Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 18. szám

73 czirnen leendő rnegitélés tárgyazza, és igy olyan, mely az ősiségi páran. 6-ik, 9-ik és 28-ik §§-ai értelmükben folytatható: kéri az első bírósági végzést megváltoztatni, és a pert az érdemleges Ítélet hozatala végett az első bírósághoz visszaküldetni. Az országos fő törvényszék az eljáró cs. kir. m. törvényszéknek mult 1857. év július 23-kán 1783. sz. a. kelt azon végzését, melynél fogva a kérdéses per nem folytathatónak nyilvánitatik, a költségek pedig kölcsönösen megszüntetnek, felperes részéről ideje korán közbetett felebbezés folytán — oly megjegyzéssel, miszerint az emlitett határozat ítéletnek vétetik — a per nem folytathatására nézve jóváhagyandónak találta; a költségeket illetőleg pedig érintetlenül hagyta. Indokok. Hogy jelen per tárgya, közbejött örökvallásoknak is félretétele mellett követelt régi örökösödés légyen, azt minden kétségen kívül teszi, a felperesileg folytatni kívánt kir. táblai per A. alatti keresetlevelének tartalma, és abban az'I. rész 67-ik és II. rész 52. czimjeirei hivatkozás; mely törvények mellett, hogy az I. résznek az ősi javak elidegenítését tiltó 58. 59-ik czimjei, és az 1655: 56-ik törv. czikk is — a mennyiben t. i. az a G7-ik czimre vonatkozik — fel vannak a keresetlevélben hozva az a keresetnek a fennállott hazai törvények értelmébeni régi örökösödési természetét nemcsak meg nem változhatja, sőt inkább már előre azt teszi fel, hogy a keresetnek az idő közben történt elidegenítés is akadályul szolgál. Azon körülmény, hogy gróf J. — kinek t. i. magvaszakadtával a felperesek örökösödési joga megnyílt — 1838-ik évben halálozván meg, attól fogva 32 év még el nem telt, birói figyelembe nem jöhet, miután 1852. év nov. 29-kén kelt ősiségi cs. ny. parancs 10-ik §-a világos rendelete szerint, az átalános polgári törvénykönyv hatályba lépte után az örökösödési igény keletkezése idejének tekintetbe vétele nélkül, régi örökösödési per — a mennyiben az a kir. tábla előtt volt indítandó — többé nem inditathatik; és ugyanazon cs. ny. parancs 26-ik §-a szerint, a már megkezdett, de még be nem végzett, és igy folyamatban levő olyan per tovább nem folytattathatik. Azon felperesi okoskodás, hogy jelen perrel nem a törvény alapjáni, hanem az L. alatti beperesitett szerződés szerinti örökség követeltetik, az ilyen szerződés pedig az örökségi cs. ny. parancs G-ik §-a szerint is érvényes, — birói figyelembe hasonlóan nem jöhet, azért, mert az 1724. évi mart. 18-kán kelt L. alatti okmány nem egyéb, mint néhai gr. J. M. két gyermeke u. m gr. J. József — kitől az 1838-ik évben egyenes maradék nélkül kihalt, gr. J. István származott — és gr. J. Mária Anna — kitől felperesek származnak — között, az atyai végrendelet következtében még 1724-ben létre jött osztályos egyesség; melynek második pontjában nevezett gr. J. József — az atyai végrendelettől e részben eltérve — beleegyezett abba, hogy fiágoni magszakadása esetében, azon jószágoknak — melyekről rendelkezni a közös atyjának joga nem volt, hasonfele része a leteendők letétele mellett testvérjének Mária Annának maradékaira száljon. Azonban azt, hogy a nevezett gr. J. József, az atyai végrendelet szerint azon jószágokra nézve is őt és fímaradékait illető tulajdoni jogot legkevésbbé is megszorította, avagy korlátozta volna, az L. alatti egyességből alaposan következtetni nem lehet. Innen tehát az is kitetszik, miszerint felperes abbeli állításának, és arra fektetett okoskodásának, mintha gr. J. József és fimaradékai a mondott jószágoknak, melyekhez felperes előadása szerint azé—i uradalom is tartozna, gr. J. Mária Anna és maradékai irányában csak puszta haszon élvezők lettek volna, és hogy gr. J. Istvánnak az első rendű alperes részére tett R. alatti örökvallása, az 1723: 47. törv. czikk szigora és rendelete alá essék, — törvényszerű alapja nincs. Mindezeknél fogva az eljáró cs. kir. m. törvényszéknek 1857-ik évi jul. 23-kán 1783. sz. a. kelt és ítéletül tekintendő végzése a per nem folytattathatására nézve az 1852. nov. 29-kán kiadott ősiségi cs. ny. parancs 26-ik és illetőleg 16-ik §-a nyomán is helyben, — a felebbezés alá vett költség megszüntetésére nézve pedig érintetlenül hagyandó volt. A legfelsőbb törv ény szék a két alsó bíróság öszhangzó ítéletei ellenében közbevetett rendkívüli folülvizsgálási kérelemnek helyt nem adott, s azt kérelmezett panaszost 5 pfrt költségek fizetésében elmarasztotta. Indokok. Nem tekintve, váljon jelen peresetben az antiqua successio esete forog-e fenn, vagy sem, panaszosnak kérelme mind az eredeti — első — mind a folytatólagos keresetben azon örökfelvallásnak megerőtlenitésére irányoztatott, mely 1828. jun. 4. gr. J. István és első panaszlott között jött létre. Mert panaszos felperesnek örökjoga érvénytelennek tekintendő mindaddig, míg érvényesen fennáll ezen örökfelvallás, melynek erejénél fogva száltát első rendű alperesre azon jószág, melyet jelenleg felperes követel. Felperesek ezen kitételt,félretétel' használják ugyan, azt állítva, miszerint az érintett örökfelvallás semmis és érvénytelen levén, ennek következtében megerőtlenitést „invalidatio fassionis" nem szükségelhet. Ezen állítás azonban alaptalan. Mert érintett gr. J. István a kérdéses jószágnak egyedüli tulajdonosa volt, habár korlátolt rendelkezési joggal is, mint az ősi javaknak mindenik birtokosa; és daczára felperes esetleges örökösödési jogának a Verbőczi I. r. 59. cz. értelmében fel volt arra jogosítva, hogy azon jószágot törvényes okok létében elidegenithesse. Azonfelül a kérdéses örökfelvallás el is van látva mindazon ünnepélyességekkel, melyeket a törvény reá megkívánt. Következéskép az már magában nem tekinthető érvénytelennek, hanem csak azon alapoknak, melyek az elidegenítőt azon jószág eladására indították, vizsgálata után mondattathatnék ki a bíróság által, hogy a fenforgó körülményekhez képest azon elidegenítés megérvénytelenitő-e, vagy helybenhagyandó-e. Annál fogva kétségtelen, mikép arra, hogy felperes örökjog igénye érvényesíthető lehessen, ugyanakkor ezen közbeeső örökfelvallás az előbbi törvények értelmében szüksépkép bíróilag megsemmisítendő — invalidatio — lenne, és pedig főleg azon okból, mivel felperest azon kérdéses jószágban illeti az örökösödési jog, következéskép ezen jószág különös tulajdonságának alapján azaz ex praejudicio. Azonban az ősiségi pátensnek 16. és 2ö. §§. értelmében oly perek, melyekkel a fekvő javak elidegenítése örökjogi igényekből — ex praejudicio —támadtatik meg, többé sem meg nem indíthatók, sem a megkezdettek tovább nem folytathatók. Már magából ezen okból is igazoltaknak tekinthetők a két alsó bíróságnak határozatai; minélfogva a polgári perrendtartás 335. §. alapján a kért rendkívüli vizsgálatnak helyt adni nem lehetett. És a fólülvizgálati költségek felperes által az alapeseknek megtérítendők, mivel felperes harmad folyamodásilag is pervesztett lön. (Legfelsőbb törvényszéki döntvény 1858. október 12. 9,865. sz. a.)