Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 24. szám

gátolja csakhogy a szolgáltatás a végakarat nyilvánításához képest vagy azon időpont megérkeztéig függőben marad vagy annak elérkeztével megszűnik (705. 708. §§.). 7) Oly meghagyás, melynek teljesítése lehetlen, vagy mely természetes módon nem teljesittethetik, felbontó feltétellel egyenlő erejűnek tekintendő (709. 710. 712. §§.). 8) Valamely czélnak kifejezése, mely végre a hagyaték rendeltetett, világos nyilvánítás nélkül, kötelező meghagyásul nem tekintendő (711. §.). 9) A korábbi végrendelet egy későbbi, de aggálytalan végrendelet által megszüntetik, ellenben a későbbi fiókvégrendelet a korábbi fiókvégrendeletet meg nem szünteti (713 — 715. §§.) 10) A végrendelkezési képességgel biró örökhagyó végrendeletét ünnepélyes módon szóval vagy Írásban vagy kétséget kizáró cselekedetek által visszavonhatja (717— 725. §§.). 11) A végrendeleti örökös vagy valamennyi örökösnek képtelensége vagy kimondása csak az örökrendelést érvényteleníti; a végrendeletben foglalt egyéb intézkedések épen maradnak (726. §.). I,egffeI§őDl)-törvéiiy§zélíi döntvények Közölve Pestről s s által. A p—i cs. kir. országos törvényszéknek 1857-ik évi apr. 29-ik 7959. sz. a. hirdetvényével mészáros társak özvegy Sz. Anna, Sz. Károly és M. K. vagyona ellen saját kérelmükre a csőd megnyittatott, és azonnal az előmutatott vagyon jegyzék alapján a bukottak birtokában levő és tulajdonuknak állított következő ingatlanok is, u. m. 9/i4- része a P —n ü—i úton, t0%4-. sz. alatt fekvő háznak — B,— n két 89*/S95 sz. a. fekvő rét, és a József városban i~')ig. sz. alatt fekvő erdőtelek, — a csődtömeg közé felvétettek. A csődmegnyitás az ahhoz tartozó ingatlan vagyon tekintetéből a csődrendtartás 33. §. szerint a városi telekkönyvben bejegyeztetett, és hasonlóan erről a csődrendtartás 74. §. szerint az összes betáblázott hitelezők különösen értesíttettek. Miután az 1857. év július 11-re kitűzött bejelentési határidő lejárt volna, és a bejelentett követelések legnagyobb része már felszámitatott, a tömeggondnok a csődbeli ingatlanságok elárveréseért folyamodott; mely is a p —i orsz. törvszék 1857. sept. 21. 17,793. sz. a. kelt határozata által elrendeltetett és annak végrehajtására az első határnap 1857. nov. 28-ára, a második pedig dec. 28-ra tűzetett ki. Az első határnapon a kérdéses s fentemiitett ingatlanságok el nem adathattak, mert egy vevő sem jelentkezett. Azért a p — i orsz. törszék 1857. dec. 7-ről 23,310. sz. a. kelt határozatával a második határnapot újra kihirdettette, a mely árverési határnapon az ingatlanságok a becsáron alól is eladathattak. A csődrendtartás 131. és 132. §§-nak érteimében tehát a p—i orsz. törvszék 1858. jan. 11. 25,737. sz. alatti végzésében .1858. év febr. 27-két tűzte ki határnapul, a bejelentett jelzálogi jogok osztályozása és elsőbbsége léiéi ti tárgyalásra. Es erre az összes jelzálogos hitelezők, a bukottak és a tömeggondnok meghivattak. Ezen határozat ellen bukottak 1858. évi febr. 4,117. sz. a. a törvényes időben fölebbezéssel éltek, melyben azon panaszokat adták elő, hogy az ü—i úton f&%^ sz. alatt fekvő, s a tömeghez tartozó háznak, mely évenként 800 pfrtot jövedelmez és 14,U00 írtra becsültetett, eladása idő előtt eszközöltetett, ugy, hogy az az akkor uralkodott pénzszűkében 7,060 frtért L. J-re ráüttetett; és hogy hasonlóképen adattak el a r — i rétek is, szinte 3315 frtnyi áron. Különösen pedig az hozatott fel s állitatott, hogy mind ezen ingatlanok fele részben telekkönyvileg Sz, V. nevére vannak irva. Sz. V. hagyatékát testvérei, illetőleg Sz. A. gyermekei mint örökösök igénylik, és minthogy ezek örökrészüket még ki nem kapták, és nem is kényszeritethetnek arra, hogy azt a helyett, hogy természetben kapnák ki, valamely becsáron fogadják el, ennélfogva az atyai rész, mely a testvéreket illeti, minthogy a csőd reájok nem vonatkozik, el nem is árvereztethetett. Az orsz. törvényszék 1858. évi febr. 22-ki 4117. sz. alatti pontokra nézve azt a megjegyzést tette, hogy jelen esetben a csődbeli ingatlanságok eladásában annál kevésbbé lehet szó elhamarkodásról, minthogy a bejelentési határnap már 1857-ki július 11-kén lejárt, és a bejelentettkövetelések legnagyobb része is már felszámitatott; annak megítélése pedig, váljon a csődtörvény 126. §-a által meghatározott csődtömeg eladás valósításának további elhalasztása czélirányos és hasznos-e nem a bukottakat, hanem a hitelezők képviselőségét illeti; ezek pedig a csődingatlanságok elárverezését már 1857. évi sept. 11. 17,793. sz. alatt beadott folyamodványukkal kérték volt. A becsár alatti eladás tekintetében az orsz. törvszék azt jegyzé meg, hogy az egy sajnálatraméltó tény, mely azonban a jelen nyomasztó pénz viszonyok kifolyása, de a mely csak a csődhitelezőket sújtja, nem pedig a bukottakat, minthogy oly jelentékeny a tartozási állapot, mikép még a legkedvezőbb eladásnál is még a hitelezők sem elégitethettek volna ki, annál kevésbbé pedig lehetett a bukottak részére valami felesleget kieszközölni. — Végre megjegjreztetik, hogy az ingatlanságok fele része valóban még mindig Sz. V. nevére van telekkönyvileg irva; mindamellett a bukottak azt tulajdonuknak lenni álliták, és az illető árva bizottmány részéről a kiskorú Sz. V-féle árvákért az ingatlanságokra 5,178 frt 59 ! , kr. erejéig betáblázott atyai örökrész jelentetett be, és nem követeltetett ezen ingatlanoknak egy része természetben a kiskoruk részére. Az orsz. fő törvényszék 1858-ikmáj. 5. 3041. sz. alatt kelt határozata által a felebbezésnek helyt nem adott. Minthogy az árverés a csődrendtartás 125. é; 126. §§-ai szerint történt, s ennélfogva a bukottak értesítése nem volt szükséges, továbbá minthogy a bírói árverés a polgári perrendtartás 517. §-a szerint végérvényesen tartottnak tekinteudő, mert a polg. perrendtartás 506. 507. 508. és 509. §§-ai szerint tartatott, következéskép annak folyamodási útoni megsemmisítése sem következhetett be. A cs. k. legfelsőbb törvényszék a bukottak részéről a két alsó bírósági öszhangzó határozatok ellen használt rendkívüli fölülvizsgálati kérelemnek helyt nem adott, és az alsó bírósági végzéseket, melyek által a nyert vételár felosztására határnap tűzetett ki, megerősítette; mert miután a kérdéses árverés szabályszerűleg kihirdettetett, az árverezés a csődtörvény 125. 126. §§!~szerint tartatott, és a polgári perrendtartás 506. 507. és 508. §§-nak szabályai is megtartattak. az a polgári perrendtartás 517. §-nak értelmében megmásithatlannak tekintendő. A folyamodóknak azon panaszait, hogy az elárverezett ingatlanokban az Sz. V-féle árváknak örök részeik is bennfoglaltatnak, s azért ezek természetben — in natura — lettek volna kiadandók; és hogy az árverezésnél tiltott összebeszélések történtek légyen, azért nem voltak tekintetbe vehetők, minthogy — az első panasztárgy tekintetéből — a kérdéses ingatlanokat a bukottak