Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 36. szám

144 II. íme szolgáljon még itt adalékul egy tiz évvel később kelt, de sokkal formásabb s érdekesebb záloglevél, mint következik. Anno 1857. die 24. septembris. „Én Zemplén vármegyében, Lasztomér nevü faluban lakozó Valiszka Mihály adom tudtára mindeneknek az kiknek illik, mostaninak és ezután lévőknek az levelemben, hogy én némünémü szükséges fogyatkozott állapotomban vetettem zálogba Laborczon tul az betléri határban lévő hat földből álló irtovány darab birtokomat, mely irtovány földeket én is pénz után birtam, adom nemes vitézlő Keresténi István urnák és az ő maradékainak tizenhat magyar forintba, id est florenis 16, ilyen conditio alatt, hogy tizenkét esztendő alatt ki ne válthassam, se én se maradékaim utriusque sexus; hanem ő szabadon bírhassa, eltelvén penig az tizenkét esztendők, én Keresténinek és maradékinak tartozom és maradékaim is tartoznak, az ő pinzit kiadni, és az földekhez ugy nyúlni, alioquin nem, magunk saját pinzünkkel, de nem mással vagy kölcsön avagy ez fellyül megnevezett földekre szereznünk pinzt, ezzel az pinzzel ki ne válthassuk; annak utána az kiváltás légyen szent György nap előtt két héttel, szent György napja után penig semmi úttal móddal ki ne válthassuk, hanem más esztendőre differaltassanak, addig is fölválalván mind magam mind maradékaim, hogy ha őt akár a helybeli földesuraság, akár paraszt szomszédaim háborgatnák a birtokban, oltalmazni fogom és maradékaim is fogják; őpedigsine omni contradictione, inhibitione, repulsione, citatione et quibusvis remediis, mihelyest a pinzit megkapja, az birtokot kibocsátani fogja. Mely levelet becsületes paraszt szomszédom előtt kereszt vonó Írásommal együtt megerősítem , megmásolhatatlanul. (Pecséthely.) Valiszka X Mihály, Meginyo András előtt. Kapsu Mihály és Zsenyan Juszkó előtt." Ezen záloglevélre csak rövideden akarom megjegyezni, hogy ennek tartalmában egyetlen egy, azaz, a kelet helyének kitételén kivül, a mi egyébiránt már az első sorban emlitve van (Lasztomér), majd minden főbb törvényes föltételek elősorolvák; ugyanis : ki van benne téve a megváltás időszaka (szent György napja); ki van benne téve s kötve az is, hogy a kiváltó az elmulasztott határidő multával csak egy év után élhessen jogával; hogy a zálogbirtokost oltalmazni fogja minden jogtalan megtámadás ellen, csupán az ujabbkori joggyakorlat szerint megkívántatott azon kellékek hiányozván benne, mely szerint megkívántatik, hogy a záloglevélben ki lett legyen téve az is, mikép a zálogbirtokos a zálogba vett jószágon hasznos épületeket is állithasson; hogy a zálogbirtokos által időközben nagy ügygyei bajjal összeszedett s a zálogos birtokhoz tartozó részeket is a zálogváltó egyszerre köteleztessék, a zálogba adott jószágtesttel együtt, kiváltani; végre, hogy ujabb zálogkölcsönre mennyi zálogidő tűzetik ki. Ezen föltételeket azonban csak a későbbi joggyakorlat tevén szükségesekké; azért ez utóbbi záloglevelet, méltán számithatjuk a formásabbak közzé. Iiegfel§őlbb-törvéiiyszéki döntvény. Az ideigl. polg. perrendtartás 2.§-hoz illetőleg az 1854. febr. 23-án kelt igazságügyi miniszteri rendelethez (birod. törv. lap 51. sz.) Azon lényeges különbség, mely a büntető s polgári perben hatályos bizonyitási tan és eljárás közt létezik, mely szerint az első a tényleges, az utóbbi pedig az allegata és probatakból következő alaki igazság kiderítésére van irányozva, bizonyos intézkedést tesz szükségessé azon esetre, ha valamely polgári perben oly ténykérdések merülnek fel, melyek megítélése, természetüknél fogva a büntető bíróságok hatáskörébe tartozik. A birodalomban érvényes törvénykezési alapelvek szerint a büntetésre méltó cselekvények kinyomozása s megbüntetése közügyül tekintetvén, a polg. perrendt. 2. §-nak b) pontja alatt rendeltetik, miszerint : „Ha... a polgári per folyama alatt merülnek föl valamely meghatározott személy ellen oly büntethető cselekvényrőli gyanuokok, melynek a perre lényeges befolyása lehetne; ugy a polgári bíróság előtti eljárás azonnal megállítandó s a bűnvádi eljárás eredménye elvárandó. Ezen intézkedés az uzsora kérdésében többrendü visszaélésekre ürügyül szolgálván az 1854. febr. 24. kelt igazságügyi miniszteri rendelet által azon megszorítás alá vettetett, miszerint a polgári per a büntető vizsgálás megindítása mellett s attól önállólag folytattassék s elintéztessék, csakhogy végrehajtás esetében gondoskodni kell az iránt, hogy a megítélt összeg a mennyiben elkobzás alá eshetnék a vizsgálat kimeneteléig bíróilag letétessék. De az uzsora s a csalás büntette között, azon tág fogalom folytán, melyet az utóbbinak a büntető törvénykönyv tulajdonit, s azon sajátságos viszonyok következtében, melyek uzsora és csalás között gyakran fenforognak, nem ritkán felette nehéz azon határvonalat tüzetesen kijelelni, mely e két büntetésre méltó cselekvényt egymástól elkülüniti s igy kétség támadhatott az iránt, váljon ily esetben az idézett miniszteri rendelet kivételes határozatai alkalmazhatók-e vagy pedig a polg. perrendtartás 2. §-nak b) pontja határozó-e. Ezen kérdés felvilágosítására szolgálhat a következő jogeset. B. József pazarlás miatt gondnokság alá helyeztetvén, neje B. Mária, valamint gyermekei B. Terézia, B. József és B. János a soproni országos törvényszéknél atyjuk hitelezője S. Ádám ellen egy folyamodványt adtak be, melyben őt atyjuk ellen elkövetett csalás bűntettével s uzsora vétséggel vádolták. Ezen feljelentés alapján, melyet fölzetileg igazoltak, az eszterházi szolgabírói hivatalnál, mint birósáo-nál, a bíróság előtt S. Ádám felperessége alatt a gondnokság alá helyzett B. Jó z s e f ellen folyamatban levő polgári perekben a további eljárásnak , a büntető vizsgálat befejeztéig leendő felfüggesztését szorgalmazták. A nevezett biróság 1857. aug. 31-kén 1240 sz. alatt kelt végzésével folyamodók kéielmének a p. perrendt. 2. §-nak b) pontja alapján helyt adván, a további eljárás beállítását rendelte el. Felperes, illetőleg panaszolt, S. Ádám ezen végzés ellen semmisitési panaszszal élt, de a soproni főtörvényszék 1858. január 1-én 9209. sz. alatt kelt határozatával a felperes semmitési panaszát elvetette s az első bírósági végzést helybenhagyta, mert a panaszlók B. Mária és gyermekei a soproni országos törvényszékhez benyújtott folyamodványukban azon körülményt, hogy S. Ádám által megcsalattak nemcsak állították, de annak bizonyítása végett számos tanukra hivatkoztak, kiknek kihallgatása szükségesnek mutatkozik, miért is a polgári eljárás beállítandó s a büntető vizsgálat elrendelendő volt. S. Ádám ezen határozat által is terheltetve érezvén magát, a cs. kir. legfőbb törvényszékhez rendkívüli fölülvizsgálati kérvényt nyújtott be, melyben többek között kérelmének indokolásául előadá, miszerint a polgári per beállításának annál kevésbé lehetett helye, minthogy a