Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 9. szám

Pesí, kedd Mr. 1. 1859. 0. szám Első év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : A közváltó rendszabály 82 g. értelmezése Karvasy A. tanártól. — Legfőbb törvényszéki döntvények dr ytöl.— Kül törvénykezési szemle '^szóbeliségre alapított oldenburgi 1858 -ki perrendtartás. — Hivatalos tudnivalók. A közváltórendszabály 83. § értelmezése. Karvasy Ágost, egyetemi tanár úrtól. A közönséges váltó rendszabályban tán egy czikkely sem fontosabb, mint a 82. czikkely, mert ezen czikkelyből kell az illetőnek, kinek neve a váltón előfordul magát védeni, ha mind a mellett bebizonyítani akarja, hogy a váltóbeli kötelezettség reá nézve vagy soha nem létezett, vagy létezett ugyan, de elenyészett, és pedig vagy ataljában, vagy bizonyos személyre nézve, ki őtet bepereli, és igy a kötelezettség alóli felmentést kivívni iparkodik ; a bírónak pedig meghatározásában azon kérdésnek : vájjon a kérdésben álló panaszlott váltókötelezett-e vagy nem? ezen czikkelyre kell támaszkodni, s ítéletét ezen czikkely által indokolni. — Azért annál inkább sajnálatos, hogy épen ezen czikkely értelmezése körül magát nem kevés nehézség adta elő, és hogy (miként azt több gyakorlati jogtudósókkali érintkezés által tapasztaltam), sokan vannak , kik még mai napig ezen czikkely igazi értelme és terjedelme körül sincsenek tisztában; ezen nehézségeknek e czikkely valódi értelme felfogásában okát véleményem szerint e czikkely nem egészben tökéletes szerkezetében kell keresni, azért előre bocsájtván e czikkely értelmezését, véleményemet előterjesztem, milyennek kellett volna lenni ezen igen fontos czikkely szerkezetének, hogy a félreértés lehetségig eltávolíttassák Ezen czikkely igy szól : A váltóadós csak oly kifogásokkal élhet, melyek magából a váltójogból erednek, vagy melyek őtet a mindenkori felperes ellen közvetlenül illetik. Ezen czikkelynek tehát két tagja van, mely ezen szó „vagy" által egymástól elválasztatik, és ezen körülményre mindenkinek, ki e czikkelyt helyesen magyarázni akarja, figyelmezni kell, mert ebből kitetszik, hogy a kifogások, melyekkel a váltóperben élni lehet, kétfélék lehetnek t. i. először olyanok, melyek a váltójogból erednek, és másodszor olyanok, melyek a panaszlottat a mindenkori felperes ellen közvetlenül illetik. A czikkely első tagjára tehát az első nemű kifogásokra nézve nincs nehézség, mert világos, hogy ezek csak olvanok, melyek a váltójogon alapulnak, melyekről tehát a váltórendszabályban szó vagyon, olyanok, melyekből a valtókötelezettség nem létezését vagy elenyésztét be lehet bizonyítani, és ezek (a panaszlott váltóképessége hiányán kivül, mely a váltóból nem látható), olyanok, melyek a váltó megtekintéséből származtatnak , és vagy a váltó és váltóbeli nyilatkozatok tartalmára, az azokban előforduló záradékokra, vagy valamely váltó cselekvény körül történt mulasztásra vonatkoznak, ilyenek p. o. hogy a váltó nem bir a szükséges kellékekkel, hogy a hátiratok össze nem függnek, vagy hogy a váltói kötelezettség az elfogadás vagy fizetés végetti bemutatásban vagy az óvás tételben elkövetett késedelem miatt vagy elévülés által elenyészett, tovább a kifogás valamely hátiró részéről, hogy a hátiratához ezen záradékot „további kötelezettség nélkül" vagy ezen záradékot „nem rendeletre" kapcsolta, s tehát az első esetben kilépett a váltói kötelékből, az utóbbi esetben pedig későbbi hátiratosok irányában csak engedőnek tekintethetik. Ezen kifogások bár ki ellen tétethetnek ; mert mindenki, ki a váltót átveszi, azt megtekintheti és megvizsgálhatja, vájjon nem fordul-e elő valamely hiány, záradék, vagy elmulasztás, mely miatt neki kifogás tétethetik, és ha nem vizsgálta, tulajdonítsa magának, ha a fizetéstől elüttetik. Ilyen kifogásokat tehát nem alap nélkül lehet dologi kifogásoknak nevezni, mert a dolog t. i. a váltó minéműségénél fogva tétetnek. — A törvényczikkelynek ezen tagja szerkesztésére nézve nincsen tehát észrevételem, legfölebb, hogy a szó „váltóadós" helyett czélszerűbben lehetett volna tenni „a váltóperben a panaszlott", mert azt érti a törvény, a panaszlott pedig nem mindig igazi váltóadós, gyakran csak állítólagos váltóadós, mint p. o. azon esetben, ha a követelés ellene elenyészett. De e czikkely második tagjában, mely igy szól : „vagy melyek őtet a mindenkori felperes ellen illetik", sokan, kikkel eziránt értekeztem, fennakadtak. Némelyek azt fel nem fogták, hogy ez alatt egészen másnemű kifogások és pedig közjogi kifogások is értetnek, a melyeknek, hogy helye lehet a váltóperben, őket capacitálni nem lehetett; némelyek gondolták, hogy azon szó „vagy", mely a két tagot elválasztja, tévedésből becsúszott a törvényczikkelybe, és hogy ezen szó „vagy" helyett eztet : „és" kellett volna tenni, és igy a második tagban értett kifogásokat is ugyanazoknak tartották az első tagban foglaltakkal; sőt mások e második tagot egészen feleslegesnek tekintették. Mindezen hibás felfogás véleményem szerint onnét származott, hogy e törvényczikkelyben előforduló szavak „mindenkori felperes ellen illetik" épen nem fejezik ki a törvény értelmét czélszerűen, mert itt épen kérdezni lehet, mely kifogások illetik a panaszlottat közvetlenül a felperes ellen; tovább ezeu szó „mindenkori" (jedesmalige) épen felesleges, nem oda illő; és csak félreértésre adott alkalmat. Ezen tagnak valódi értelme az, hogy oly kifogások tétethetnek, melyek a panaszlottnak valamely közvetlenül a felperessel volt, vagy lévő viszonyán alapulnak, ezen kifogások tehát csak csupán azon felperes ellen, kivel a panaszlottnak illyen viszonya volt, tétethetnek. Ilyenek, p. o. a költsünös követelések beszámítása (compensatio), a prolongatio (ezen kifogás mindazáltal a váltóhitelezőnek, ki prolongatiot adott következőinél is tétethetik (mert a prolongatio látszik a váltón), ilyen az elfogadó részerői az őtet megtámadó intéző ellen, hogy