Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 21. szám

84 valamely előző által) azon foganattal, hogy az elfogadó a kötelezéstől szabaduljon, nincsen helye. Azon állítás mindazáltal: hogy az ok, melyért a váltóbirtokost a fizetéstől elütni lehet, magában a váltóbirtokosban keresendő, nem ugy értendő, mintha arra szükségképen az ő vétkes hanyagságából származó elmulasztás vagy figyelmetlenség lett volna szükséges; mert elég arra, hogy az elmulasztás történt légyen, akár mi gátolta őtet, ha tehát úgynevezett felsőbb hatalom (vis major), azaz oly esemény, mely neki ugyan be nem számitható, de az ő személyében adta magát elő p. o. ha betegség, vagy más baj őtet az úton valamely lényeges váltócselekvény annak idejébeni megtételében akadályozta; ez rajta nem segíthet, és ezen állítás, hogy a felsőbb hatalom, mely a váltóbirtokos személyében magát előadta, ez utóbbit nem mentegeti, és a kár ellen nem biztosítja, nem ellenkezik a fönebb kimondott azon elvvel, hogy a váltójog mindenkit általa nem érdemlett kár ellen biztosítani igyekszik. Mert feltéve, hogy a felsőbb hatalom mentségül szolgálhatna a váltóbirtokosnak, és a felsőbb hatalom tekintetbe vétetnék, és a viszkereset ilyenkor megengedtetnék, akkor annak, ki valamely váltócselekvénnyel elkésett, könnyen kifogásokra és törvény csavarásokra adatnék alkalom; s azáltal megint az történhetnék, hogy az időközben beálló események miatt valamely előzőre általa nem érdemlett kár háromolhatnék, p. o. az intézőre, ki az intézvényezettnek, ki időközben megbukott, fedezetet küldött; — vagy valamely előzőre, ki az időközben történt maga előzőjének bukása miatt a viszkeresetet ez ellen elvesztette. Már pedig nemcsak az utolsó váltóbirtokost, hanem az előzőket is kell az általok nem érdemlett kár ellen biztosítani; ezt a váltónak hitele is kívánja, mert különben senki sem ereszkednék be szívesen valamely váltóüzletbe, ha valamely felsőbb hatalom, mely valamely következő váltóbirtokost ért, neki kárt okozhatna. Annál fogva itt igazságos, hogy az egyes személyben beálló esemény csak őtet érje. A váltójogban tehát leginkább alkalmazása van azon elvnek: culpa nocet culposo, mora nocet moroso. Es azért a fönebb kifejezett elvből, hogy a váltótörvény mindenkit általa nem érdemlett kár ellen biztosítani iparkodik, foly egy másik elv, t. i. hogy minden előző, ki valamely későbbi váltóbirtokosnak elmulasztása miatt kárt szenvedhetne, ha viszkereset vtján a váltót beváltania kellene, ezen elmulasztás által a beváltási kötelezettség alól szabadul, a nélkül , hogy a kárnak valóságát az egyes esetben bebizonyítani tartoznék *). Legfel§őMi-törvény§zéki döntvényei*. Közölve Pestről. s — s ur által. A királyi fiskus, a kincstár nevében a háramlási jog alapján a L.-féle jószágok birtokában létező Z. asszony jogi adósság kifizetése ellen helye vagyon , és mely a perrendtartás szabályai szerint megítélendő. Ily esetben az elfogadónak , ki a letiltást kapta, nem marad más hátra, mint a váltósommát birói kézhez letenni. *) Ezen elv annyiban szenved kivételt, hogy van két esete az elmulasztásnak, melyekben az előző nem szabadul meg a viszkereseti kötelezettség alól, hanem csak a késedelemből tán reá háromra kár megtéritését követelheti; ezen esetek pedig következők: 1-ör : ha nem fizetés esetében az előzőnek tudósítása elmulasztatott; 2-or: ha a névbecsüit a névbecsülő által nem tudósíttatott. mint született L. és B. Imre ellen, a különösen ez esetre kijelölt törvényszék előtt pert indított, azon L.-féle jószágoknak kiadatása s illetőleg visszaszerzése s ideiglenesen biztosításul azoknak zár alá vétele végett. A háramlási jog a L. család fiágának, melyre szorítkozott az adományozás, teljes kihaltára alapitatott; ennek következtében régibb törvényeink értelmében a kir. ügyészség örökösödése állván be, s ezt vette igénybe jelen esetben a kir. ügyészség. Az illető fiág kihalása még 1848. előtt történt; de a kir. fiskus a visszaszált javak birtokába nem jutott, állítólag a birtokba vételben gátolva levén az özvegyi s hajadoni jog s beruházási követelések igényei által. Az első biróság felperest kérelmével elutasította, bebizonyitottnak vévén azt, hogy a fiskust a L.-féle javak birtokba vételében özvegyi s hajadoni jogok nem gátolhatták ; mert azok a fiág kihaltával már 1846. évben megszűntek, valamint azt is, hogy más jogigények léteztek, melyek a birtokba vételt akadályozák, t. i. melyek az örökjogból, Örökfelvallásból stb. származtak, jelen esetben a birtokban levő alperesek részére. Következéskép az ősiségi pátensnek 3. II. §§. jelen jogesetre alkalmazhatók nem lehetnek, — s így a per folytathatása meg nem engedtethetik. Felperes ez ítéletet fölebbezvén, azt következőkre alapította. Ámbár az özvegyi jogot igényelhető L.-féle özvegyek már 1845- s 1846-ban elhunytak; a hajadon pedig t. i. az első panaszlott 1846. april hóban férjesült; mind a mellett ezáltal az első alperesnek hajadon joga csak de j ure szűnt meg, míg de facto ezen jog még tovább is tart s érvényben van, mert ezen jogot az első alperes erővel fentartotta érvényében egészen mostanáig. Minthogy tehát az ítéletnek azon kimondása, hogy az illető javaknak birtokbavétele az özvegyi és hajadoni jog által nem volt légyen akadályozva, nem áll; következik, hogy annak ellenkezőjét kell valónak venni. Következéskép az ősis. pátensnek 3. 11. §§. tökéletesen alkalmasak a kir. ügynöknek jelen esetbeni háramlási jogát megalapítani s kétségenkivülivé tenni. — Azon ellenvetés, hogy a kir. ügyész az 1715: 25. cz. által rendelt eljárást nem követte, alaptalan; mert épen ezen törvényczikk engedi meg azt, hogy új s világos magszakadás esetében a hagyatéknak önhatalommali birtokbavétele meg van engedve. — Es a kir. ügyész csak is ezt kísérletté meg, miben azonban részint erőhatalom által. részint bíróságilag meg lőn gátolva; és épen azért nem maradt egyéb hátra, mint a jelen pörutat választani és kezdeni. — Helytelen az ősis. pátens 3. §-nak az ítéletben olvasható akképi magyarázata is, mintha azon §. a kir. ügyésznek háramlási jogát csak azon rászállott javakra nézve tartotta volna fen érvényben, melyeknek birtokában 1853. május l-jén mint azon napon, melyen az általános polgári törvénykönyv életbe lépett a magszakadottnak — deficiensnek — özvegye, vagy hajadon leánya özvegyi vagy hajadoni jogczim alapján létezett. Helytelen, mert ezen §-ban az özvegyi és hajadoni jogról csak mint a jószág visszaszállásának, átháramlásának akadályáról van szó; és valamely önkénytesen felállított időbeni birtoklásról nincs benne említés. Mert ha a törvényhozás e §-t ily értelemben vette volna, akkor e kitétel helyett: ,gátoltattak', azon kifejezést : hogy, gátoltatni fognak' választotta volna. — Es hasztalan támaszkodik első alperes a beruházások iránti igényére, mire alapítja jogczimét; minthogy az csak ideiglenes haszonélvezeti-, és nem tulajdoni jog, mi t. i. csak a beruházások kifizetéséig lehet érvényben. Ejog