Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 24. szám

Pest, péntek Martius 25, 1859. 24. szám. Első év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM: Az átalános polgári t örvénykönyv vezérelvei. Közölve dr.Hegedüs Lajos által. — Legfelsőbb törvényszéki döntvények Pestről — s — s — ur által. — Döntvénytár. A bünt. törv. 101. §-lioz. — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. Az átaláno§ polgári törvénykönyv vezérelvei. Igaz. miniszteri fogalmazó dr. Hegedűs Lajos úrtól. V. Az állampolgároknak a törvényhozás által biztosított végrendelkezési jognak kifolyása a helyettesítés, s a hitbizományok intézete. A polgári törvénykönyv (II. R. X. fej.) az örökösödés iránt kimondott főelvhez híven minden helyettezésre nézve a következő elveket állitá föl: 1) az örökösnek világos rendelése, s ebből származó joga valamely helyettezés iránt tett kétes kifejezés által minél csekélyebb mértékben eshetik megszorítás alá (610, 614—616. §§.). 2) A. közönséges (nem hitbizományi) helyettezésnek csak nyilván kifejezett vagy a fogalomban magában tartalmazott esetben lehet helye. 3) Az utó örökös előforduló esetben azon örökös helyébe lép, a ki helyett rendeltetett. 4) A kölcsönös helyettezés által egyik örökös nem nyer több jogot, mint a mennyit az örökhagyó neki végrendelkezésében szánt (607. §.). 5) A hitbizományos helyettezés által az örökhagyó a fő örökösnek csupán a hagyaték haszonvételét, a hitbizományos örökösöknek pedig saját törvényes örökösei, valamint a főörökös előtt annak álladékát kívánja juttatni (608 — 611. 613. 615. és 617. §§.). Ezen helyettezéseknél mint jogi, mint politikai s nemzetgazdászati tekinteteknél fogva sokkal nagyobb fontossággal birnak a családi hitbizományok, melyeket a polg. törvénykönyv az alapítványoktól megkülönböztet, s melyek czélja bizonyos javakat egyes családok számára örök időre fenlartani, hogy az utódok által el nem idegenítethetvén a családok az elszegényedés veszélye ellen, legalább egyes ágakban, megóvassanak. A családi hitbizományok az aristokratia hanyatlásával főleg a mult század végétől fogva nemzetgazdászati szempontból keményen megtámadtattak, a mennyiben általuk tetemes főleg ingatlan javak a közforgalomból kivétettek, egyes családok kezeiben felhalmoztatván, a javak lehetőleg arányos felosztását gátolák, s végre latifundiumokat képezvén a túlságos terjedelmű javaknak okszerűbb s igy jövedelmezőbb miveltetését akadályozák. Mások ellenben, kik az aristokratiát az állam élet egyik lényeges tényezőjeként tekintették a hitbizományokat védették, ez levén az egyedüli eszköz tekintélyes családokat az osztály útján szükségkép leendő vagyontalanulását megelőzni. Az ausztriai törvényhozás e részben a középutat vélte követendőnek, a mennyiben ingatlan javakból alkotandó hitbizományok keletkezését nehezítette, ellenben azoknak tőkepénzbeli hitbizományokká leendő változtatását előmozditá. Ezen szempontból kiindulva családi hitbizományok alakítását, fejedelmi engedélytől tételezte ugyan föl, mindazáltal oda hatott, hogy a hitbizomány birlálójának, s a várományosoknak a hitbizomány fogalmában, s az alapító szándokában gyökerező jogaik sértetlenül fentartassanak. Ezen főelv kifolyása a következő szabályok: 1) Családi hitbizomány egyedül a törvényhozó különös engedélye alapján alakitathatik (627. §.); 2) annak szervezete, nevezetesen a mennyiben az örökösödés rendjét illeti, az alapitónak a törvényhozó hatalom által megerősített akaratából veendő ki, s az szerint követendő (619. 626. §§.). 3) A mint valamely hitbizomány szerződés vagy átadás folytán meglőn alapítva (628. §.) a főtulajdon a várományosokat a tettleges birlalót pedig a haszonvételi tulajdon illeti (629—645. §§.). A hagyományokat illetőleg (II. R. XI. fej.) a polgári törvénykönyv szabályai hasonlag azon főelv kifolyását képezik, miszerint az öröhagyó akaratja szigorún megtartassék (651. 659. 666. §§.). E részben következő elvek állitattak fel u. m. 1) Valamely hagyomány érvényességének föltételei, az örökrendelés föltételeivel összeesnek (647. 648. 652—654. §§.). 2) Ki a néki szánt örökséget elfogadja, tartozik az azzal járó hagyományokat, minden további haszonnak fentartása nélkül elvállalni (649. 650. 690. §§.). 3) Hagyományoknál a törvények értelmezése körül megállapított szabályok szolgálnak zsinórmértékül (655—658. 661-683. 689. 691 — 694. §§.). 4) A hagyományos ugyan az örökhagyó halála után azonnal a hagyományra jogot nyer, de nem annak tulajdon jogát (425. §.), sem azon jogot annak nyombani kiszolgáltatására (684 — 688. §§.). Az örökösödésre nézve megállapított főelv folytán, világos az örökhagyónak azon joga, miszerint végakaratját feltételekhez kötheti, azt módosíthatja vagy megszüntetheti. A polgári törvénykönyvben (II. R. XII. fej.) a végakarat megszorítása s megszüntetése iránt a következő elvek vezérlők: 1) Teljesen érthetetlen, valamint oly feloldó feltételek, melyek physikailag vagy erkölcsileg lehetlenek, nem mellékelteknek tekintendők (696 — 698, 700. §§.). 2). Valamely erkölcsileg vagy physikailag lehetlen s felfüggesztő föltét folytán a rendelet érvénytelenné válik. 3) Egy vagy több erkölcsileg vagy természetileg lehetséges felfüggesztő föltét alatt hagyott örökségre az illető örökös csak akkor nyer jogot, midőn a föltételek teljesültek (699. 701-703. 707. §§.). 4) Valamely természetileg vagy erkölcsileg lehető fölbontó foltét az illető személy jogát nem gátolja, csak hogy annak bekövetkeztével maga a jog elenyészik (708. §.). 5) Oly időpont, melyről bizonytalan váljon bekövetkezik-e vagy sem, valamely lehetséges, oly időpont pedig, melyről bizonyos, hogy soha sem fog bekövetkezni egy, lehetlen föltéttel egyező (704. 706. §§.). 6)Oly időpont, melynek szükségkép be kell következnie, a jogot magát nem