Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 21. szám

85 tehát még kevésbbé nyújthat alperesnek jogalapot a kérdéses javaknak megtartására. Azon jogot annál készebb a kir. ügynök érvényben hagyni, minthogy az a háramlási jogot a beruházások kármentesítése nélkül soha sem szokta gyakorlani. — Még kevésbbé hivatkozhat első alperes valamely örökjogra, mi nem létezik, vagy K. jószág tekintetéből a viszhelyezési Ítéletre, minthogy ebben a kir. ügyésznek háramlási joga világosan fentartatott. Az ősis. pátensnek 11. §. tüzetesen — exprofesso — az özvegyi- és hajadoni jog érvényesítéséről rendelkezik : az tehát a birói határozat alapjául nem szolgálhat már azért sem, mivel a háramlási jogról különösen a 3. §. rendelkezik, melynek kell is tehát jelen esetben a határozathozatal alapjául vétetni. — Ki van mutatva, hogy azon javak birtokba vételében a kir. fiskus az özvegyi s hajadoni jog által lőn gátolva; azon következtetés tehát az Ítéletben: hogy miután az ősis. pat. 26. §. szerint a háramlási perek tovább nem folytathatók, kivévén, midőn a birtokbavételt az özvegyi s hajadoni jog akadályozza, hogy tehát a jelen per is mint olyan meg nem engedtethetik — egészen alaptalan. — Igaz, hogy L. Imre Zs. pusztát örökáron felváltotta B. Pálnak; de ő azon pusztának csak felét adhatta által, mig a másik felét, azt t. i. mely a jelen pernek tárgyát képezi, azon okból nem adhatta által, minthogy azt azon időben még L. Zsigmondnak özvegye birtokolta, ki csak 1846-ban hunytéi, miután a L.-féle fiuág egészen kihalt. Az eladott jószágnak azon időbeni átadása nélkül ahhoz dologi jog nem volt szerezhető; és az oly örökfelvallás, melyet az ultimus deficiensa kir. ügyész hátrányára tesz, az 1715: 25. 26. cz. értelmében ipso jure semmisnek tekintendő. Azért a másod alperes legkevésbbé sem támaszkodhat a 16. §. rendeletére, mely az érvénytelenítési pereket, de nem azokat is: ad sepositionem fassionum perennalium, szüntette volt meg. A cs. kir. főtörvényszék felperes mint pervesztett fél részéről közbevetett s elfogadott folebbezés következtében jelen ügyben Ítéletet hozván, az első bíróságnak Ítéletét helybenhagyta s megerősítette. Indokok. Felperes keresetében azon kérelmet terjeszté elő, hogy a magszakadás folytán a fiskusra szállt L.-féle javak a visszaháramlás idejétőli haszonvételekkel együtt kiszolgáltattassanak, és alperesek a beruházásoknak és javításoknak, melyek a királyi ügynök által mindenesetre megtérítendők, azonnali fülszámolására szórhassanak, és hogy a kérdéses javak, mig a föl számolási kérdések bíróságilag elintéztetnének, zár alá vétessenek. Es e kérelmek alapítására azt hozta fel : hogy a kérdéses javak az előmutatott okiratoknak bizonylata szerint adományosak, és pedig olyanok, melyek csupán a fiágbeliekre tartoztak; miután pedig a L. család fiuága a Zsigmond, István és Imrének elhunytával egészen kihalt, azon időponttól fogva, midőn ezen halál esetek előálltak, azon jószágok az előbb érvényben volt törvények értelmében tulajdoni joggal a kir. ügynököt illetik; ez azonban azoknak birtokbavételétől visszatartatott, részint Zsigmond s Imre fiutódok özvegyeinek életbelépett özvegyi jogaik által, részint a hajadoni jog által, részint végre az előbb beperletteknek beruházásokat illető jogigényeik által; következéskép, miután ezen visszaháramlott jószágok tulajdonjoga a kir. ügynököt illeti; s miután azoknak birtoklásához a panaszlottaknak semmi érvényes jogczimök sincsen, a jelen viszkövetelést és zálogolást tárgyazó kereset az ősiségi 1852. nov. 29. legfelsőbb cs. ny. parancsnak 11. §. értelmében igazoltnak lenne tekintendő. Azonban habár kétségbe nem vonható is, hogy a beperesitett javaknak tulajdon joga, azon körülménynél fogva, miszerint azok adományosak, királyi jóváhagyással megerősítettek, és csupán a fiágra kiterjesztettek voltak, a fiág pedig kihalt, valóban az előbb érvényben volt törvények alapján a felperes részére elő állt légyen; és habár tagadhatlan is, hogy a kir. ügynök az által. polg. törvénykönyvnek, s az ősiségi pátensnek életbelépte előtt ezen jószágokra nézve, ha azoknak birtokba vételében akadályozva lett, háramlási jogait érvényesíteni feljogosított lett volna; mind a mellett abból még sem lehet következtetni, hogy ezen jogokat a kir. ügynök az általános polgári törvénykönyvnek s ősiségi pátensnek életbeléptetése után is érvényesíteni feljogosított legyen. Mert alperes részéről ki mutattatott, és ez felperes által sem vonatott kétségbe, hogy az állítólagos özvegyi s hajadoni jogok miután mind a két L. özvegy 1845. és 1846. években elhaltak, a hajadon pedig az első bepanaszlott (Z. asszony születet L.) még 1846-ban férjesült, ugyanazon évben megszűntek légyen; hogy tehát ezen időtől fogva létezőknek nem is tekintethettek; következéskép azontúl azon jószágoknak birtokba vételénél akadályul nem is szolgálhattak. Továbbá világosan bebizonyitatott, hogy a kir. ügynököt azon 1846. évig is azon javaknak birtokba vételében nem csupán és egyedül az érintett hajadoni és özvegyi jog akadályozá, hanem azonkívül és főleg azon jogok gátolák , melyekkel mindjárt a fiágban magszakadt L. Imrének elhunytával, annak leánya a jelen perben első panaszlott, a törvényes örökösödés és beruházások erejénél fogva atyja után s mint ilyen L. Zsigmond nagybátyja után is az előmutatott végintézet, birói ítéletek, és azonfelül a másod panaszlott egy érvényesített örökfelvallás erejénél fogva is bírtak; és a melyek panaszlottaknak már az átalános polgári törvénykönyvnek életbelépte előtt is a kérdéses javaknak birtokához és azon időn tul azokra nézve a tulajdon joghoz is törvényes jogczimet biztosítottak. Annálfogva az elősorolt alapok által teljesen bebizonyitottnak látszatik az, hogy itt azon eset, melyre az ősiségi pátensnek 3. s 11. §§. alkalmazhatók lennének, annál kevésbbé tekinthető létezőnek, minthogy a kir. ügynöknek azon jószágok visszaszerzése végett, az átalános polgári törvénykönyvnek hatálya előtt, az előbb létezett törvények értelmében háramlási pert kellett volna kezdeni, mily pereknek folytathatása az ősiségi pátensnek életbeléptetése után azon pátensnek 1. 26. §§. szerint a nélkül is megengedhető nem lenne; miből következik, hogy jelenleg az oly pereknek tovább folytathatása meg nem engedhető; és mivel végre az ősiséség pátens 3. §-szának értelme összefüggésben a háramlási jog érvényesítésének módját meghatározó ősiségi pátens 11. §-val, valamint az ősiségi pátensnek az adományos jogokra vonatkozó többi §§-val is, és általában az egész ősiségi pátensnek szelleme máskép nem magyarázható, minthogy a kir. ügynöknek háramlási joga kivételképen csak azon javakra nézve hagyatott meg, melyeknek birtokában 1853. máj. 1. mint az ősiségi pátens életbeléptetésének határnapján a magszakadottnak özvegye vagy leánya, özvegyi vagy hajadoni jogczimnél fogva létezett; a mily özvegyi, vagy hajadoni jogczimen alapuló birtoklási eset azonban az első bepanaszlott irányában nem létezik, de annál kevésbbé létezik az a másod alperesre nézve, kinek birtok- s tulajdon jogczime, nem csupán az első panaszlottnak jogai által, hanem azon-