Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 21. szám

Pest, kedd Martiiis 15. 1859. 21. szám- Első év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM: A közönséges váltó rendszabálynak általános vezérelvei Karvassy Ágoston úrtól. — Legfelsőbb törvényszéki döntvények — s — s — tői Pestről. — Külföldi törvénykezés. — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. A közönséges váltó rendszabálynak át alános vezérelvei. Karvasy Ágost, egyetemi tanár úrtól. I. A rendes törvénykönyvek vagy is úgynevezett codcxek a törvények felett, melyek időről-időre a magát előadó szükséghez képest hozatnak, azon elsőbbséggel bírnak, hogy azokban általános elvek lelhetők, melyek a törvény alkotásakor vezérlők valának, s melyek a törvénynek úgynevezett szellemét képezik. Ezen általános elveknek valamely törvénykönyvbeni léte azt eszközli, hogy a törvények inkább egyöntetűek, és hogy a birák és ügyvédek még azon esetekben is, melyekre nézve a törvénykönyv egyenes szabályokat nem foglal magában, azon elvekre mintegy támaszkodhatnak, hogy tehát ennél fogva a jog sokkal bizonyosabb, mint azon állapotban, hol codex nem létezik, s a törvények csak időről-időre hozatnak. Véleményein szerint csak az hathat be igazán a törvény szellemébe, ki azon elveket pontosan ismeri, csak az foghat sikerrel valamely tételes törvény tanulásához, ki azon elvek birtokában van, azért véleményem szerint a tételes törvény tanításánál fődolog már a tanulót mind a tanulmányozás kezdetén azon általános elvekre, melyek az egész törvénykönyvön, mind az egyes jogi tárgyak kezdetén azon különös főelvekre, melyek azon tárgyakról szóló törvényeken vörös fonalként átvonulnak, figyelmetessé tenni, sőt minden egyes törvény magyarázatánál a mennyire lehet, ily elvekre hivatkozni, és a törvényeknek okát elősorolni. Ily módszer által a tanulónak a törvénynek felfogása és emlékezetbeni tartása is nagyon könynyittetikDe ily vezéreszmék nincsenek ám a törvénykönyvben nyíltan kimondva, és mintegy a törvényeknek élére állítva, hanem csak okoskodás, és a különféle törvények egymássali combinatiója által a törvények czéljából (mely kétféle, t. i. jogi, mely az észjog követeléseire, és politikai leginkább statusgazdászati, mely a nemzeti jólét előmozdítására vonatkozik), mentethetnek és feltaláltathatnak. Ha az ilyen vezéreszmék a törvénykönyvek commentátorai által az illető helyeken egy kevéssé jobban, mint szokásban van kiemeltetnének, tán kisebb terjedelmű commentárokkal is, mint milyenek az utolsó időben megjelentek, be lehetne érni; — és nem történnék az, mi most gyakran történik, hogy a törvényt tanuló a terjedelmes commentárok olvasásától visszariad, vagy hogy a törvény magyarázatát óhajtó a commentárnak szótengere által a helyett, hogy felvilágosítást nyerne, még nagyobb zavarba hozatik, mint milyenben elébb volt. Hogy ily terjedelmes commentárok nemzetünk geniusának, mely a precisiot és rövidséget mindenek felett szereti, meg nem felelnek, nincs szükség bebizonyítanom. Ki a közönséges váltó rendszabályt figyelemmel olvassa, szinte kitalálhatja azon vezérelveket, melyek azon vörös fonalként átvonulnak, és melyekből a váltójognak egyes szabályai magyarázhatók. Minden vezérelvek közt főhelyet foglal azon elv : hogy a váltónak hitele fenntartassák, és méltán, mert a váltólevélnek, mely a forgalomban gyakran a kész pénz helyét pótolja, mindenekelőtt szüksége van hitelre, mely hajlandókká tegye az embereket a váltóval érintkezni, és a váltót pénz gyanánt is átvenni. Ezen főelvből, melynek valósitására vezető irányt csak nem minden váltójogi szabályban észre lehet venni, más elvek is származtathatók. Ilyen elv az : hogy a váltójog a váltókötelezettet minden általa nem érdemlett kár ellen biztosítani iparkodik. Ezen elvnek következése megint azon elv : hogy a váltóbirtokost a fizetéstől csak valamely cselekvénynek, mely bizonyos időben véghez viendő lett volna, CP- °- a bemutatás, elfogadás vagy fizetés végett, óvástétel, viszkeresel inditásj általa elkövetett elmulasztása miatt, vagy pedig figyelmetlensége miatt azon szabályokra, a melyekre neki jogai fenntartása végett figyelmezni kellett vvlna, {p. o. hogy a váltó a törvényes kellékekkel birjon, hogy a hátiratok összefüggök legyenek stb.J lehet elütni. Az ok tehát, mely miatt a váltóbirtokos a fizetéstől elüttethetik a váltóbirtokosban magában keresendő, és nem két más személy közti viszonyban. — Ezen elvből magyarázható a vr. 3. cz., melynél fogva, ha valamely váltón oly személynek aláírásai léteznek, kik váltókötelezettséget áltáljában, vagy teljes sikerrel nem vállalhatnak, ennek a többi váltókötelezettek kötelezettségére befolyása nincsen. Szinte ezen elvből magyarázható a 29. cz., mely a váltóbirtokosnak biztosítási jogot ád az elfogadónáli biztosság hiánya miatt; s tovább a 75. és 76. cz., melyek szerint, ha a váltó kibocsátójának aláírása, vagy az elfogadás, vagy valamely hátirat hamis vagy meghamisittatott, a többi a váltón előforduló igazi aláírás azért érvényét el nem veszti. — Tovább a 74. cz., mely a jólelkű váltóbirtokost, ki a hátiratok összefüggő s hozzá lenyúló sora által magát igazolja, és kit vétkes gondatlanság a váltó szerzésében nem terhel, a váltónak kieresztésére való szorittatása ellen biztosítja. És végtére ezen elvből magyarázható a váltó rendszabálynak fontos 82. czikkje , mely csak oly kifogásokat enged a váltó végett panaszlottnak, melyek vagy magából a váltójogból erednek 5 vagy melyek a panaszlottat valamely felperesseli viszonyból közvetlenül az utóbbi ellen illetik. Mindezekből szinte magától értetik: hogy az úgynevezett contremandirozásnak (azaz a fizetés letiltásának*) *) Ezen letiltást mindazáltal nem kell összezavarni a bírói letiltással, melynek a váltóadósság kifizetése ellen ugy, mint más köz21