Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 36. szám

142 uyekkel valami kizárólagos kiváltsággal ruháztassék fel. Ugy is már ezelőtt az ültetőt a beadott dohányért illető ár nem részesült azon kedvezésben, hogy a polgári jogból eredó igények megszerzése alól ki lett volna zárva, és pedig bizonyosan nem más okból, mint mivel erre nézve nem forog fenn az államigazgatásnak közvetlen pénzügyi érdeke. Kétséget sem szenved tehát, hogy a magánjogi igények a fenlévő dohánykészletek irányában ezentúl jóval terjedtebb mértékben Ieendnek érvényesíthetők, mint ez eddigelé lehetséges vala, és hogy e szerint a legújabb cs. rendelet által a hitelezők követeléseinek nagyobb biztosításával egyszersmind a dohánytermesztők hitele is szilárdabb alapra lőn fektetve. Miután azonban a dohányegyedáruság lényegében még jövőre is fenmarad, és a dohánytermesztők ezentúl is, habár kereskedelmi czélokra szánják is termelényeiket, bizonyos ellenőrködésnek és megszorító rendszabásoknak Ieendnek alávetve, nem lehet állítani, hogy a dohánynak birói lefoglalása vagy zár és végrehajtás alá vétéle némi óvatosságokat nem fogna igényelni: sőt ellenkezőleg a dohánytermesztőnek minden az efféle biztosítás vagy elsajátítás általi jogutóda természetszerűleg mind azon kötelességeket is kénytelen leend magára vállalni, melyeknek teljesítése magát a dohánytermesztőt illeté. így azok is kötelesek Ieendnek bizonyos a törvényben határozott időpontiga termesztett dohánynak a raktárba való behelyeztetését eszközölni, ugy mint maga a dohánytermesztő, továbbá azok is kötelesek Ieendnek, ha dohánykészletükct az ültetés után következő év április havánál tovább eltartani kívánnák e végett a dohánykereskedésre vonatkozó jogosítványt külön szorgalmazni stb. sb. Mind ezekből világosan kiderül, hogy az idézett cs. rendelet által a polgári jogból származó igények valósításának lehetősége nem csekély mértékben öregbitetett, és hogy a dohánytermesztésre nyújtott szabadabb mozgalom egyszersmind a magánjogi korlátozások szűkebb térre való szoritkozását is szükségképen maga után fogja vonni. Jogeset a magyar nyelvnek telekkönyvi beadványoknál valé használhatása kérdéséhez. Gyakran, sokszor megújuló vitáknak tárgya, váljon mint az anyagi ugy a törvénykezési jog terén is, mily jogi szerep engedtessék a formalitásoknak. Nem tehetjük ezt, mely ujabb években is több irodalmi müvet *) idézett elő külföldön , jelenleg értekezésünk tüzetes tárgyává. Csak annak kifejezésére szorítkozunk, mikép azokhoz, kik a jogélet peres és nem peres mozzanatait, tényezőit oly kizárólagos egyszerűségre akarnák alapítani, mely minden tényleges ünnepélyességeket, formaságokat kizárna, legkevésbé sem csatlakozhatunk. Mert ezen formaságok ott, hol szükségesek, a jogbiztosság eszközlésének s lentartásának lényeges feltételei közé tartoznak, mik nélkül a csalási visszaéléseknek, birói tévedéseknek, jogveszélyzéseknek a legtágabb tér nyílna fel. Azon *) Ide sorolandó p. o. V ü I d e r n d o r f következő munkája : ,.Die Form der Reehtsgescl)afte.'; 1S57. Nördlingen. ünnepélyességek, melyek a tanuk kellékeiben, a jogügyletek okiratolásában, ezen okiratok kiállítás módjában, végintézetek s váltók ünnepélyességeiben, telekkönyvi kérvények felszerelésében, ingatlanok átruházásának kivántatóságaiban, magán s büntetőjogi törvénykezés eljárási szabályaiban stb. stb. rejlenek — kétségtelenül minden jogász előtt mint a jogbiztosság nagyszükségű szabályai tűnnek elő *). Másrészt azonban nagyon károsnak tartjuk azon rendszert, mely a formalitásoknak a jogéletben túlnyomó uralkodást kiván biztosítani, mely azokat ottan is, hol fölöslegesek, szigorú makacssággal alkalmaztatja, és azok lételének gyakor izben magát a jogbiztosságot is alá rendeli — holott épen csak e jogbiztosság az, mely a jogi formaságok alapjául szolgálhat, mely azok igazolására képesíthet. Már e tekintetből is érdemesnek találtuk az alább következő jogeset közzétételét, melyet a pesti ügyvédi kar egyik kitűnőbb tagja szíveskedett velünk közleni. Mert abban a következés tettleg bebizonyitá, hogy a szóban forgott íormalitáshozi ragaszkodás igen káros jogi hátrányokat vont maga után. Az illető, kinek a formalitás mellőzése hiányul rovatott fel, annak folytán telekkönyvi elsőbbségi jogigényei eszközöltetésében azon hiány kiegészítéséig gátolva lett, minek következése lőn, hogy az alatt több telekkönyvi bejegyzések történtek ugyan azon tárgyra, melyek követelésének alapját egészen kimerítették. Főleg azonban azért találtuk kiemelendőnek, mivel azon esetben a nyelv használata alakitatott oly formalitássá, melynek elmulasztása miatt az oly nagy fontosságú telekkönyvi bejegyzés jogszerűen tett igénylete megtagadtatott. Azért főleg, mivel az illető kérvény magyar és nem német nyelven volt szerkesztve, a fél előjegyeztetési kérelmével elutasitatott. *) Igen érdekes azon fejtegetés , melyben a nagynevű I hering a fórraalismus és a szabadság közötti szoros kapcsolat lételét emeli ki. ,,Die römischen Formen — igy ir — habén die römische Freiheit überlebt. Es ist ein eigenthümliches Verhaltniss, welche? gerade zwischen diesen beiden Fundamentalgcdanken des römischen Rechts obwaltet. Scheinbar sich widersprechend — verrathen sie durch den Parallelismus ihrer Entwickelungslinien, dass sie sich gegenseitig bedingen, und durch eine geheime Wechselbeziehung aufs engste aneinander gekettet sind. Die Blüthezeit der Freiheit ist zugleich die Periode der peinliűhsten Strenge in der Form; den allmáligen Verfall jener entspricht das Nachlassen der Strenge auf dieser Seite, und als jene völlig gebrochen und unter dem fortgesetzten Druck des Cásaren-Regiments den letzten Rest dessen, was noch an altér Kraft in ihr war, ausgeathmet hatte, folgten auch die Formen und Formeln des altén Rechts ihr bald nach. . ..Die Form ist die geschworene Feindin derWillkühr, die Zwillingsschwester derFreiheit. Denn die Form hált dem Versucher, der die Freiheit zur Zügellosigkeit zu verleiten sucht, das Gregengewicht, die lenkt die Freiheitssubstanz in feste Bahnen, dass sie sich nicht zersplittern , und kraftigt sie dadurch nach innen und schützt sie nach aussen. Feste Formen sind die Schule der Zucht und Ordnung und damit der Freiheit selber ...und wo einVolk sich wirklich auf den Dienst derFreiheit verstanáén, da hat es instinctiv auch den Werth der Form herausgefüllt und geahnt, dass es in seinen Formen nicht etwas rein ausserliches besitze, und festhalte , sondern dasPalladium seiner Freiheit." Geist des römischen Rechts II. Th. 2-te Abth. 1858. Leipzig. S. 496—497.