Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 9. szám

34 ez neki Fedezetet igért a váltó kifizetésére, de nem küldött; ilyen tovább, hogy az elfogadó a felperesnek magának a váltót már kifizette, hanem feledékenységből nála hagyta, és meg sem nyugtatta a fizetést, ha ezt az elfogadó más módon t. i. a váltón kivül is tudja bebizonyítani; ilyen tovább, hogy a panaszlott a felperes által a váltónyilatkozat aláírására kény szenté tett, vagy ittas állapotjában, vagy félelem által reá biratott, ezen kifogások tehát személyi kifogásoknak is neveztetnek, mert nem bárki ellen, hanem csak bizonyos személy ellen tétethetnek. De egy harmadik személylyeli viszonyából a panaszlott nem tehet kifogást, igy p. o. az intéző egy későbbi váltóbirtokosnak nem teheti azon kifogást, hogy az intézvényes a valutát (az értéket) a váltóért meg nem adta; szinte a panaszlott akár elfogadó, akár előző az őtet megtámadó ellen nem élhet azon kifogással, hogy neki egy harmadik a váltón előforduló kötelezett ellen beszámitási joga van, és hogy azért a felperes ellen beszámítással élni akar; szinte az elfogadó a hátiratosok ellenében nem élhet azon kifogással, hogy az intéző által neki fedezet igértetett, de nem küldetett, vagy hogy a váltót már másnak kifizette, és feledékenységből nála hagyta, ha a mostani birtokos is jó hiszemben jutott a váltó birtokába, szinte az elfogadó sem élhet egy harmadik ellen azon kifogással, hogy ittas állapotban levén, az intézőtől az elfogadásra kényszeritetett, vagy elfélénkités által reá biratott, vagy hogy az intéző iránti játék adósság következtében fogadta el a váltót, és a játék adósságoknál a közpolgári törvény 1271. és 1272. §§-ok értelme szerint, nincsen behajtási jog. Mert mindezen kifogások olyanolt, melyeket a panaszlott egy harmadik személylyeli viszonyából tenne, ezeknek pedig helye nincsen. Véleményem szerint, minden félremagyarázás és nehézség eltávolítására, e törvényezikkelyt következőleg kellett volna szerkeszteni : A váltóperben a panaszlott csak oly kifogásokkal élhet, melyek vagy magából a váltójogból származnak, vagy melyek közte és a felperes közt fennforgó viszonyon alapulnak, s tehát csak ezen felperes ellen őtet illetik őtet. I,egffel§őfol>-tör\éiiy§zéki döntvények. Közölve dr y ur által Pestről. Bukott E. pesti lakos csődtömege részéről, melv J. által képviseltetett, G. ellen a pesti cs. kir. országos törvényszékhez adóssági kereset adatott be 4 darab váltó alapján, melyek összesen 1725 pfrtnyi tőkét képviseltek, de a melyek még 1844-ben keltek, melyek tehát már rég elévültek. Az első folyamodási bíróság elmarasztaló Ítéletet hozott, minélfogva az elévült váltók, mint még mindig érvényes magánjogi okmányok s illetőleg kötelezvények alapján alperes a felperes csődtömeg részére a beperlett 1725 frtnyi tőke követelés, annak 4% kamatjai és 27 pírt 45 kr. perköltségeknek 14 nap alatti fizetésében, különbeni végrehajtás terhe alatt elmarasztatott. Ez ellen marasztalt alperes a törvényes határidő alatt fölebbezést használt. És az mire azt alapitotta különösen abban központosult, miszerint a felperesnek kötelessége lett volna egyrészt előállítani valószínűségét azon jogügyletnek, melyből a kérdéses váltók eredtek; másrészt bebizonyítani, hogy azon jogügylet, melyből a váltók származtak, valóban kölcsön ügyletet képezett, minthogy a váltó ügylet nem feltételezi szükségkép mindig valamely pénz kölcsön szerződésnek megelőző keletkeztét. — Felperes azonban semmit sem hozott fel s állított elő, mi annak bebizonyítására szolgát volna. Nem hozott fel különösen semmi tény körülményeket, melyekből kitűnhetett volna az, hogy bepanaszlott alperes, kitagadja egyenesen, hogy valaha a beperelt váítókr.. valamely pénzértéket vett volna fel a bukottól, tehát hogy ő mégis felperes irányában valamely tartozásban s jogi kötelezettségben létezett volna, vagy léteznék mostan is. A cs. kir. főtörvényszék ezen fulebbezés folytán következő határozatot hozott (1857. év 292G. sz. alatt). A cs. kir. főtörvényszék az első biróságu pesti cs. kir. törvényszéknek azon ítéletét, melyben J. által képviselt E. csődtömeg részére alperes G-t a bepanaszlott 1725 pfrt tőke, 4% kamatok s 27 pl'rt 45 kr. perköltségek fizetésében elmarasztalta, megváltoztatta s az első bíróságilag eldöntött ügyet ujabb tárgyalás s ítélethozatal végett a cs. kir. országos törvényszékhez visszaküldötte. Ezen ítéletnek indokai következőkben állanak. Mert tekintetbe véve, miszerint oly váltószerződések ellenében, melyek az elévülés által váltójogi erejüket már elvesztették, a közönséges polgárjogi bíróságok előtt mindazon kifogásokat fellehet hozni s használni, melyeket a közönséges törvény megenged; azokat azonban a polg. perrendtartás szabályai értelmében bebizonyítani szükséges; továbbá tekintetbe véve azt, hogy panaszlott alperes ellenbeszédjében azon ténykörülmény iránt, hogy a B. C. s D. alatt beperelt váltók értékét meg nem kapta, a fő eskü letételével megkínálta; azonban a nélkül, hogy felperes válaszában az iránt azonnal a polg. perrend. 262. §-nak megfelelő nyilatkozatot adott volna, nem nyilvánította t. i. hogy a felajánlott eskü elfogadtatik-e vagy visszakináltatik : — ezen mulasztás (által pedig a főügynek alapos elhatározása lehetlenné vált ; és azért a polg. perrendtartásnak 330. §. értelmében az eljárást megszüntetni s ujabb tárgyalás tartását elrendelni, s ez ujabb ítélethozatal végett az ügyet visszaküldeni kellett. A cs. kir. legfelsőbb törvényszék a közbevetett fölülvizsgálati kérelem következtében, a főtörvényszéki határozat megváltoztatásával a cs. kir. főtörvényszéket a főügybeni ítélethozatalra utasította, a következő indokokból: Mert jelen peresetbeu Írásbeli tárgyalás használtatott, következőkép a feleket a bizonyításra s tárgyalásra nézve hivatalosan vezetni nem lehetett. Továbbá, mert felperes az alperes által megkinált főeskü iránt a legközelebb következő per-iratában nyilatkozott; — de mert különben is egyike sem fordul elő azon semmiségi panaszeseteknek , melyeket a polg. perr. 339. §. sorol elő. Következéskép az első birósági ítéletet annál kevésbbé lehetett megszűnteim, minthogy azon esetre, ha a perben a főeskü elfogadása vagy visszakinálása iránt világos s joo-érvényes nyilatkozat nem tétetnék, a polg. perr. 265. íjnak második felében történt intézkedés (1857. 7173. sz alatt). Erre a cs. kir. főtörvényszék érdemileg azon ítéletet hozta: hogy felperes csődtömeg keresététől elmozdítandó, s a perköltségek viszonosan megszüntetendők. És ezen elutasító ítéletnek indokolása ezekben központosult: Azon váltók, melyeknek alapján a csődtömeg alperest, mint állítólagos adósát 1725 pfrt s járulékaiban elmarasztatni kerté, mmt 1844-ben keltek, az elévülés által váltójogi erejüket rég vesztették, tehát jelenleg csak közönséges