Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 41. szám

Pest, péntek Mfrjus 27. 1859. 41. süm. Első év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, ily eszmék a törvénykezés stb. Sz. Nagy Elek úrtól. — Legfőbb-törvényszéki döntvény az illetőségi szabályzat 46, 55. s 58. §§-hoz. — Döntvénytár á bünt. törv. 152. §-hoz. — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. ]lémely eszmék a törvénykezés elvei körül, tekintettel a magyar jog történelmi főbb mozzanataira. Szopori Nagy Elek úrtól, hg Pálffy urad. főügyészétől. I. Mielőtt a törvénykezési jog körüli eszméim közlését megkezdeném, a magyar jog kifejlődésének történelmére kivánok egy pár pillanatot fordítani, hivén mikép a régiek emlékének felújítása mindig érdekes. Államéletünk első századaiban törvénykezésünk valamint egyéb intézményeink is typusát viselte azon törekvéseknek, melyek előtérben álltak. Istenitélet tüz- és vizpróba által volt egyik leghathatósabb eszköze a törvénykezésnek, s hogy következetesek mutatkozzanak a törvényhozók, a legcsekélyebb gyanúra, mely semmi tanúbizonyságon vagy tényen sem alapult, a vádoltnak ez Ítélet alá kellé magát vetnie, s ez könnyedén engede is, mivel nem volt oka kételkedni az Isten mindentudóságában s igazságszeretetében. Ha azonban valaki gyanúját tanuk által ígérte bizonyíthatni, hat hét alatt köteles vala azokat előállitni, különben mint hamis vádlónak kellé lakolnia. A lopás nálunk ropantul elterjedt vétek vala. A legszigorúbb büntetések szabattak rá és rendőri intézkedések nyomaira is találunk. Bizonyos időkben királyi hírnökök utazták be az országot s számot kérének a felállított őrzőktől. Ilyenkor gyorsabb eljárás kedveért, tíz helyett egy állotta ki. Ha sértetlen maradt, mind a tíz fölmentetett; ha megsérült, azt mind a tíznek külön kellé kiállania. Kálmán, korának egyik legbölcsebb fejedelme, az istenitéletet ugyan egészen nem vélte tanácsosnak eltörölni; de hatását annyiból korlátolta, hogy az országban csak két helyen t. i. Pozsonyban és Nyitrán engedte végrehajtatni. Minden megyében rendes biró a gróf volt. Hatóságának a királyi lovagokon kivül a megye összes lakossága alá volt vetve. Tulajdoni kérdésekben, főleg határvillongásokban ők Ítéltek; csekélyebb kérdésekben a szolgabíró; várbeli szolgálatokat illető kérdésekben a várnagy. Hírnökök hivták törvényszék elébe a feleket valamint a tanukat s e végre a gróf pecsétjét használá. Ki első idézésre meg nem jelent öt, másodszorra szinte annyi pénzzel büntettetett, harmadszorra bűnösnek Ítéltetett. Tanúnak csak szabad, keresztény, családatya és becsületes fogadtatott el. A nem eléggé valószínű vagy hiányzó tanúság esetében, polgári ügyekben a pótló hit is elfogadtatott. Ha azonban hamisan esküdött, kezét vesztette, s ha előkelő volt, ötven, közember tizenkét marhával adózott s azonkívül az egyház rendelései szerint böjtölt. A biró csak saját megyéjében gyakorolhatta hatóságát. Minden Ítéleteire nézve felelős volt egy évig. Ki azonban igaztalanul vádolta s vádját be nem bizonyította, bírságot fizetett; ha azonban bebizonyította, a birságon felül a bírónak a lefolyt ügyben fenforgó pénzmennyiséget kétszeresen kellé visszatéritnie. A gróf és a lovagság jogügyei és vétkei, valamint a megyebeliek sérelmei grófjaik ellen a királyi ítélőszék elébe tartoztak. Ki oda idéztetett s meg nem jelent, elvesztette ügyét s öt pénz bírságot fizetett. Az ügy bevégzése előtt egy idézettnek sem volt szabad hazatérni. Kálmán a feleket költségeskedéseikben kímélni akarván, évenkint kétszer minden püspöki megyében zsinatot tartatott, mely a királyi itélőszékkel egyhatalmu volt: Ezen zsinatra minden megyebeli gróf és biró köteles volt megjelenni. III-dik Béla korában, kinek valamint főleg tanácsosainak törekvése bizonyos jobb formák után szembetűnő — még az istenitélet folyton divatozott, jeléül annak, hogy bíráink saját Ítéletükben vagyis inkább a nép biráinak Ítéletében még nem eléggé bíztak. Az egyszersmind minden kérelmet Írásban rendelte beadatni, de koránsem kell hinni, mit némelyek állitnak, hogy az írásbeliség előtte egyátalán nem létezett, — az alatta csak szigorúbban megrendeltetvén nagyobb kitágulást nyert. Mert már I. László korából fen maradt egy írásbeli per a pécsi és bácsi püspök közti határvillongás tárgyában. Béla korában találunk elsőben az úgynevezett bilotusokra, kik nem voltak egyebek, mint a Comites curiae parochiani, birósegédek és szinte ítéltek. Ezen időben a római törvény nemcsak a papság, hanem számos világiak által is ismertetett. (Folyt, következik.) Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. Az illetőségi szabályzat 46. 55. s 58. §§-hoz a polg. perrendt. 2. §§-nak alkalmazásával. Hain Jakab k—i kereskedő Schwimm Jakab és Soltész Ferencz helybeli lakosokat 400 pft tartozás és járulékai irántak — i szolgabíró hivatal mint bíróság előtt beperelte, felmutatván alpereseknek egy váltóját, s tanuk általi bizonyítást is ajánlván az esetre, ha a tartozás megtagadtatnék. A bíróság a keresetre tárgyalási napot tűzött, melyen alperesek védelmüket a bírói illetőség elleni kifogással kezdették , s a mellett érdemleges védelmöket is előadták. Az illetőség elleni kifogás oda ment ki, miszerint a jelen kereset alapja egy rendszeresen kiállított váltó, s így a felett csak a kereskedelmi törvényszék hatáskörével felruházott sz —i megyetörvényszék biráskod41 i