Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 36. szám

143 Mindenki beláthatja, mikép bizonyos nyelv használata nem képezhet a törvénykezésben oly formalitást, mely lényegesnek lenne tekinthető,melynek elmulasztása a jogrend s biztosság érdekeinek veszélyezésével állhatna szükségképi kapcsolatban, nem főleg akkor, ha az országban elterjedt nyelveknek egyike, vagy épen a tulnyomólag uralkodó, nemzeti nyelv használtatik. Azért mi, mint oly orgánum, melynek hivatása a közügy előmozdítására minden tekintetben működni, feljogosítva érezzük magunkat azon óhajtást tisztelettel nyilvánítani, vajha azon birói hatóságok, melyeknél még netán létezik oly rendelet, mely a törvénykezést, különösen pedig a telekkönyvi kérelmek teljesítését a német nyelv használatának kizárólagos tulajdonává teszi, és pemég a kétségtelenül magyar népségű vidéken is, figyelmükre méltatnák azon fontos tényeket, melyek azon rendeletnek a legfontosb jogérdekekkel való összeütközését idézik elő, s így azon okokat is, melyek annak mielőbbi megváltoztatását igénylik. Nem hagyva figyelem nélkül azon miniszteri rendeleteket, melyek ujabb időben a magyar nyelv hivatalos használhatására nézve keletkeztek, s melyek nyilván kifejezik annak szükségét, hogy a nép és hatóságok közti érintkezésben idegen, ismeretlen nyelv közegül ne használtassák, miután ez nemcsak a magánosok érdekeit sérti, hanem magára az államkormányzatra, a közügyek kezelésére is, tehát az állam czélok valósítására is káros hatályú. Mi mint világosan látható — indokolásunkban egészen mellőztük a nemzetiség igényeire való hivatkozást, és szorosan csak a tárgy lényegével kapcsolatban létező viszonyokra szorítkoztunk, s okainkat, védveinket egyedül azokból kívántuk meríteni. Az érintett telekkönyvi eset, mint velünk közöltetett, következő. 1858. év aug. 19. H. E p —i ügyvéd által 3. rendű folyamodás adatott be a ballassa-gyarmathi cs. k. megyei tszék mint telekkönyvi bírósághoz 5325. 5326. 5327. számok alatt magyar nyelven, 3 különböző fél lejárt váltóköveteléseiknek Sz. Gry. H. E. ur ingatlan vagyonára leendő telekkönyvi előjegyzése végett. Mind a három folyamodás elintéztetett német végzéssel, s az előjegyzés megengedve foganatosíttatott. 1858. év nov. 29. ugyan azon ügyvéd ismét két rendű folyamodást nyújtott be ugyanott és szinte magyar nyelven 14341. és 14342. sz. alatt hasonló czélból. A balassa-gyarmathi cs. k. tszék azonban a beadványokat elintézetlenül visszautasította, következő oknál fogva : Mivel telekkönyvi beadványoknak a törvénykezési nyelven kell szerkesztetni, és a p—i ügyvéd nincsen feljogosítva magyar nyelven szerkesztett folyamodások beadására, s a feleknek az ottani törvényszéknél való képviselésére; tehát beadványai a cs. k. pozsonyi főtszék elnökségének 1858. évi sept. 1. kelt 4842. sz. leirata alapján el nem intézhetők. E végzés ellen kellő időben közbevetett folyamodási perorvoslat folytán a cs. k. pozsonyi főtszék az első bírósági elutasító végzéseket helybenhagyta, hozzá tévén azt: hogy a pozsonyi kerületben a törvénykezési nyelv egyedül a német, és hogy bár telekkönyvi ügyekben a felek ügyvédet használni nem kötelesek, ha mégis azáltal képviseltetik magokat, ugy csak az illető kerületben jogosított ügyvéd által tehetik azt, ki beadványait egyedül német nyelven mozdíthatja elő. Mig ezen kérdés jogerejü határozat által eldöntve lett, addig számos ezerek tábláztattak be a közös adós ellen, és a szóban levő két fél tökéletesen elkésett, ugy hogy jogaikat többé német nyelven sem érvényesítethették. Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. Semmiségi esetek a p. perrend II. fejezete s különösen a 48. §. alkalmazásával. Egyszersmind a p. perr. 447. s az át. polg. törv. 1374. §-nak értelmezéséhez. A kereset hiányai a p. perr. 37. §. szerinti kijavításának elmulasztásából eredő következmények. A visszahelyezés tárgyalásának a föügytóli elválasztása (357.§.) (Folytatás). Első rendű alperesnő viszonválasza következőkben öszpontosul : Tagadtatik általa, mikép meghatalmazottja s a bírósági kiküldött alperesnő lakásán, és nem a végrehajtást szenvedő lakán zálogosították legyen a felperesnő bútorait és ingóságait, tagadtatik továbbá az is, hogy meghatalmazottja később megtudta volna, hogy a kérdéses lakás nem végrehajtást szenvedő lakása. — Továbbá felhozza, mikép azonfelül felperesnő az ingókat sem megnem nevezte, sem pedig különböztető jeleket fel nem hozott, sem pedig a jogczimet vagy azok szerzési módját ki nem mutatta, mi a ptk. 369. 370. és 330. §§-ai szerint ily esetekben okvetetlenül szükséges. Felperesnő végbeszédében előadja, hogy végrehajtást szenvedő a végrehajtás foganatosításakor nála nem is birt éjelezésre hónapos ágygyal — mint azelőtt tette volt. — És itt nincs is szó a zálogolt ingók elkülönzéséről, mert a tulajdonjogi keresetnek csak ott van helye, hol legalább törvényes vélelem létezik az igénylőnek tulajdonjogára nézve. Igaz ugyan, hogy M. János felperesnőnél hálásra hónapos ágygyal birt; a-végrehajtáskor azonban nála nem lakott, és azért a jogczim és szerzési mód bizonyításának szükségessége egészen elesik, ugy szinte az igényelt és zálogolás alá vett ingók azonossága kimutatásának szükségessége is. A ptk. 369. 370. és 380. §§. csak akkor alkalmaztathattak volna helyesen, ha elkülönzési (excindirungs) kereset indíttatott volna. Azon körülményre nézve, hogy egyedül felperesnő és nem egyszersmind M. János és a kérdéses szállás bérlője, és hogy csak is egyedül ő fizeti a házbért, felperesnő M. Józsefre hivatkozott s annak számára a kérdő pontokat is előadta; s több más tanukra is hivatkozik és kettőre különösen aziránt is, hogy azok bizonyíthatják, mikép az illető ingók általa szereztettek. Első rendű alperesnő ezekre adott ellenbeszédi feleletében mindenekelőtt a tárgyalási jegyzőkönyv másodlag beiktatott ivének elvettetését és felperesnő elmarasztalását a költségekben kéri; — mert törvényesen kimutattatott, hogy felperesi ügyvéd a tárgyaláson megjelenni elmulasztotta. A mennyiben azonban a minden jogczim és törvényes jogalap nélkül indított visszahelyezésnek hely adatnék, első rendű alperes felperesi ügyvédet az 1857. nov. 21. és 1858. febr. 3. tárgyalásoni megjelenésért járó perköltségekben elmarasztaltatni kéri. Továbbá a visszahelyezést illetőleg első rendű alperesnő ügyvédje a neki ajánlott főesküt arra letenni késznek nyilatkozik, miszerint felperesi ügyvéddel tudatta,