Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)
1859 / 39. szám
156 zetének fölhasználása, ismétlés, mesterséges fogások, s a vétség palástolása fokozatához képest az egész tőkének elvesztésében, s azonfelül különös súlyosító körülmények között 3 — 6 hónapiglani börtönre, pelengérre, vagy kiutasításra marasztalni. 17. §. A ,Wucher in Zinsen' rendesen a lejárt kamatok elkobzásával büntettetik, 13. §. — de ezen büntetés esetlegesen a lejárandó kamatokra, s a tőke egy részére is kiterjedhet; s mindkét esetben 8 naptól 6 hónapiglani börtön alkalmaztatik, ha a vádlott fizetésre képtelen, vagy családja pénzbüntetés által érzékenyen sújtatnék. Hogy e törvény sokkal czélszerübb a mienknél; azt hoszasan fejtegetnünk felesleges. Megvan ebben a fokozatosság, s szabad tér engedve az alsó bírónak,ki a fennálló rendszer mellett leginkább képes az egyéniségeket s viszonyokat megítélni, de ezeken felül az 1803. pátens még egy igen practicus rendelkezést foglal magában : t. i. a 18. §. szerint nem csak a hitelező, hanem a könnyelmű adós is kiutasítással, s 1—6 hónapiglani börtönnel fenyitetik. Míg tehát a magyar uzsoratörvény mintegy ösztönül szolgál az adósnak, hogy hitelezőjét bevádolja, az idézett nyílt parancs a becsületes hitelezőt alaptalan vádak veszélyeitől megóvja; — s a gyakorlat tanúsítja, hogy mind e mellett az uzsora az ausztriai tartományokban sokkal kisebb mértékben uralkodik, mint Magyarországban ; — miből az itteni törvények czélszerütlenségük önként következik. De az uzsoratörvény anyagi reformján kivül, a bizonyítási formákra néze is positiv rendelkezések szüségesek, mik által a károsult vallomásának hatálya meghatároztassék. Már fennebb emlitém azon veszélyeket, mik e részben a bprd. 270. s 140. §-ának föltétlén alkalmazásából következhetnek, s ha a törvényhozás egyéb adatok hiányában a bprd. 265. §-a szerint még az önvallomást sem tartá elégségesnek a tényálladék megállapítására, ez elvet az uzsora által károsult egyének vallomásukra is lehetne alkalmazni, — kik attól közvetlen hasznot várnak, s következőleg a 269. §. e) pontja alá sorozhatok. E.egfel§őblb-törvény§zéki döntvényAzon kérdésre nézve: váljon a szavatosság fogan ositására szükségelteti k-e, hogy annak mértéke és aránya meghatároztassék? Sz. Karolina özvegy F. Barnabásné testvéreitől — mindnyájan közös apa Sz. Józseftől származván — a b. s t.-l'éle apai jószágot örök áron megvette 320,000 pft öszszegért, akkép hogy az eladók vevőnek szavatosságra kötelezték magokat. — Ezen jószág iránt Sp. — né szül. Sz. Mária, az eladóknak és vevőnek mostoha nővérük pert indított, annak felét mint anyai részről közkeresményi örökrészét magának kiadatni czélozván. Továbbá ugyanazon örökeladást Ke —né sz. Sz. Borbála — szinte föntebbieknek egyik testvére — ön részére nézve jogerőre emelkedett ítéletek által megerőtlenitette. Végre még azon körülmény is forgott fenn, miszerint az ismert Sp.-féle igények állal támadható veszteség elleni biztosításra az örökeladási okiratban kiköttetett ugyan, hogy a vételárból 100,000 forint visszatartathassék; de ezen biztosíték elvesztette erejét, s hatályát. Mert csakhamar — nem sok idő lefolyta után,— azon biztosítéki összegnek nagy része a Sz.-féle eladást, eszközlött örökösöknek más hitelezőik által kimeritetett. Jly körülmények kőzött a vevő azon helyzetben, hol a jószág vételére fordított tetemes összeg veszélyzésétől kell tartania, kényszerítve érzé magát arra, hogy a szerződésileg kikötött szavatosság jótékonyságát vegye igénybe. Annálfogva F. A. ki vevő Sz. Karolinnak végintézeti örököse, az eladó Sz. örökösök ellen a Sp.-féle megtámadás folytán, szavatosság végett pert indított, keresetében az egész vételüsszegre nézve kérvén a szavatossági terhet megalapitatni. Ellenrészről kifejtetett : mikép a vevő Sz. Karolina a kérdés alatt levő b. s t. jószágból nem részesült ugyan, de a Sz.-féle örökségnek más birtokaiból — közös atyjok Sz. József után — szinte kapott örökrészt. Lehetséges tehát , hogy a b. s t. részekért máshol, más jószágokban nyert kárpótlást, és igy következik, hogy azon jószágokért a szavatossági teher reá is mint a közös atya Sz. József után egyik örök s osztozótársra nehezedik. — Ezenkívül az igényt támasztó Sp. a kérdéses jószágnak csak felét követeli s e keresetétől is elüttetett az első s másod bíróság által, neki csak 12,000 ft ítéltetvén meg. így tehát nincs alapja annak, hogy felperes az egész vételárra nézve igényelhessen szavatosságot; sőt a valóban megalapítandó Sp.-féle igény mértékéig is csak annyiban lehet helye, a mennyiben a visszatartott 100,000 ft fenlevő összege annak fedezésére elegendő nem lenne. — Itt tehát egy főkérdésül szolgálhatott az, váljon átalában — az egészre nézve — megalapítandó e felperes biztosítására a szavatosság, vagy pedig nem kivántatik és szükségeltetik-e, hogy a szavatosságnak mértéke s terjeme meghatároztassék. Az első biró ságu törvényszék a kereset alapjaiból indulván ki, alpereseknek átalános szavazat kötelezettségét alapította meg. Ezen ítélet ellen valamennyi alperes részéről fölebbvitel használtatott, kifejtetvén általuk különösen az, hogy az első bíróság által semmi tekintetbe sem vétetett azon ellenvetésük, s illetőleg az abban felhozott azon ténykörülmény, mely a vevőnek személyi tulajdonságára vonatkozik, minélfogva ő is Sz. József közös apa után a Sz.féle örökösöknek egyike, ki annálfogva a Sz.-féle örökségben osztozott, s igy terheiben mint p. o. a szavatossági teherben is részt venni kénytelen. E körülmény az első ítéletben s indokolásában még érintve sem lőn. — Az egyik alperes Sz. Borbála fölebbezését különösen még arra is alapítja, hogy a legfőbb törvényszék semmisnek nyilvánította ó irányában azon örökeladási szerződést, melyre felperes részéről a szavatosság követelési joga alapitatott. Az illető fő törvényszék ezen fölebbezés következtében következőleg határozott. (1857. dec. 29. 8293. sz. alatt.) A cs. k. orsz. főtürvényszék F. A. felperesnek M. L. mint Sz. István és Barnabás csődtömegének gondnoka és Sz. Mária özv. A. J.-né és Sz. Borbála özv. K. Károlynó alperesek elleni perében a báró S. Béla által (bizonyos igény alapján) peruton megtámadott b. s t. jószágok szavatossága iránt, melyben a p—i orsz. törvényszék az 1854. sept. 20-án beadott kereset alapján, 1855. évi jun. 25-én történt becsomózás után 1857. évi ap. 29-én 8775 — 1855. sz. a. a keresetlevél értelmében itélt, az összes alperesek felebbfolyamodványa következtében az első bírósági Ítéletet a p. prtás 330. §-a értelmében következő okoknál fogva megsemmisíteni és tekintettel az indokokban