Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 35. szám

Pest, péntek Máj. 4. 1860. 35. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : Mire jogosítja az osztrák ptk. 461. §. a záloghitelezőt ? Pesti or. tszéki segéd H o ÍT ra a 11 n Pál Lajos úrtól. V. (Vége). — Legfelsőbb-tszéki döntvény stb. — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. Mire jogosítja az osztrák ptk. 461-ik §-a a záloghitelezőt? Pesti orsz. törvényszéki segéd Hoffmann Pál Lajos úrtól. (Végei. V. Miután első czikkemben az osztrák jogászoknak véleményük megalapithatása végetti magyarázatát maga valóságában, azaz : e körüli eljárásuk eltévelyitő tekervényességét kimutattam; miután a másodikban bebizonyítottam, bogy a ptk. 461. §-a egyrészt amazok véleményének ellentmond, másrészt az általam vitatott elvet határozottan kifejezi s miután végre harmadik és negyedik czikkemben ezen szabványnak horderejét szabatosan meghatároztam : mindezek után szinte fölöslegesnek is látszik, hogy értekezésemet tovább folytassam. De minthogy még is lehetséges, hogy jogtudó hazámfiai közül találkozandnak olyak is, kiket eddigi, igaz, hogy csak a törvény szövegéből merített okadolásom meg nem győzött, az osztrák jogászok s azok követői pedig annál kevésbé lesznek hajlandók negyvenévi gyakorlattal erősödött nézetüket megtagadni : az okért egy lépéssel tovább megyek s befejezésül véleményem helyességét belső indokokból, a dolog elhatározó természetéből is kimutatandom. Midőn a ptk. 461. §-ból a záloghitelező részére azon jogozatot igénylém, miszerint az nyomban követelésének lejártával egyszerű folyamodvány által a zálognak bíróilag való elárvereztetését eszközölhesse : egyúttal a jogozatot azon esetre szoritám, ha testi dolog vagy a nyilvánkönyvbe bejegyzett (dologbeli) haszonvételi jog képezi a zálogjognak tárgyát; azonfölül pedig e jogozatnak gyakorlását azon föltevéstől tevém függővé, hogy a záloghitelező a zálogot bírja, illetőleg hogy joga a zálogra telekkönyvileg bekelezve legyen, önkényt értetik tehát, hogy az ez állításomat igazoló okokat nem is annyira a zálogjognak át alános lényéből, mint inkább annak dologbeli természetéből, mennyiben t. i. olyannal bír, kell merítenem. A mi a zálogjog átalános lényét illeti, ugy ebbőli okadolásom csak tagadólagos irányú lehet. Miután t. i. nem állitám, hanem egyenesen tagadám, hogy a ptk. 461. §-nak jogosítványa minden zálogjoggal jár : tehát e részben elég lesz kimutatnom, hogy a zálogjognak átalános lénye ezen jogozattal nem ellenkezik, hanem igen jól megfér. A zálogjog átalános lénye c?ak egyetlen támpontot nyújt, megtámadására az általam vitatott jogozatnak, sez is csak látszólagos. Aki minden áron, előre látható megczáfoltatásának veszélyére is vitatkozni akar, ellenvetheti, hogy a zálogjog, mint biztosítási szer, önálló tétellel soha sem bír, hanem mindig követelést tételez föl, melynek biztosítására s leendő kielégítésére épen szolgál: hogy tehát a zálogjognak gyakorlása és érvényesítése sem lehet önálló tét. Ha e következtetés, melyet nem elleneim, hanem én magam, jövőben netán teendő ellenvetés mellőzése végett, tenni jónak láték, helyes volna, akkor véleményemnek az uralkodó ellenvélemény elől mindenesetre tágítania kellene; de e következtetés helyes föltevésből indul ugyan ki, eredménye azonban nem felel meg annak. Mert habár igaz is\ hogy a zálogjog általa biztosítandó követelés nélkül nem létezik, azért amaz ez utóbbinak még sem puszta alkatrésze; hanem a zálogjog, követelést föltételezve, egészen saját tartalommal bir, t. i. azon jogi lehetőséget nyújtja, miszerint valaki (a záloghitelező) másnak vagyonához tartozó valamely tárgyat (a zálogot) bizonyos követelés kielégítése czéljából eladhassa (ptk. 447. §.). Azt kell tehát mondanunk, hogy a zálogjog, ha igaz is, miszerint mindig valamely követelést biztosit, a biztosítást nem az illető követelés tartalmának (jogozatainak) növesztése által eszközli, hanem olykép, hogy az első jog (a követelés) mellé egy másik jog lép, melynek sajátságos tartalma amarra biztosságot áraszt. Ha pedig a zálogjog önálló tartalommal bir, akkor mulhatlan szükséges, hogy önállólag gyakoroltathassék és érvényesíttethessék is. Ez utóbbi, t. i. az önálló érvényesithetés kézzelfogható kifejezést nyert a zálog keresetben. A ptk. 466. §. bármi kételyesen legyen is az fogalmazva, Iegtekintélyesb elleneim magyarázata szerint is 27) azon esetre, ha az adós a zálogjog tartama alatt a zálogjognak tulajdonát másra ruházta át (és ez a zálogot bírja), följogosítja a záloghitelezőt, hogy követelésének lejártával magát közvetlen a záloghoz tartsa, az az : hogy annak uj tulajdonosától (birtokosától) a zálogot a zálog kereset utján elvegye s aztán követelésének kielégítésére bíróilag elárverezze, a nélkül, hogy követelését az adós személye ellen per utján előleg érvényesítenie kellene. De ha a zálogjog ekként, s más uton is (például:az előjog kivívása czéljából) önállón érvényesittethetik, az az : per utján keresztül vitethetik : képtelenség volna tagadnunk , hogy az egyszerűn gyakoroltathatik is, ha t. i. ezt önsegedelem korén kívüli akadály nem gátolja. Fontolja meg bárki a dolgot jól, s határozzon aztán elfogultan. Azt mondom : ha a záloghitelező a ptk. 466. §-a folytán jogosítva van, a zálogot harmadik birtokosától *7) Stubenrauch, id. h. 2. köt. 102—106. oldalt. Csakhogy roppant következetlenség, hogy a 466. §. jogozatainak gyakorlását a záloghitelező választására bizza s a 461. §-ból általam kimagyarázott jogozatot megtagadja attól. A szerkesztőség szállása jelenleg fehérhajó utczában T. sz. alatt van 35