Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 3. szám

1 1 zünk, Magyarország az különösen, hol a bérletviszonyok, valamint a közgazdászati, ugy törvénykezési szempontból is, a legnagyobb ápolást igénylik. Angliában már VII. Henrik uralkodása alatt alkalmas és czélszerű törvény hozatott az „Action of Ejectment" által a bérleti vizsonyok rendezésére; de itt a Kárpátok alatt, máig sem tudjuk, hogy miben állnak a „pactum" és „condlícium" jogozatai és kötelmei. Nem mondjuk, hogy ezen jogfogalmaknak immár teljes értelmezését adta a í'ünidézett új törvény; mivel ez nem is szól kimeritóleg a bérszerződvények kellékeiről és lényegéről; hanem szabályozván az azok körüli eljárást, mindenesetre előbbrevitte egy oly állapot fejlődését, mely hazánkban a legfőbb kívánalmak közé tartozott. És bár másrészt, a niezőgazdaszati viszonyokból eredő bérletügyekre sem terjeszkedik ki e törvény, fontosnak mégis, s mintegy előzményéül tekintjük annak, miszerint a jó kezdet után még jobb következendik, s bérletviszonyaink teljes rendbehozása, vagyis jogi rendszeresítése, igen közel áll. Ezen új törvény főbb pontjai következők : 1) A fünebbi törvény szerint előirt eljárás tárgyait képezik vagy az ingatlanokróli bérszerződvények szóbeli s legrövidebb bírói elintézése, milyenek a gyökeres jogú iparok; — vagy: a bérlet- és haszonbérből származó szerződvények tárgyai, midőn t. i. valamely jószág a gazdászati jövedelem aránylagos részének haszonélvezete szerint bocsáttatik bérbe, mely categoriába azonban, az örök-bérszerződvények tárgyai nem tartoznak (23.§.). 2) A bírósági illetékességre az szolgál elvül: hogy a bérleti viszonyokból eredt kérdések eldöntésére nézve, minden különbség nélkül, azon járás bírósága szolgál, hol a bérlettárgy létezik. Csupán a hadi egyének s az oly személyek élvezvén kivételt, kik a legfőbb udvari törvényszék rendszabályainál fogva esnek kivétel alá, mint például a külországi követek. Midőn ellenben több kerület- vagyis járásban fekszik a bérlettárgy : ez esetben a panaszlóuak szabad választási joga van a fölmondásra. 3) A mi a bérszerződések fölmondását illeti, ezt valamint a bérbeadó, ugy a bérbevevő teheti, és pedig vagy törvényes úton, vagy magánszerüleg (3. §.); megjegyzendő azonban, hogy a magánutoni fülmondás jogérvénynyel csak akkor bír, ha e fölmondás vagy valamely közjegyzői okmány vagy az ellenfél iránt törvényesen fölvétetett bírósági jegyzőkönyv, vagy teljes hitelt érdemlő magánokirat által igazoltatik (9. §.); más bizonyítékok, mint például tanúk kihallgatása, eskületétel, s minden a pör huzavonására ezélzó eszközök kizárvák. A felmondási határidőt a felek előleges megegyezése, s a helyszokások határozzák. Az ily fölmondásokat lehet mind írásban benyújtani, mind szóbelileg bemondani, s jegyzőkönyvbe vétetni. 4) Nevezetes ezen törvénynek különösen 14-ik §-sa, mely tilalmazza, hogy a bérszerződvényben, valamely a bérlettárgy természetével ellenkező záradék foglalhasson helyet, s a mi különösen a bérlettárgy megrontására vagy értéktelenítésére vezetne. Öszhangzásban van ugyanis e pont hozva az átalános polg. törvényköny 1118dik §-val, mely szerint a bérbeadó, a maga részéről a szerződés korábbi megszüntetését is kérheti, ha a dolog bérlője azt, annak tetemes kárával s ártalmával használja. A törvény végre, nem tesz különbséget sem a bérletösszeg mennyiségére, sem bérletszerződvények természetére nézve; hanem a leggyorsabb eljárást parancsolja minden előforduló esetben. S főleg ez az a pont, melyet mi, itt az örök és halhatatlan perek e hazájában, nagy örömmel üdvözlünk. Ezt mi, jogéletünk szerves fejlődésében, igen nagy lendületnek tartjuk; mert hitünk szerint: csak ott képzelhetni a haladás lelkét, szellemi s anyagi előmenetelt, mely gyorsan teremti a jót, gyorsan irtja a roszat, s hol, mint Perzsia gyantás téréin azonnal föllobog a mágus botütésére a mennyei láng : a jog és igazság, a törvény szózatára azonnal megtestesül. Az igazságtalanság hasonlít e földön az olympot ostromló aloidákhoz, kik minden perczhaladék alatt száz ölet nőttek : csak a gyors törvénykezés adhatja azon apollói nyilakat, melyek e rögtön növekedő gonoszt, tovább terjedésében föltartóztathatják. Mészáros Károly. liefifffelsőbl) iíéletelc. A viszályos közigazgatási jog körében. A közigazgatási jog több tekintetből igényli figyelmünket s tanulmányozásunkat. Egyrészt, mert oly tárgyak s tények körül forog, melyek közvetlenül a közéletbe vágók, melyek minduntalan előfordulnak viszonyainkban és szükségeink között. Ez okból nem vonhatni kétségbe közvetlen befolyásukat anyagi érdekeinkre, forgalmi s vagyoni viszonyainkra, gazdaságunk kifejlődésére stb. Másrészt tudjuk, mikép ügyvédeink működésének nagy része a közigazgatási ügyek előmozdításában áll. E jelentőség értendő különösen az u. n. közigazgatási törvénvkezésről, mely viszályos vagyis peres közigazgatási esetek körül forog; melyek szintén jogkérdéseket tartalmaznak, de minthogy felsőbb állami közérdekeket érintenek, nem ruháztatnak a bíróságok hatáskörére, hanem a közigazgatási hatóságok elintézésére bízatnak. E téren különösen nem csekély fontossággal bírnak azon viszályok, melyek az eljárási illetőség körül forognak, melyek nevezetesen az illetőségre nézve a bírósági és közigazgatási hatóságok között fejlődnek ki. Ily illetőségi viszályok közigazgatási rendszerünkben annál könynyebben lehetők, minthogy államunkban a közigazgatás a jogi törvénykezéstől szorosan mindenütt nincsen elkülönözve. Mert nem találjuk helyén ezen rendszer jellemzésébe, következményeinek fejtegetésébe bocsátkozni; bár azt oly fontos hatályúnak tartjuk, mi főkép törvénykezésünk folyamára lényeges befolyást gyakorol. De nem hallgathatjuk el annak megemlítését, mikép ily rendszer által nagyon is előmozdított illetéki viszályok az ügyek lassú menetét, az ezzel járó hátrányokat, az elintézés mulasztásából eredő károkat, tetemesen szaporítják s előmozdítják. Azért, midőn több oldalróli érdekeink méltánylásából, a nálunk felette parlagon hevert vitás közigazgatási jogot lapunknak egyik rovatává emeltük; különösen a bíróságok s közigazgatási hatóságok közti illetőségi viszályokra is kívántuk figyelmünket fordítani Ez okból e rovatunkat most mindjárt ily vitás kérdéseknek legfelsőbb eldöntésével s ennek határozataival nyitjuk meg. I. Magyarország alsó részében bizonyos községben több malom létezvén, azokat a helybeliek a volt földesúrtól bizonyos évi meghatározott malombér fizetése mellett birtokolták. Történt, hogy a tulajdonos földesúr az utóbbi időkben azon malombért önkénytesen, egyoldalulag felemelte , természetesen a birtokosoknak nem csekély hátrányára. E körülménynyel az is leendett összekötve,