Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 36. szám

Pest, kedd Máj. 8. 18Ö0. 36. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM: A dohár y termesztésnek legújabban nyújtott kedvezmények magánjogi igények biztosítására való befolyása. Dr. Koneck Sándor egyet. tan. úrtól. — Jogeset a magyar nyelvnek telekkönyvi beadványoknál való használhatása kérdéséhez. — Legfelsőbb-tszéki döntvény stb. — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. A dohánytermesztésnek iegiijabban nyújtott kedvezmények magánjogi igények biztosítására való befolyása. Dr. Koneck Sándor egyetemi tanár úrtól. Köztudomású dolog, hogy a magánjogi viszonyok gyakran tetemes megszorításokat és módositásokat szenvednek állam- és közjogi érdekeknél fogva; ez leginkább pénzügyi tekintetben tapasztalható, az államigazgatás jogigényeinek teljes biztosítása nem egyszer a magánjognak különféle korlátolását tévén szükségessé. A közjogi tekinteteknek a magánjogi viszonylatokra való idomító befolyása sehol sem jelenkezik határozottabb alakban, mint az állam egyedáruságok terén, hol az egyik vagy másik üzleti ág magánosok kezéből kivéve, kizárólag az államnak tartatik fenn, mi természetesen a magánszorgalom és jogkörnek némi megszorításaival van szükségképi kapcsolatban. Miután 1850 óta a dohányegyedáruság Magyarországban is életbe lón léptetve, nemcsak az ezelőtt itt teljes szabadsággal űzött dohánytermesztés lőn számos megszorításnak alá vetve, hanem maga a termesztett dohány is, mint az egyedáruság főtárgya, mások magán jogkövetelései irányában lényegesen megváltoztatta természetét és állagát. A legújabb (t. i. márt. 27. kelt) császári rendelet azonban, a mennyiben az egyedáruság eddigi szigorán tágít, ugy a dohánytermesztésnek , mint a dohánylevelekkel való kereskedésnek tágasabb kürt engedvén, annyiban a magán jogigényeknek a nyers dohány irányábani érvényesítése körül eddig fenállott korlátokat is tetemesen tovább mozdította. Az 1850. évi pátens szerint t. i. oly dohányra, mely a kincstár számára leendő átadás kötelezettségével termeltetik, semmiféle oly jogigény nem volt érvényesíthető, mely által akár a termelés vagy feldolgozás félbeszakittatnék, vagy akadályoztatnék, akár pedig a dohánynak az államigazgatás részére való átadása gátoltatnék. Miután pedig eddigelé a főfeltét, mely alatt dohánytermesztésre való engedély adatott, az volt, hogy az előállított dohány egészen a kincstárnak engedtessék át, és csak kivételesen az utolsó termés feletti szabad rendelkezés és az is csak szoros feltételek és igen szük korlátok közt volt kinyerhető; igen természetes, hogy mindeddig, kivéve az esetet, hol valaki önhaeználatra való dohány ültetésére lőn feljogositva, különben minden termesztett dohány az egyedáruság szigora alájött, ugy hogy kevés kivétellel az öszszes dohánykészlet, mely Magyarországban termesztetett, sem a birói zár vagy lefoglalásnak, sem a birói végrehajtásnak vagy egyébb magánjogi biztositásnak tárgya nem lehetett. Az idézett ujabb cs. rendelet azonban a dohánytermelés lehetőségét azon esetben is egyáltalán s elvileg ismeri el, a hol a termelény nem az államigazgatás, hanem a nyers levelekkel űzendő külkereskedés számára termesztetik, feltéve hogy a termesztési engedélyt kérelmező a törvényszabta szükséges kellékekkel bir, névszerint hogy a szükséges ellenzár alá vetendő magánraktáraknak birtokában van. Ezen kedvezménynél fogva tetemesen szaporodni főgázon, most csak kivételképen előfordult, dohánykészlet, mely nem az államigazgatás számára, hanem más czélra fog termesztetni, s mely ennélfogva egy harmadik személy jogigényei biztosításának csakugyan alapul fog szolgálhatni. Hozzájárul, hogy a nyers dohánylevelekkel való kereskedés is szabadabb szárnyra bocsáttatott, miszerint az nincsen többé bizonyos időhöz kötve, miszerint továbbá a nyers dohánylevelekkel való forgalom nem csak kiilfelé, hanem az ország határain belül is annyiban meg van engedve , a mennyiben a jogosított dohánykereskedők kölcsönös forgalmi üzletbe léphetnek. Mind ezen esetekben pedig oly dohány forog kérdésben, mely szintén mint nem a kincstár számára termesztett, magánjogigényeknek szolgálhat biztosítékul. Hogy a mondott legújabb cs. rendelet általa magánjogi követelések valósítására eddig létezett megszorítások csakugyan nagyobbrészt halomra döntetnek, némileg azon körülményből is kitűnik, hogy ezen utóbbi rendeletben egy helyen a dohánytulajdonosról szó van, holott azon kifejezés, mint az egyedáruság előbbi szigorával öszsze nem egyeztethető fogalom, az előbbi pátensben sehol sem fordul elő, világos tanúságul, hogy a termelt dohány növény re való magántulajdonjog az ujabb kedvezmények folytán határozottabb alakot kezd magára ölteni. Egy hatalmas érv továbbá arra, hogy a dohány a magánjogi követelések biztosításának tárgyai közül kivétessék, eddigelé azon körülményben volt keresendő, hogy az államigazgatás kénytelen volt ily kivételes kedvezmény által arról gondoskodni, nehogy magánjogi intézkedések által azon dohány készlettől ütessék el, melyre eleve számot tartott, holott ezentúl a termesztés növekedésével és a dohánytermesztők szaporodtával azon eset nem egy könnyen fog előfordulhatni, hogy a kincstár a szükségelt dohányanyagra nézve szorultságba jöjjön. Ennek folytán tehát elesik az ok, miért azon dohánytermelény is, mely nem is azon szándékkal állitatott elő, hogy az a jövedék rendelkezésére legyen, szemközt a magánjogi követelmé36