Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 2. szám

6 elnöklete alatti kormány-bizottmány által lényeges reform műtétei alá vétetett is, már az által, hogy a csőd elkerülésére, a több külállamban igen hasznosnak nyilvánult egyességi eljárás lehetőségét felállította, nem csekély szolgálatot tesz nemzetgazdászati érdekeinknek. Alárendeltebb nemzetgazdászati érdekek tekintetéből megemlíthető az, mely az ingatlannal elválhatlanul összekapcsolt iparjogok telekkönyvi bejegyzését megengedi (1859. jan. 18. rendelet, bir. tlap 16. sz.), mely az úrbéri ! s tizedkárpótlás iránti 1856. jan. 1. pátens szabályait némi módosítással az erdélyországi egyházi javakra is kiterjeszti (1859. jan. 12. cs. rend. bir. tlap 18. sz.), mely a bányaüzletek s vasúti vállalatok közti összeütközések s onnan eredhető vagyon s életveszélyek eltávolításáról intézkedik (jan. 2. r. btl. 25. sz.), mely Erdélyben a tagosítás s szabályozás kérhetését 1862 jun. végéig terjeszti ki (febr. 24. r. b. tlap 38. sz.), mely a tőkéknek a földbirtok körébe való édesgetése végett a felveendő pénzkölcsönők (ugy engedmények) jelzálogos rangsorozatának telekkönyvi bejegyeztetését megengedi és szabályozza (aug. 4. btl. 147. sz.), mely a bányaüzleti vasutakhoz kívántató kisajátítást szabályozza (nov. í. 200. sz.) Megemlítendő még az ipartörvény is (dec. 20-ról bir. tlap 227. sz.) a mennyiben a kereset jogviszonyait szabályozza, és az ipartestületeket bizonyos bíráskodási hatósággal is felruházza, s melyeknek hatályai hazánk vagyonosodásának emelésére a legüdvösebbek leendnek. Jogi törvényhozásunknak itt kifejtett nemzet gazdászati működése tökéletes öszhangzásban van a többi európai államoknak 1859-ki mozzanataival, melyekben a nemzetgazdászati törekvések szinte félre nem ismerhetők. Erre mutatnak a több német s svájczi államokban tervezett vagy létesített váltó s kereskedelmi jogi codificatión kivül azon intézkedések is, melyek a birtokszabályozást s különösen a tagosítást tűzték ki több német államban czéljokul *). Ide tartozik még Hessenben egy vadászati fenyítő törvény alkotása; Porosz- s Dán országban kereskedelmi bíróságok felállítása; Darmstadtban a jelzálogi jog tökéletesítése; Gothában a vizjog szabálya ; B a j o r országban erdőtörvény szentesítése; Frankfurtban bányatörvény alkotása. Csak az kívánatos, hogy ezen öszhangzásban törvényhozásunk hason irányt követve, a nemzetgazdászati érdekeink emelésére szolgáló intézkedéseket folytassa s tökéletesítve kiegészítse; nevezetesen a kész telekkönyvi terv életbeléptetése, a vizjog, mezei rendőrség szabályozása, a kisajátításnak földészeti javítások érdekébeni kiterjesztése s több más még hiányzó jogi intézetek létesítése által. Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A p. perrendt. 506—509. s 525. §§-hoz. Ingatlan árverése érvényének kérdésében kőzós tulajdonos lételénél. T— József robonczi takácsmester F— Zsigmond kőszeghi polgár által 49 vftnyi tartozása s járuléki fejében végrehajtás alá vétetvén a már előbb lezálogolt vagyona 1858. márt. 25-én bíróilag következőkép becsültetett meg: háza 200 ft, szántóföldje 12 ft, rétje 40 ft, Duartsch *) B a j o r országban a tagosítás kényszerítő kivitele és a birtok elapritás tilalma is forgott szőnyegen, de el nem fogadtatott az orsz. gyűlés által. düllőben fekvő szőllője 10 ft, s 736 • ölnyi Wohlauf düllőben fekvő szőllője 60 ft váltóban. Ezekre nézve ugyan T— Magdolna, T— József neje, a rohonczi község elöljárójának hivatalos bizonyítványát felhozván, hogy férjének semmije sincs, s hogy az egész vagyon csak T— Magdolnáé, szóbeli előterjesztéssel a végrehajtást megakasztani igyekezett; de felperes a katastralis könyvekből az illető birtokról szóló kivonatával begyőzte, hogy a Fassions és Lagenbuchban mindezen ingatlanok egyenesen, és csupán csak T— Józsefre vannak irva, minek folytán a fentebb emiitett bizonyítvány az asszonynak rövid uton visszaadatott, s erről szóló téritvénye a perbeli irományokhoz csatoltatott. — Az illető hirdetvényben 1-ső árverési határnapul kitűzött 1858. jun. 4-én felperes részére a Wohlauf szőllő elárvereztetvén, az M— József elöljárónak mint legtöbbet ígérőnek 201 pftért déli 12 órakor leüttetett azon föltétel mellett, hogy a vevő a felperesi követelés s járuléki fedezésére nyomban 56 ft 24 krt, a többi 145 pftot pedig aug. 20-án letenni tartozik. M— József azonban a hátralevő összeget előbb is birói kézhez lefizetvén 1858. jul. l-jén kelt birói rendelvénynyel a birtok átadás (Einantwortung) részére megtörtént. T— Magdolna az árveréskor személyesen megjelenvén, azt szóval elhalasztatni kérte , de kérelme figyelembe nem vétetvén, nyomban elballagott Kőszeghre, s vagy Rohonczon, vagy Kőszeghen valamikép megszerzett pénzzel a felperes végrehajtatót kielégítette, s az nap este megint Rohonczra F— Zsigmondnak azon írásbeli nyilatkozatával megérkezett, hogy ő kielégítve lévén az árvereztetéstől eláll. — Már most T— Magdolna 1858. aug. 12. 3232 sz. a. keresetlevéllel az árverés érvénytelenítését kérte kimondatni, mert ő azon szőllőre nézve köztulajdonosi joggal bir, minek begyőzésére előadta az örökbevalló levelet, miszerint T— József és neje ezen szőllőt 1847. sep. 29. 120 pft megvették, s ennek folytán tehát őt a p. perrdt. 525. §. szerint az árverésről bíróilag értesíteni, s arra különösen meghivui kellett volna.— Továbbá a becsüt megtámadólag azt vitatta, hogy a becslőkahely színére ki nem mentek, s hogy a p. perrdt. 214. §. 1. 2. 4.5. 7. pont. rendeletei meg nem tartattak. Állítja továbbá, hogy a bíróság tudta tulajdoni jogigényeit, mert az erről szóló községi bizonyítványt visszaszolgáltatta; ez érdemben az illető téritvényére hivatkozik.— Az árverést illetőleg még felhozza, hogy a hirdetvénynek az 507. §-ban megrendelt kihirdetése az újságokból elmaradt. — Végre azt is emliti, hogy ő az árverés helyén megjelenvén a bírósági kiküldöttet kérte, hogy 1 óráig le ne üttesse, mert addig a végrehajtási összeget elhozza; mit állítása szerint meg is ígértek neki; de az árverés ideje 10 órára kitűzve lévén, a leütés 12 órakor megtörtént, s midőn ő 1 órakor a pénzzel megjelent, a község házát zárva találta, minek folytán nyomban Kőszeghre rándult s a végrehajtatót kielégítette, s az árverésrőli elállásról szóló nyilatkozatát kieszközölte. — Kéri tehát az árverést megsemmisíttetni, köztulajdonosi jogánál fogva, az árverezett vagyont birtokába visszaadatni (a 201 ft letétele mellett) s alperest a költségekben elmarasztatni. 1858. aug. 28-án tartott szóbeli tárgyaláskor az ellenbeszéd következőket adott elő : felperes az 525. §. nem hivatkozhatik, mert az csak föl nem osztható dolgokról szól, az illető szőllő pedig ilyennek nem vétethetik; hogy ezen szőllő tulajdonosául csak T. József vétethetett, kitetszik abból, hogy M. József alperes már 1856-ban azon szőllőnek egy darabkáját T— Józseftől 20 pfton vette meg; — hogy pedig ezen szőllő felosztható vagyon-