Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 36. szám

Pest, kedd Május 10. 1859. 36. szám. EIsö év. TÖRVÉNYSZÉKI CSAMOK, TARTALOM: A záloglevelek törvénye^ megbírja, . „émelv régi záloglevelek. Mészáros Károly urtöl. - Legfobb-törvényszéki döntvény. és védelmek E-től. - Döntvénytár. - Törvénytár. - Hivatalos tudnivalók. Vádak A záloglevelek törvényes megbirálása, § némely régi záloglevelek. Mészáros Károly úrtól. I. Tájékozásul függőben levő zálogos perviszonyaink tömkelegében, kétségtelenül maguk a záloglevelek szolgálnak ariadnefonalul mind a zálogváltók, mind a zálogtartók, mind a bírák, mind az ügyvédekre nézve. Mert tagadhatlan, hogy csak a törvényesen előirt kellékek szerint kiállított záloglevelek szolgálhatnak valamint a keresetijog alapjául, ugy a rongálások s javítások iránti kölcsönös igények mérvéül. Ámde szükség tudni, hogy a zálogos jószágok szerzési módját szabályzó törvények időszakonkint változtak hazánkban ; s e záloglevelek törvényes kellékei a földbirtok változó jogrendszere szerint, szintén különfélék valának. S ezen körülményben rejlik annak főoka, a miért hogy a zálogpörökben annyira fontos dolog a záloglevelek törvényes megbirálása. Azt tartom ennélfogva, hogy korszerű munkát cselekszem , ha némely, épen kezemnél levő eredeti 6 régi záloglevelek közlése mellett, ugyanezeket jogtudományi elemzés alá veszem, s egyszersmind a záloglevelek koronkint módosuló törvényes kellékeit közelebbről nyomozgatom. Álljon itt például egy 1647-ből kelt záloglevél, mely jogtörténeti emlékeink közt is méltán helyet foglalhatna. Anno 1647; die 5-a julii. „Én nemzetes Munkácsy Zsigmond, adom mindeneknek tudtára az kiket illett, ez Levelemnek rendiben, hogy én, némünéraü kiorvosolhatlan szükségemnek okáért, kinszerittettem zálogul vetnem az zsorkoszki pusztákon való fél jussomat ugyan csak nemes Nemzetes Munkácsy István uramnak Báttyámnak és hites társának Nmzts Mattá Annának és az fiának Keresztury Istvánnak *), földivel, rétively, erdővel, és halastó vizvvel, vettem fel én szügségbül tiz magyar Forintot ollyan formán, hogy ha jövendőben ki akarom váltani, ők tartozzanak tőlem vagy maradékaimtól a tiz magyar forintot minden perpatvar nélkül fölvenni. Mellynek nagyobb bizonyságára kiadtam ezen záloglevelet saját kezem írásommal és pecsétemmel megerősítve. Költ Natafalván, a jelenvolt becsületes személyek előtt, u. m. Petnlla György előtt és Kelemen Gergely előtt. Anno 1647. die 5-ta julii. Én Munkácsy Zsigmond." (Pecséthely.) Szabadjon egy kis commentatiot adnunk ezen záloglevél fogalmazatához. Tudjuk, hogy a magyar törvények szerint a zálogoknak három neme létezett, u. m. a szerződéses (conventionale), mely az illető felek közt az ideiglenes adásvevés föltételeinek kölcsönös elfogadásán alapszik; másodszor bírói : midőn valamely nemesi földbirtok bírói végrehaj*) Itt észrevehető, hogy M. Zs. özvegyasszonyt vett nőül. M. K, tás utján adatott; s harmadszor törvényes : mint például az özvegyi jegyajándék (dos viduarum). Ezen záloglevél, nemére nézve kétségtelenül szerződéses zálogról szól. Szembetűnő mindazonáltal ezen záloglevél alakjára nézve, hogy abban sem a zálogbirtoklás időtartama; sem a kiváltás évszaka nincs kitéve. Az első hiányt nem mondhatnám épenséggel hibának, mivel oly esetben, midőn a zálogbirtoklás időtartama bizonyos évekkel nem korlátoltatik, rendszerint a törvényben kiszabott elévülési s 32 évre terjedő határidő veendő tekintetbe, joga levén ezen elévülési időszak folyama alatt a zálogbaadónak vagy örököseinek, bármely évben is kiváltani az elzálogitott jószágot. Kérdés azonban, melyik szakában hát az évnek ? Az, ezen záloglevélben szintén nincs kitéve, a mi mindenesetre hiba, mivel erre a régi törvények bár nem adnak is utasítást, nem csak a gazdálkodási tekintetek, hanem a régi joggyakorlat is követelte, miszerint a kiváltás évszaka, p. o. sz. György vagy sz. Mihály napjára határoztassék (Sentent. 2. 6. de admonitione). Figyelmet érdemel továbbá a záloglevelén a kelet ideje, mely mint látók, 1647-ről szól, — tehát épen azon időről, a midőn azon kötelezettség, miszerint a zálogbirtokos a zálogbirtokba be is vezettessék, törvényesen megszüntettetett (1647. art. 125.) Ámde midőn ezen záloglevél keletkezett, az idézett törvény még nem volt kihirdetve s hatályba léptetve ; kérdés tehát : volt-e arra szükség, hogy a zálogszerző Munkácsi István a birtokba magát ünnepélyesen beiktattatta légyen ? Azt mondják : nem volt; mert a régebben divatozott ily nemű törvényes beiktatás is, csak az oly zálogbirtokokra nézve szükségeltetett,melyeket több mint 50 fortnyi zálogösszeg terhelt (Tripart. I. Tit. 60. 63. §. 1.) Más tekintet alá esik itt a hiteles pecsét hiánya. Ennek szüksége ugyanis, egész 1655-ig, figyelem nélkül a zálogösszegre, minden zálogszerződés alakszerűségének egyik kelléke volt, a minek szüksége csakis az 1655. 52-ik t.czikk által töröltetett el, a midőn határoztatott, hogy ezentúl a magán pecsét s saját kezűleg tett aláírás is elégséges. Miután tehát e záloglevelén a hiteles pecsét hiányzik, az ezen alapított zálogkereset már azon időben is kétségessé, pörössé válhatott volna *). *) A Hármas könyv II. r. 13-dik §-ban mondatik. Et duplex est sigillum : scilicet authenticum et non authenticum. Authenticum dicitur quasi authoritatem tenens, cui eredi debeat; et est proprie Princípium , ac ordinariorum judicum Regni, nec non Capitulorum et Conventorum §. 4. Non authentica vero sunt, privatarum personarum sigilla : Et talia nihil perpetuitatis sub se continere possunt. § 8. Judices siquidem Regni ordiaarii ac ipsa loca Testimonialia authentica sigilla habentcs, sub eorum sigillis tam Procuratores constituendi, quam etiam cunctas alias Fassiones (rite tamen et legitimé) faciendi habent authoritatem. 36