Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 38. szám

Pest, kedd Májas 17. 1859. 38. szám. Első év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : Uzsoratörvények:. Legfőbb-törvényszéki döntvény, különösen az ősis. pátens 11. §-ra vonatkozólag. — Vegyesek. — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. Uz§ oratörvényelí. B. I. úrtól *). I. Az 1852-ik évi máj. 27-én kibocsátott császári nyiltparancs által az 1803-ki évi september 3-án költ büntető törvény Magyarországban hatályossá lőn, — csupán az uzsora iránt történvén azon eltérő rendelkezés, miszerint az e részbeni magyar törvények egyelőre ideiglenesen alkalmazásban maradjanak, s az uzsora vétség gyanánt büntetessék. A lefolyt 5 évi tapasztalás azonban mindenkit; kinek alkalma volt e törvények eredményeivel gyakorlatilag megismerkedni, meggyőzhetett arról, miként azok, ha már átalában uzsoratörvénynek léteznie kell, — sürgős reformot igénylenek, s hogy betű szerinti alkalmazásuk inkább a hitel lerontására, mint emelésére vezetett. Hazánkban uzsoratörvények csak a 18. század elején keletkeztek, noha a nemesség már az Arpádi királyok korszakában a zsidók, s izraeliták tözsérkedésük által sokat szenvedett, kik a többnyire pénzben szűkölködő ural*) Különös szerencsénknek tartjuk, hogy e kitűnő állású férfiú eszméinek ismét megnyithatjuk lapunk hasábjait. És pedig nemcsak azért, mivel az uzsora kérdés, mely a hitel s különösen a nemzetünket oly nagyon érdeklő földbirtok — hitelkérdésének egyik főalapját képezi — társalmi viszonyainknak minden időben s minden körülmények között egyik legfontosabb , legnagyobb horderejű tényezőjét képezi ; hanem azért is, minthogy e tisztelt férfiúnak jogéletünkben már régibb és mindenesetre hosszas évek során át folytatott gyakorlati pályáján szerzett tapasztalatai és gyakorlati ismeretei igen üdvös tudomásul s felvilágosításul szolgálhatnak. Es ez alkalommal lehetlen meg nem említenünk egy tényt, melyről egyszer tüzetesen is kivánunk szólni, ha alkalmunk leend jogéletünk s különösen jogtudományi culturánk roppant hátra maradottságának okairól értekezhetni. És e tény, melyet szinte azon okok közé sorolunk, az, miszerint a jogélet legfontosb tényezői, azok, kik szerencsések a magyar bírói testület tagjai lehetni, oly keveset működnek közre, hogy nemzeti irodalmunk a jogtudomány kifejlesztése által is terjesztetnék s tökéletesitetnék. Erre legkevesebbé sem szolgálhat ürügyül bizonyos óvatosság, s felsőbb helyek iránti tekintet, mi leginkább okául szolgál visszavonulásuknak. Mert az ausztriai német jogirodalom terén s a jogi lapok hasábjain is majd mindennap találkozhatunk kitűnő állású férfiak neveivel. Ezek fogják fel helyesen társalmi rendeltetésük szellemét, mely mindenesetre az ez utoni működést is szükségeli, de a mihez hazánkban más fontos érdekek is járulhatnának. Azt feltételezni sem akarván, hogy számosban lehetnének közülök oly kiskorúságban, miszerint az irodalmi téreni föllépést még röstellenék is. kodók bankárai valának, s minden nyereményes hivatalt magukhoz ragadtak, elannyira, miszerint II. András király 1222. évben kiadott arany Bullája 24. czikkében, a pénzverési, só s adószedői hivatalokból különös törvény által kellé kizáratniok. Az arany Bulla köztudomásilag a főhatalmat a nemesség kezébe adván, csakhamar fordult a koczka, s a vérszívó uzsorának legalább egy időre az ököljog vetett véget. Más nemzeteknél a legrégibb előkorban találkozunk uzsoratörvényekkel. A zsidóknál az uzsora csak hitsorsosok közt vala tiltva, mig idegenekkel, kik alatt más hitfelekezetüek értettek szabadon lehete uzsoráskodniok. Ugyanis Mózes 5-ik könyve 23-ik czikke 20-ik pontjában eként rendelkezik : „An dem Fremden magst du wuchern, aber nicht an deinem Brúder; — auf dass dich dein Herr Gott segne in Allém das du unternimst, im Lande dahin du kommst — dasselbe einzunehmen." E törvény lehetett főoka : hogy Mózes utódai között az uzsora s pénztőzsérség egy évezreden át makacsul fenntartatott, s hogy azt sem az ököljog, sem a középkori véres üldözések kiirtani képesek nem valának, s ez eredményezéazon végtelen rendelkezéseket, mik néha szélsőségekig menve a tőkék kamatozását elvileg tilalmazák, mint ezt különösen az egyházi törvényekben olvashatjuk, melyek a kamatszedést kitagadással (Excommunicatio) végrendelkezési képesség vesztésével, s keresztényi temetkezés megtagadásával bünteték. Romában már Cicero előtt léteztek uzsora törvények, s 12°/0-es kamatláb; mely Justinián alatt átalánosan 6, — kereskedők között 8, — előkelő személyekre nézve pedig 4%-re szállitatott, s csak különös veszély esetén, például tengeri utazásra adott kölcsönöknél lehete 12°/0-et követelni. Azonban mig Romában már a leges duodecim Tabularum, Christus születése előtt 450 évvel a kamatszedési tilalmat megszünteték; az a Néniét /birodalomban a 17-dik századig fennállott s csak ekkor keletkeztek uzsora törvények, miket itt részletesen elemeznünk felesleges, föladatunk kizárólag a magyar törvényhozásra szorítkozván. Hogy az uzsorát megszoritó törvények kiirtani képesek nem valának azt a tapasztalás tanúsítja; sőt minél keményebbek lőnek a törvényhozó rendelkezései, annál hatalmasabban fejlett ki az úgynevezett titkos üzérkedés, vagy titkos uzsora, mely különböző mesterséges alakokban igyekvék kisikamlani a tilalom súlya alól, s oda irányzá minden törekvését, hogy lehető vesztesége aránytalan nyeremények által egyensulyoztassék. A következés ily üzleteknél csakhamar legvagyonosb családok bukásábau nyilvánult, s különösen Magyarországban volt, s van alkalmunk e jelenségeket tapasztalni, hol a tőkepénzek a kölcsön teréről elriasztatván, a birtokos osztály többnyire 38