben volt, a volt jobbágy község részéről az illető cs. k. urb. tszékhez az iránt intéztetett folyamodás — hogy a maradvány földekből alkottatni rendelt 6 egész és % uj urb. telkek fele részben az egyháznak, fele részben pedig a községnek adományoztassanak, — mely kérelembe a volt földesurak nemcsak beleegyeztek, hanem azon telkeknek a kifejezett czélra való fordíttatásuk esetében, a legelővel is ellátandó 6 egész s3/g telki tartozmányokért járuló kárpótlási igényükről is lemondottak. Ehhez képest a végrehajtó bizottmány a maradvány földekből alkottatni rendelt 6 egész s % uj úrbéri telkek tartozmányait s azokhoz járuló legelőbeli illetőséget fele részben az egyház, másik fele részben a község birtokába adta át. Ezen két rendbeli különböző esetet érdeklőleg az eljárást saját véleményemmel kisérni, avagy azt bírálat alá venni épen nem czélom*). Annyit azonban jónak találtam *) Ámbár megvaljuk , hogy nem csekély Dyeremény lehetne juristáinkra nézve, akár a tisztelt birói osztályban, akár a nagyfon40