Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 18. szám

Pest, péntek Martius 4. 1859. 18. szám- EIsö év. TÖRVÉNYSZÉKI CSAMOK, TARTALOM ^Az átalános polgári törvénykönyv vezérelvei H e g e d ü a Lajostól. —Legfelsőbb törvényszéki döntvények. Közölve a — a ur által. — A váltó törvénynek 43. 44. §§-hoz. — Vegye8ek. — Hivatalos tudnivalók. Az átfaláno§ polgári törvénykönyv vezérelvei. Igaz. miniszteri fogalmazó dr. Hegedűs Lajos úrtól. III. Ha jogászi szempontból tekintjük a világot, mindenütt csak személyeket és dolgokat fogunk látni, de egyszersmind tapasztalni, miszerint a dolgok tömegükre nézve, a személyeket messze túlhaladják. Ezen tényleges állapotnak szükségképeni következménye, miszerint a magánjog is legnagyobb részt azon tárgyak körül forog, melyekre az ember jogokkal bir, melyek annak tág értelemben tulajdonát, az enyim és tiedét képezik. A polgári törvénykönyv második s harmadik részében a dologjogról szól. A polgári törvénykönyv második részének első fejezete a birtokot tárgyazza. A törvényhozó szándoka, hogy mindenkinek tulajdona, vagyis dologi joga mindenki által tiszteletben tartassék, s ha peressé válnék, a bíróság által tulajdonául elismertessék s részére odaitéltessék. Erre, valamint a forgalom biztonsága tekintetéből, oly láthatójelek szükségesek, melyekről meglehessen tudni, kit illessen valamely akár testi, akár testetlen dolog. Ily ismertető jel, melyhez bizton lehet folyamodni, a birtok ; mert a tulajdon szerzése, rendszerint a birtoklással kezdődik, a birtok által folytattatik, s a közvélemény szerint is a dolgot rendesen tulajdonosa birja. A birtoknak ezen nagy fontosságát a polgári törvénykönyv is teljes mértékben méltatván, azt különös kedvezményekben részesiti. E végre határozza meg a polgári törvénykönyv 1) azon módot, mely által az ember dolgoknak birtokát megszerzi (309 — 322. §§.), ezért 2) tekintetik minden birtokos kétség esetében jóhiszemünek (323—329. §§.), sőt a körülmények szerint teljes tulajdonos gyanánt (360. §.). 3) A jóhiszemű birtokos a dologból vett hasznokért, s az aziránt tett cselekvényekért nem felelős, mig a roszhiszemü birtokos azokról számot adni tartozik (329 — 338. §§.). Ezen a birtok körüli gondoskodás kifolyását képezik továbbá 4) azon jogi közegek, melyeket a birtokosnak, birtoka védelmére a törvény nyújt (344. §. s köv.) De a birtok csak tényleges állapot, mely jogoknak alapját képezi, de még maga nem jog; jog ellenben, még pedig legteljesebb értelemben, a tulajdon, mely a polgári törvénykönv második részének II. fejezetében tárgyaltatik. A tulajdon fogalmából,amint azt a polgári törvénykönyv meghatározza, következő intézkedések folynak: 1) A tulajdonos tulajdonáról, valamint annak haszonvételeiről mások jogának sérelme nélkül, szabadon rendelkezhetik (362 — 365. §§.), s 2) a tulajdonul birt jószágot, s a birtokos minősége szerint, annak haszonvételeit is, a törvény útján követelheti. Azon okoknál fogva, melyek a birtok javárai intézkedéseknek alapul szolgáltak, s főleg a forgalom biztonsága tekintetéből azon jóhiszemű birtokos, ki valamely ingó dolgot, a polgári törvénykönyvben kijelelt különös módon szerzett, mindenki ellenében, ki erősebb jogczimmel nem bir, a tulajdonossal egyenjogunak tekintetik (372 —374. §§.). A polgári törvénykönyv idézett részének III. fejezete a tulajdon jog eredeti szerzésmódjáról az elsajátításról intézkedik. Azon módul, mellyel a természet által előállított javak az ember által szereztetnek, a polgári törvénykönyv az elsajátítást tekinti. Az államban a területi jogeszméjénél fogva, ugyanis szabadon álló, uratlan jószág nem létezik, nem létezhetik; mert minden , a mi az államterületen belül találtatik, egyes, (természeti vagy jogászi) személyek, vagy pedig az állam tulajdonát képezi. Mindazáltal a tapasztalat tanúsítja, miszerint az államban teljesen ismeretlen javak is léteznek, melyek még eddig el nem foglaltattak, s melyek ezért használatba nem vétettek. Minthogy az okszerű államgazdászat azt igényli, hogy semmi, a mi az államterületen belül létezik, haszonvétlenül ne heverjen, hanem a közjóra fordittassék. ez oknál fogva az államnak oda kellend hatnia, hogy a polgárok ezen még uratlan javakat elfoglalván, azokat saját s közvetve az állam gyarapítására fordítsák. Ezen vezérelvből kiindulva a polgári törvénykönyv az ily értelemben uratlan dolgokat, a mennyiben némelyek állami czélok tekintetéből ki nem vétettek, szabadoknak nyilvánitotta, s ezek körül következő jogszabályokat állított íöl: 1) Szabadon álló dolgokat rendszerint mindenki elsajátíthat (380-383. 386. és 394. §§.), 2) némelyeket közülök azonban az állam tart fen magának (385. 387. 388. 399. §§.), 3) oly tárgyak, melyek szabadon állóknak (uratlanoknak) látszanak, de valójában nem szabadon állók, illő felbátorító jutalom mellett a tulajdonosnak visszaszolgáltatandók (384. 388 — 393. 401. és 403. §§.). A tulajdonnak növedék általi szerzése (polgári törvénykönyv II. R. IV. fej.), hol a fődolograi tulajdonnak hatása, hol az elfoglalás következménye, hol pedig a törvényhozó határozott intézkedése, s e szerint, hol közvetlen, hol szerzési mód (404. §.). E szerint 1) mind az, a mi valamely jószágnak növedéke és sem idegen tulajdon, nem idegen szorgalom terménye, a fődolog tulajdonosát illeti (403. 406—411. 421. §§.), vagy legalább a legközelebbi tulajdonos által elfoglaltathatik (407 — 410. §§.). 2) Oly idegen dolog, mely a fődologtól kár nélkül elválasztható nem tekintendő jogos növedéknek, s ha még el nem fogyasztatott a tulajdonosnak visszaadandó (412. 4!4. 415. §§.). 3) Ha azonban az elválasztás kár nélkül nem eszközöltethetnék, ugy a törvény a főjószág tulajdonosának a növedéket is oda ítéli ugyan, de ez köteles a növedék tulajdonosának az ez által okozott kárt megtéríteni (415—420. §§.). 4) 18