Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 39. szám

Pest, péntek Május 20. 1859. 39. szám. Első év. TORVÉNYSZÉKI CSARNOK, : Uzsoratörvények. — Legfőbb-törvényszéki döntvény. - Vádak és védelmek E-től. - Törvénytá — Hivatalos tudnivalók. Uzsoratörvények. B. I. úrtól. II. A kamatlábnak esetleg 5% -re történt leszállítása által naég sulyosbitatván idézett uzsora törvényeink, azok a fokozatos beszámítást egészen kizárva, a tettest egyenlően sújtják minden tekintet nélkül a fölmerülhető enyhítő körülményekre, mik különben a legsulyosb bűntényeknél is beszámitatnak, s e rendelkezést az alsó birónak betű szerint kell alkalmaznia, — az 1857. évi aug 9-én kibocsátott miniszteri rendelet értelmében a mérséklési jog kizárólag a cs. kir. legfőbb törvényszéket illetvén, mely azt nem is gyakorolhatja; ha az alsó biró az iratokat hivatalból felterjesztendőknek nem találta. Egyaránt bűnhődik tehát azon hitelező, ki a bélyegilletéki költségeket s jövedelmi adót a 7-dik, illetőleg 6-dik %-el fedezi, s a lelketlen pénztőzsér, ki például 100 ft után havonkint 20 ftot, s igy egész évre 240 %-et zsarol; és e mellett a bizony itási formák nem ritkán ugy alkalmaztatnak, hogy a legbecsületesebb hitelező is a vád ellenében alig védekezhetik. A cs. kir. legfelsőbb törvényszék számos döntvényében elvül állitá föl ugyan, miként az uzsora körül a károsult vallomása teljes bizonyerővel nem bir, de mind a mellett ezen a dolog természetéből merített elv az alsóbb bíróságok körében átalánosan nem alkalmaztatik, s a károsult vallomása nem csak a tényálladék bizonyításául a Bprrendt. 270. §-a szerint egyéni gyanuoknak is tekintetik, midőn aztán a bűnösség bizonyítása kivált hazánkban a bprdt 281. §-aként épen nem nehéz. Tudjuk ugyanis, hogy Magyarországban a felek kötvényeik szerkesztésére nézve formákhoz kötve nem valának, s hogy régi gyakorlatnál fogva még jelenleg is sokan vagy magok fogalmazzák okmányaikat, vagy ezt jegyzőkre s az uj törvény subtilitásaival ismeretlen egyénekre bizzák, és igy nagyon könnyen megtörténik : hogy az eként szerkesztett adósleveleknél a bprd 139. §. D) pontjában foglalt gyanujelek egyike, vagy másika előfordulhat. A fizetési eszközökkel nem biró adós tehát, tudván miként hitelezője részéről az ellenbizonyiték vajmi nehéz, — a fenebbi viszonyokban ösztönt találhat alaptalan vádakra is, hogy kötelezettségétől legalább részben meneküljön, vagy fizetési haladékot nyerhessen, — s ily esetben a vádlott ha a bprdt. 270. és 140. §-a föltétlenül alkalmaztatik, büntelenségi Ítéletet alig remélhet; pedig vannak viszonyok, hol a bizonyítékok elégtelenségéből történt fólmentés a vádlottra ép oly károsan nehezül, mintha bűnösnek találtatott volna. Ezen körülményeknek lehet tulajdonítani, hogy Magyarországban a tőkék a kölcsönüzlet mezejéről majdnem egészen eltűntek. Egy részről az 5, illetőleg a 6-os kamatláb nem elég magas akkor, midőn 70 a. é. forintért szerezhető földtehermentesitési kötvények után évenkint 5 ft 25 kr vagyis körülhelől 7% % kamat fizettetik, mely sem bélyegilletékkel, sem jövedelmi adóval terhelve nincsen; s midőn sok helyen takarékpénztárak is hasonlóul kedvezményezett 6%-el kamatoztatják az egy évre befizetett, — vagy az árva tőkéket; — más részről a tőkepénzesek óvakodnak oly viszonyokba bonyolulni, miknél az adós tetszésétől függő bűnvádi nyomozás veszélyeinek vannak kitéve, — hanem inkább hitelpapirosokba, vagy iparüzletekbe fektetik tőkéiket. Az ebből szükségképen kifolyó káros következményeket nem nehéz előre látni. A földbirtokos osztály Magyarhonban már 1848 előtt is adóságokkal volt terhelve; azóta az urbériség megszüntetése tetemes fölszerelési költségeket igénylett; — növekedtek a terhek, s a fényűzés, s a mostoha termések által sújtott gazda szükségletei fedezéséül — az uzsora törvények alul mentesített bécsi hitelintézet kivételével más segélyforrást rendesen alig talál, mintapénzpiacz fölött uralkodó néhány tőzsért, kiknek föltétlenül oda kell magát engednie, ha készpénzhez akar jutni, s ekkor aztán többnyire a szigorú törvény nem mentheti meg őt a végromlástól. Az uzsoratörvény megszüntetése hitem szerinte nyomasztó viszonyokon mindenesetre segitene. Az elriasztott solid tőkepéuzek visszatérnének természetes üzletükhöz, leszorítanák a pénzpiaczról a tőzsérkedést, s ha eleinte talán a kamatláb fölszökkennék is, azt a pénzajánlók concurrentiája csakhamar visszavezetné méltányos határok közé, mint ezt tapasztalhatni azon államoknál, hol a kamatláb meghatározása a forgalomnak van fennhagyva. Ha azonban e rendszabály egyelőre időelőttinek látszanék is, a fennálló magyar uzsoratörvény gyökeres módosítása legsürgősb szükségleteink közé sorozható, és pedig annál inkább, mert e törvény sem az ausztriai egyéb koronaországokban fennálló e részbeni rendelkezésekkel öszhangzásban nincsen, de a fennebbiek szerint czéljának meg sem felel. Ausztriában az 1787-dik évi jan. 29-én kibocsátott császári nyílt parancs által (Törvénytár 625. sz.) megszüntetett uzsoratörvények 1803. évi dec. 2-án (Törvt. 640.) újra életbe léptettek, — de az utóbbi császári pátens esetlegesen, s kimerítő okszerűséggel rendelkezik az uzsora büntetéséről, megkülönböztetvén a tőke, s a kamatok körül követett uzsora eseteit. A 12. §. szerint ugyanis a „Wueher im Capitale" rendszerint a tőke negyedrészének elkobzását vonja maga után, — mely büntetést a német ,Reichsgesetz' már a 17. században megállapított; azonban a biró belátásától függ a vádlottat az élkövetett zsarolás, az adós nyomasztó hely39