Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 24. szám

96 mikor egyik főkérdés leend, a vádlotthoz intéztessék-e azon kérdés vagy sem. Erre nézve is, mint majd minden jogi intézetnél, főkép a bün­tető jog terén, különböző nézetek uralkodnak a jogtudósok s tör­vényhozók között; és épen ugy ellentételes intézkedések a törvény­könyvekben is. Két rendszer áll különösen szemközt egymással, t. i. az angol és franczia. Amaz mint emiitettük minden vádlott elébe terjeszteti azon kérdést : g u i 11 y vagy not g u i 11 y és pe­dig azon fontos következéssel, mikép : ha a vádlott guilty az az bünös-t felel — önmagát igy a vádbüntettre nézve bűnösnek nyilat­koztatván — akkor ezen nyilatkozat teljes próbának vétetvén, min­den további vizsgálattal s tárgyalással felhagyatik , és csupán azon bevallásra itélet hozatik, vagyis a büntetés arra kiszabatik a tör­vénytudó birák által, az esküdtek határozatának teljes kizártával. Mig ellenben a franczia rendszer azon elvet követi, hogy habár a vádlott bűnösnek vallja is magát, a tárgyalást mégis folytatni s bevégezni kell, ugy hogy csak ennek alapján mondathatik ki reá a büntetés, és pedig csak az esküdtek itélet kimondása után. • — Az angol rendszer fogadtatott el Svájcz több cantonjában p. o. Zürich­ben, Thurgauban (1854-ki törvény szerint) mint a szövetségi biró­ság előtt is; továbbá Máltában (1854. 395. tcz ) Ejszakamerikában és Németország több államában p. o. Poroszországban (1849. törv. 98. §. és 1852. törv. 73. cz.) Frankfurtban, Würtembergben, Anhalt­Dessauban, Brémában. A többi államokban, melyek juryvel birnak, a frank rendszer divatozik , mint p. o. az Olasz államokban , Görög­országban , Belgiumban, Hollandiában s a többi német államokban. A német kitűnőbb jogtudósok közt vannak különösen számo­san, kik az angol rendszer czélszerüsége felől meggyőződve lévén, annak terjesztésén dolgoznak. Ilyen nevezetesen K ö s tlin (Wen­depunkt des deutschen Strafverfahrens) ki azt abból következteti s azzal igazolja, miszerint az esküdtek nem egyebek, mint a vádlott lelkiismeretének képviselői, kiknek tehát minden hivatásuk megszű­nik , ha a vádlott önmaga bevallja bűnösségét. Ilyen továbbá dr. Hepp (Archiv des Criminal-Rechts 1850.) ki azt a vádrendszer elvéből vonja le; — valamint Biener is (Das engl. Strafverfah­ren) és pedig ez azon alapból, miszerint az esküdtek hivatása: csak a ténykérdést vizsgálni, nem pedig a vallomástételeket is. Hogy ezen rendszer ily kitűnő pártolásban részesül s oly nagy elterjedésnek örvend — még Amerikában is — azon fontos érdekek okozzák , melyek általa valósithatók. Nevezetesen az, hogy ez uton igen sok idő és költség kiméltetik meg, mi a törvénykezési rend­szerben nem csekély fontosságú mind az államra, mind a magáno­sokra nézve. Különböző érdekek jönnek elő, melyek arra bírják a vádlottakat, hogy bevallva bűnösségüket magokat minden további tárgyalás nélkül a büntetési itélet alá vessék. Soknál hatással van a még egészen el nem romlott lelkület, mely tudva bűnösségét szé­gyenli annak egyenes eltagadását; mig mások azáltal vezettetnek önvallomásra, miszerint belátják , hogy a kivilágítás, bizonyolás olv teljes s tökéleles, mikép hasztalan lenne bármily ellenei küzde­lem, mi okvetlenül azt eredményezné , hogy a vádlottnak tetemes­ben nagyobb költségeket kellene viselnie. A legtöbbnél azonban — ugy látszik — az gyakorol arra eldöntő befolyást, mikép attól sorsuknak nevezetes könnyítését remélhetik ; részint az által, hogy a vádló, ily esetekben nem kellvén a bűntett bizonyolásába bocsát­kozni, hajlandó a sulyosb vádról lemondani s csak a csekélyebbhez ragaszkodni; mig az is történik, hogy ilyenkor sok vádló a vádlottat nyomatékkal a törvényszék kegyelmébe ajánlja, minek lényeges be­folyása van a büntetés kimérésére; részint azáltal, hogy a bíróság az önkénytes bevallás által tanusitott lelki javulást számításba ve­szi, és a büntetést kevesebbre szabbja ki. — Hogy ezen rendszer­nek nem csekélyek a kifolyásai, tanúsítja az, mikép Angliában, mint más államokban is , számosak az önbevallás s ily utoni elitéltetés esetei. így p. o. Londonban 1850. márt. hóban 200 vádlott közül 55 tőn Önvallomást — és pedig több súlyos esetben is, p. o. minek örökös transportatio lőn következése; Leedben 1840—42 alatt 383 találtatott bűnösnek és 276 vallotta önmagát bűntettesnek. Ejszak­amerikában New-Yorkban 1851-ben 1106 vádlott közül 782 és 1852-ben 1185-ből 690 tőn önvallomást. Svájczban 1854-ben 66 vádlott Ítéltetett el önvallomására; Poroszországban 1854. évben 530 önvallomás jött elő az esküdtszékek előtt. — Ezekből is láthat­ni, mikép csakugyan nem csekély hasznok vannak ezen rendszerhez kötve. Azért annak fentartása iránt nincsenek is Angliában kedve­zőtlen.vélemények és ellenzések, a hozzája való ragaszkodás átalá­nos. CÍak a körül forognak az ellenvetések és kifogások, miszerint azon guilty és not guilty-féle kérdésnek feltétele a vádlottak legna­gyobb részénél félreértésekre, balfogalmakra nyújt alkalmat. A vád­lottak azt szoros kapcsolatba hozzák a büntetés odaítélésének kö­vetkezményével. Onnan, mikép a guilty feleletet okvetlenül bi­zonyos büntetés kimérése követi ; azt szokták következtetni, hogy a not guilty — nem bűnös — a bűntelenség s igy a nem büntet­hetőség következésével legyen összekötve. Ezáltal sok vádlott za­varba jön, nem tudván : bűnöst vagy nem bűnöst nyilvánitson-e. Bünösségi vallomástól sokan iszonyodnak, félve a törvény szigorát, vagy pedig azért, mivel ha tudják is bűnösségüket, de tudják azt is, hogy nem azon mértékben vagy nem ugyanazon körülmények kö­zött bűnösek a mint a vád állitá fel. Vonakodnak azonban a nem bű­nös felelettől is, mivel tudva bűnösségüket, félik a közönség rosz­szalló Ítéletét, és az esküdtek s bíráknak önmagok elleni fölingerlé­sét. Azért az angol jogtudósok megakarják ugyan tartani ezen kér­dezési rendszert, de a kérdéstételre nézve látják czélszerünek a vál­toztatást. Már 1851-ben midőn a bűnvádi eljárás reformjáról volt 3zó a felső házban lord Campbell indítványára elhatároztatott, hogy e helyett guilty vagy not guilty — azon kérdés intéztessék a vádlotthoz : b ü n ö s-e vagya vád alapján akarja-e elitélte­tését? Utóbbinak azon következése lenne mint a not guilty feleletnek, a nyilatkozat jegyzőkönyveztetvén és a rendes tárgyalás folyamba tétetvén. Ezen 1851-ki bili azonban az alsóház többségét meg nem nyerheté. Ez az oka, miért Brougham ez évben meg­ujitá az érintett változtatás iránti indítványt, egészen a fent közlött szellemben t. i. hogy a kérdés ez legyen : bünös-e vagy a vád foly­tán a rendes perbeli eljárást kivánja-e. Az eredményről annak ide­jében említést teendünk. (Folyt, következik.) Hivatalos tudnivalók. Csődök. Székesfehérvári mtszéknél Schwirz Jakab helyb. rőfös keresk. el. perü. Szubovics János és Horváth Pál bej. máj. 18. vál. máj. 24. — Aradi mtszéknél néhai J o v a n o v Száva hagyatéka el. perü. Var­jassy János és Popovits János bej. máj. 4. vál. apr. 6. — Pesti orsz. tszék­nél Polimberger szül. Odry Éva hagyatéka el. perü. Romlaky Ede és Bökh Mór. bej. máj. 31. vál. jun. 6. Egyességi felhívások. Pesti keresk. tszéknél Joannovits Mi­hály és fia keresk. el. bej. apr. 3. Miske György közjegyzőnél. — Aradi me­gyetszéknél DuschákL J. helyb. keresk. el. bej. márt. 31. Bausznern Jó­zsef közjegyzőnél. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZ0K0LAY ISTVÁN Megjelenik a „TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK'' jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizet ési árak egész évre 6 frt, — félévre 3 frt — negyedévre 1 frt 70 kr. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: Belváros, aldunasor 20. sz. 1-3Ö emelet. Ide küldendők mind a levelek , mind az előfizetési pénzek. Pesten, 1860. Nyomatott Beime 1 J. és Kozma Vazulnál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom