Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 38. szám

152 a fennérintett forrásból merité segédeszközeit, miknek káros következményei ellen szigorú uzsora törvényeinkkel sem vala képes védekezni. A kereskedelmi osztály majd minden államban, hol nagyobb pénzforgalom uralkodik, s ujabb időkben hazánkban is elvileg az uzsora törvények ellen nyilatkozott; mert természetjogi szempontból a pénz ép oly korlátlan rendelkezésű sajátja mindenkinek, mint az áru vagy egyéb birtok; s ha nem tilthatni a tulajdonost, hogy áruiból a lehető legnagyobb hasznot ne húzza, megszorító rendelkezések a pénzre nézve sem látszanak a tulajdon eszméjével összeférőknek; s mert ott, hol a kamatláb meghatározása korlátlanul a felek egyezkedésére, vagy a szorgalomra bízatott, olcsó tőkék ritkán hiányzanak ; míg ellenben átalános tapasztalat szerint szigorú uzsora törvények mellett úgynevezett „becsületes kölcsönt" alig kaphatni, kivált ha a kamatláb csupán elméleti átalánosságban határoztatik meg, s a kölcsönzött tőke által eredményezett nyereményre semmi tekintet nem forditatik. Magyarországban a kamatláb az 1647. 144. t. cz. által lőn először 6%-re szabályozva, a nélkül, hogy a törvénysértők ellen büntetés alkalmaztatott volna. Az 1715. 51. t. cz. tovább menve az uzsoráskodókat kamatvesztéssel fenyité,— az 1723. 120. t. cz.ben pedig kimondatott, hogy ki 6%-nél több kamatot szed, vagy köteleztet, nem csak a kamatot, de az egész tőkét is föltétlenül veszíti, melynek % - a a flscust, V3-a pedig a följelentőt illette. A törvényhozás elvégre még e rendszabályt sem találván eléggé szigorúnak, azokat, kik magoknak az adottnál nagyobb összeget köteleztettek, pénz vagy fogságbeli büntetéssel is rendelte fenyitetni; de mind e mellett az uzsora szoros értelembeni bűntényt (criminalitas) nem képezett, hanem polgári perlekedés tárgya volt, melyben a bizonyítás terhe a felperest illette, s melyben a károsult vallomására semmi figyelem nem forditatott. Eiegffel§őlbtí-törvény§zéki döntvény. Földtehermentesitési utalás ügyében, különösen az ősi s. pátens 11. § ra vonatkozólag. A p—i cs. k. országos tszék özvegy P. Kálmánné szül. P. Karolina asszonyság által bírt a. és cs.-féle jószágokon megszüntetett úrbéri jövedelmekért a cs. kir. földtehermentesitési bizottmány által 1855-ki évi július 28-ról 1684. sz. 23862 pft 30 krban felszámlált kárpótlási tőke kirendelése iránti tárgyalásról 1856. jan. 18-án felvett jkönyv folytán következő határozatot hozott: (1856. febr. 16. 3037. sz. a.) 1. Mindenek előtt nyilvánittatik, hogy P. Albert és István urak, a 17387/855. sz. a. bejelentésük folytán tárgyalás közben A.nál •/ ad NB. felmutatott megyetszéki ítélettel, mely a n. t. cs. k. ker. főtörvényszék által is 1855. dec. 18-ról 7291. sz. a. felebbviteli uton helybehagyást nyert, s ekép jogerejüvé vált — teljesen igazolván azt, miszerint a kármentesített a. és cs.féle férfi ágat illető jószágokban P. Kálmán oldalágának fia Ágoston halálakor bekövetkezett magvaszakadtával megnyílt örökösödési jogukat a tettleges birtokbavétel útjában álló, özvegy P. Kálmánné született P. Karolinát illető özvegyi jog ellenébe a maga helyén és utján érvényesítették, ugyan azért ezen országos törvényszék a csak most nevezett özvegy utalási kérelmének tárgyalásába csak annál fogva ereszkedik be, mivel maguk az igénylő urak, mind bejelentésükben, mind a tárgy, jegyzőkönyv 46—49 lapjain olvasható válaszukban hozzájárultalak ahhoz, hogy az itt kérdésben forgó kármentesítési tőkék, elhunyt P. Kálmán és Ágoston urakról az igénylőkre mint törvényes örökösökre átszált adóssági terhek törlesztésére fordíttassanak , s ezáltal a többször nevezett özvegy asszonyság utalási kérelmeit, a mennyiben azok a P. Kálmán és Ágoston urakról fenmaradott adósságokra vonatkoznak, magokévá tették; — ehhez képest az utaltatni kért adósságok, miután azok mind P. Kálmán és Ágoston urakról lénmaradottak kivétel nélkül a kármentesített javakat terhelőknek találtattak, az 1854. évi jan. 16-ról kelt cs. ny. p.46. § hoz képest következendő sor rendben utasitatnak a kárpótlási tőkére. a) a 14984/855. sz. beadványhoz 3. sz. alá csatolt, Pestmegyénél 1811. évi sz. Györgyhava 9-én betáblázott kötvénynél fogva az országos pénztárcán (fundus regnicolaris) tartozott 256 pft tőke 1855. jan. 1-től nov. 1-jéig felszámlált 6% kamat hátralékával 268 ft 48 kr. b) Az 1. sz. alatti ugyanazon napról betáblázott kötvénynél fogva a Ludovicea pénztárába tartozott 4960 pft tőke szinte a fentebbi időre hátralevő 6% kamatjával 5208 ft. c) a 2. sz. alatti ugyanakkor betáblázott kötvénynél fogva a nemzeti múzeum pénztárába tartozott 2784 pft tőke szinte azon időre hátralevő kamatjával 2923 ft 12 kr. Mert ezen 3 rendű betáblázott kölcsön adósságnak a kárpótlási tőkéből leendő kielégítését a pénzügyi ügyészség mint az alapítványok jogfentartója, a hirdetvényi határidő folytán 14984 sz. a. benyújtott bejelentésében igényelte, s ebbeli igényéhez a tárgyalás folytán is a cs. k. ny. par. 44. §. engedte jogánál fogva ragaszkodott, s az ellen P. Kálmánné asszonyság nemcsak semmi kifogást nem tett, sőt 16971. sz. a. az utalást maga is kívánta; — ugyanazért mind ezen adósságok a 46. §-nál fogva minden mások előtt utalandók voltak. d) a p — i evang. egyháznak tartozott betáblázatían kölcsön adósság 100 pft 1855. évi máj. 14-től nov. 1-jeig hátra levő 2 ft 45 kr. kamatjaival. 102 ft 45 kr. Mert ezen adósságot az özvegy P. 16967. sz. a. utaltatni kérvén, ez ellen a hitelező egyház gondnoka nemcsak kifogást nem tett, sőt a tárgyalásnál az utalást elfogadta, ennélfogva ezen betáblázatían adósság a 46. §. 1. pont a. betűjénél fogva mindjárt a szabad választási jogát érvényesített cs. k. pénzügyészség követelései után utalványozandó vala. e) a \ 6965/855. számhoz 2. sz. alá másolatban csatolt Pestmegyénél 1844. jul. l-jén betáblázott kötvényre a v. káptalannak tartozott tőke 787 ft 53 kr. 1853. febr. 16-tól 1855. oct. utolsó napjáig hátralevő száztul hatos kamatjaival mindössze 915 ft 55 kr. És ugyanott másolatban látható ugyanakkor betáblázott kötvénynél fogva a káptalan fölügyelése alatt álló kegyes alapítványnak tartozott 299 ft 22 kr. tőke, ennek 1853. jan. 10-től, 1855. évi oct. utolsó napjáig hátralevő kamatjai mindössze tehát 348 ft 47 kr. Minden másokat mellőzve már csak azért is, mert az utalást maga a hitelező is a tárgyalásnál a tőkére nézve elfogadta, a kamatbeli tartozások utalása elleni kifogás pedig, miután az 1854. évi jan. 16-ki cs. ny. p. az ut alhat ásr a nézve a tőke és kamatok közt semmi különbséget nem teszen félrevetendő vala. f) H. László és Ferencz uraknak ad 16970. számnál látható 1812. évi dec. 24. kelt, 1844. dec. 2-án betáblázott kötvénynél fogva tartozott 400 pft tőke 1854. dec. 24-től 1855. nov. 1-jeig hátra levő 6% kamatjaival öszszesen 420 ft 27 kr.