Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 3. szám

12 hogy a közönség a fenforgó akadályok folytán hátramaradást szenvedendett. Az ügy a felsőbbségi hatóság elébe került; de az eljáró hatóságok között vita s ellenmondások keletkeztek az iránt, vájjon a fenforgó esetben a politikai hatóságok hivatvák-e az eljárásra, vagy az eljárási illetőség a bíróságokat illeti-e. Ezen összeütközések folytán jelen illetőségi kérdés a minisztérium elébe terjesztetett, mely a viszonyok s ezeket szabályozó törvényi-rendeletek alapján a vitás kérdést akkép döntötte el hogy : „M indazon viszály os, vitás jogkérdések, melyek a malom regáléra vonatkoznak, végelhatározás, elitélés végett az úrbéri bíróságok illetősége alá tartoznak; tehát e tekintetben a politikai hatóságoknak közbenjárására s működésére alkalom nem nyilhatik. Ha azonban a szükség ugy hozná magával, hogy az ügy érdemleges s birói útoni eldöntése előtt, ideiglenes intézkedést kellenék okvetlenül tenni, p. o. nehogy az őrlés felbenszakadást szenvedjen, nehogy a nagy közönség hátramaradásnak legyen kitéve az élet első szükségeinek ellátásában ; akkor ily ideiglenes intézkedések tételére a politikai közigazgatási hatóságok is hivatvák." Ezen legfelsőbb miniszteri határozat az 1853. mart. 2-ki úrbéri cs. nyiltparancs szabályain alapszik. Annak 49. §-sa ugyanis azt rendeli : „hogy az egykori földesurak és volt jobbágyok s ezektől különbüző bánásmód alatt létező földbirtokosok között az ezen nyiltparancsban szabályozott jogviszonyok iránt keletkezett perlekedések, a mennyiben arra más hatóságok nem hivatvák, vagy hivatva nem leendnek, az úrbéri törvényszékek által intézendők el. — — Ha az ezen nyiltparancs tárgyát képező perlekedésekben időközbeni intézkedés szükségeltetik , ugy a politikai hatóságok kötelesek az előszabott folyamodási rendben, ideiglenes hátározat által, a birtokállapotot fentartani. És ily ideiglenes intézkedés különösen a malom fentartása körül igen is szükséges, minthogy ahhoz az életfentartás szükségei kapcsolvák maga a közönség részéről. (1858. év okt. 23-ki 17946. sz. a. határozat.) II. Egy más esetben, mely szintén a közigazgatási s bírósági hatóság közti határvonalra vonatkozik , következő illetőségi kérdés adta magát elő. Bizonyos községben a községi út széleit kőfallal kelletett befoglalni, hogy a szomszéd földek a hegyes vidékről lefolyó vizek ellen biztosítva legyenek. Történt azonban, hogy a községi előjáróság valami czélszerűség tekintetéből, t. i. hogy az út erősebb legyen s igy az elmosásnak kevésbé legyen kitéve, s hogy a közlekedés rajta biztositottabb legyen, egy darabon az utat poronddal s kövekkel egynehány lábnyival magasbra feltöltette. És ebből az következett, hogy nagyobb esőzésekkor a lefolyó viz ugy felduzzadt azon a helyen, hogy többé le nem folyhatott az út hosszában, hanem az útról oldalt lefolyt, s a szomszéd földeknek egy részét elöntötte, s rövid idő alatt a védfalnak is egy részét leomlasztotta. Ennek folytán az illető földdarabnak | tulajdonosa, ki a fal beomlása s földjei elárasztása által tetemesen károsodott s jövőre még több veszélynek is leendett kitéve, biztosításról és kárpótlásról kényszerült gondoskodni. Ez okból a járási hivatalhoz beadta keresetét az illető községi előjáróság és általa képviselt község ellen az iránt, hogy az azon községi utat előbbi állapotába visszahelyhezze; hogy a földjére omlott falat elhordassa, s azután újra felépítesse; s végre, hogy a szakértők által meghatározandó kárát, melyet a védfalnak földjére való leomlása és annak a lefolyó viz általi elbontása által kellé szenvednie, kellően megtérítse. — E kereseti pontoknak indokolása s igazolása nagyon is természetszerű alapokon feküdt. Mert az elsőre nézve a viz általi elárasztás további veszélye csak ugy hárítható el, ha lefolyásának az előbbi vonal megnyílik, mire az útnak előbbi állapotábai visszaállítása szükségeltetett. Ugyan e biztosítás igényeié, hogy a kőfal helyreállítassék, mert máskép a szomszéd földek nem lehetének megvédve az elárasztástól. Földjének az omladéktól való kitakarítása indokolva van az által, hogy az, ki azt okozta, köteles azt meg is orvoslani. Akár megtérítésének terhe szintén szükségképi következése azon intézkedésnek, mely azt maga után vonta, s mely a községi előjáróságtól származott. — Midőn azonban a kereset megalapítása iránt kétség alig foroghatott fenn; nem volt hasonlóan tisztában azon kérdés, hogy az eljárás s intézkedés mily hatóság elébe tartozzék. Némelyek véleménye szerint az ügy eldöntése s elintézése az igazságszolgáltatás körébe, tehát a rendes törvénykezési bíróság elébe tartozandott; mert jogi igényekről, ezeknek sérelméről s kármentesítéséről volt szó. Mások ellenben azon nézetből indultak ki, mikép ezen ügyet előbb politikai közigazgatási úton kell elintézni; mivel a községi utak fentartása s javitása közigazgatási szabályok tárgyát képezi, melyek azt a községi előjáróknak hatáskörébe sorolták; továbbá, mivel jelen esetben a rosz állapotban létezett községi út rendelt vagy helyeslett kijavításának szükségességéről és czélszerűségéről van szó, mi politikai ügy. Legfelsőbb döntvény erre ez: „Ezen és hasonló viszály os ügyeknek elintézése előlegesen a politikai közigazgatási hatóságok illetéki körébe tartozik; mivel a községi utaknak kiigazítása s fentartása világosan a politikai közigazgatásnak tárgyát s hivatását képezi, minthogy a közutak tárgyában legelső helyen a közérdekek veendők tekintetbe, melyek nevezetesen a közforgalom s közlekedés hasznaiban és szükségeiben nyilvánulnak. Ily érdekek vizsgálata s kielégittetése pedig, mint hasznossági s czélszerüségi kérdés, közigazgatási tárgy s politikai hatóság teendője. — Mivel azonban a szorosan vett jogigények, mint a kármentesítési kérdések, az igazságszolgáltatás tárgyát képezik, mely utat senki előtt sem lehet elzárni: következik, ha az érintett felek azzal, mit a pol. hatóságok káruk kimutatására rendeltek, meg nem elégednének, akkor kármentesítési igényeikkel a bíróságokhoz járulhatnak, melyekhez tartozik ily kérdéseknek tisztán jogi oldala felett határozni." (1858. febr. 5. 2405. sz. a. legfelsőbb határozat.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelenik a „TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK" jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési árak, egész évre 6 frt, — félévre 3 frt — negyedévre 1 frt 70 kr. ausztriai értékben. — Szerkesztési szállás: Belváros, aldunasor-' 9. sz. 2-dik emelet 6. Ide küldendők mind a levelek, mind az előfizetési pénzek. Pesten, 1859. Nyomatott B e i m e 1 J. és Kozma Vazulnál.