Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 14. szám

5G talmait pedig nagy részt súlyos és veszélyes tesli sérelmeknek, melyeknek káros hatásaik még az 1858-ki új vizsgálatkor is nyilvánult be. R. Sándor .itt a bűnszerzőség és közvetlen tettességnek súlyos gyanújában áll. És pedig a sz egedi felső tanyai tettekre nézve A. János, Erzsébet és két M. Péter tanúsága által, kik R.Sándorban azon főnököt, ki azon jelenetnél parancsokat osztott megismerték. A jelen volt (perr. 269.). V. István állítása, hogy R. nem volt azon 5 betyár közt, érvénytelen, mert ő azon bűn elősegéllése végett büntetve lett. A dorosmai tettekre nézve pedig, minthogy több tanú — kik bántalmaztattak , szemeikkel követték eltávozásuk után , s látták, hogy ugyanazok a szegedi s nevezetesen az R-féle tanyáról az Áb-tanyája, s innen egyenesen a losonczi tanyák felé lovagoltak; sőt S. és Cs. azt is, hogy azon erdőbe mentek, hol később G. által láttattak. Ugyanezt erősitik több e vidéki pásztorok is, mint G. is, ki hittel erősiti, hogy köztük R- is volt. Ez azonban azt eleinte tagadva, csak később M-mcli szembesítéskor vállá be , midőn t. i. ez szemébe mondá, hogy neki ő a tett napján — délután — beszélé, mikép látta az 5 betyárt, s köztük R. Sándort megismerte. Továbbá ugyanezen G. Sándoron kivül M. Mihály, L. Verona, Sz. Ágnes, Sz. Mária s Gergely , s Li József hit alatt erősitik, hogy ugyanakkor öt betyár az emÜtett erdőtől a J-íéle tanyához vezető töltésen át B József tanyája felé lovagoltak; és hogy — mint kivülök még B. József, a 4 L.; L-né s F-né, a 3. s Sz. D Antal, D. Verona s József, s L. Rozi is hit alatt erősitik, ugyanazok 2 lovas csendőrrel s 1 dzsidással találkoztak, s azokat M. tanyájáig üldözték. A V-sék, Sz. K- Kovács. M-iék pedig tanúsítják, hogy azon 5 betyár a 3 lovas katonát megölték. — És ezen tanuk a a szegedi tanyáktól a dorosmaiig mind egyenlőn irják le azon 5 betyár öltözetét, lovait s fegyvereiket. A szegedi s dorosmai tanyákon véghezvitt bűntettek időszaka is öszhangzó azzal, hogy azok ugyanazon betyároktól származtak. Es végre G. Sándor a dorosmai erdőben R. Sándoron kivül, még két más betyárt is megismert, kiket szinte a szegedi tanuk is felismertek. Ezek szerint a szegedi, és a dorosmai tanyákon garázdálkodó 5 betyár ugyanazonossága kétségenkivüli, bünt. perr. 138. §. 5. T. 140. §. 2. p., 281. §. b. alapján. M. József s N. ellenvallomása azt le nem rontja, mert bizonyos, hogy mind az öten üldözték a lovasokat, s mind közvetlen működtek , habár őr állás által is a gyilkosság kivitelére. És hogy vezetőjük R. Sándor volt, Ab. J. s nője, M. János s Péter, és G. Mihály tanúsága igazolja. IV. Az orgyilkosság Abr. elkövetve (bünt. törv. 134. 135. 136. §§ és beismerés alapján perr. 140. 264.) 1853. mart. 30. szegedi város kapitán Farkas J., a szinte hires betyár Abr. András, ki PodorsReszer név alatt is ismeretes , s társai által fegyveresen megtámadtatott s meggyilkolása megkísértetett. Abr. elfogatván, vadászoknak átadatott, de a kiknek kezei közül útközben megszökött. Erre átalános üldözés rendeltetvén, R. Sándor is veszélybe jött, ugy , hogy a Tiszán egy kicsinyke szigeten alig néhány lábnyi bozótban Ü napig éjjel nappal kénytelen volt Sz. társával elrejtőzve lenni. Ez lehet oka , hogy ő Abr. betyár társát bizonyos helyre csalatta, hol azután másod magával hátulról megrohanva agyonverte -— mire a katonai üldözés csakugyan meg is szűnt. — Ezen orgyilkosságot R. Sándor önmaga bevallja —azzal indokolva, hogy Abr. azt megérdemlé, s neki őt tökéletes jussa is volt megölni, mivel az ő nevében járt rabolni, gyilkolni, s neve alatt irt rémisztgető leveleket. És — mondá R. Sándor — a mai kihallgatásakor maga Abr. is azt nyilvánitá : jobb ha ti öltök meg, mintha felakasztanának V. Gyilkosság. Ezt 1856- ji.n. 15. az ürményházi birón vitte véghez a Cs. házában , midőn a bíró lelövése után R. Sándor kiugorván, a csendőröket, kik akkor már eltávoztak, egy darabra üldözte Az orvosi szemle szerint a birón ejtett 2 seb részint közvetve, részint közvetlenül halálos seb volt, tehát a tett gyilkosságot alapított (bünt. törv. 134. 136 §§.) kiviláglott az is, hogy az ajtón, melyen át a lövés történt egy lyuk volt, mely puskaporos lett, s hogy az első lövés azon át történt. A tett után R. Sándor egy betyár társával, s a házi gazdával elhajtottak. Hogy e két betyár R. Sándor és a hires Kis Bácsi voltak. T. András, Sz. Imre, s a házi gazdáek tanúságából világos. Nevezetesen a gazda nője Cs-né hit ' alatt elismeri, hogy mig Kis Bácsi az istálóban volt, a vádlott R. ! Sándor ugyanaz , ki nálok a szobában levén, a biró megjelenésekor az ajtóhoz futott, s fegyverét az ajtó lyukra tartván azon át a biróI ra klIÓt mit Cs-né a szobából önszemeivel látott; s hogy akkor nem tudta ugyan még, hogy az R. Sándor, de állítja szemébe, hogy az volt, ki most előtte áll (bünt. perr. 140. $. 2 ). Ezt vállá férje Cs. is (140. §• 5), ki később visszavonta, hogy lövését látta volna, de fenyegetését, s a konyha ajtónáli állását tovább is elismerte, és R-nak szemébe mondotta. Mivel itt R. az utczai népet azzal rémité, hogy lelövi, ki hozzá közelit 99. 100. $S szerint, veszélyes fenyegetés bűntettébe is esett. VI. Végre megkisérlett gyilkosság. 1857. máj. 9. volt Rózsa S. tetteinek utolsó napja. Midőn komája Kat. buza földjén bujdokolva hevert — két vadász — egyikök volt csendőr — nyulat hajhászva jöttek elébe — kikre kétszer rá lőtt — de nem talált, s kik rögtön elsiettek, R. utánok kiálta fegyvert mutatva: b-szora a volt zsandár istenedet stb. Ezek onnan a negyedik tanyára Kir-hoz hajtottak, s annak elbeszélék a történteket; s ez alatt jött egy béres, ki beszélé, hogy Kat. házában lövést s arra jajgatást hallott. Kir. tehát oda sietett. s ott látta Rózsa Sándort megkötözve feküdni. Ez ugyanis azt hivén, hogy komája őt elárulta, s a vadászokat reája küldötte, dühösen hazament, s őt megtámadta fenyegetve; ki azonban rosszat gyanitva, R. Sándort megrohanta, s vele a földre esett, hol egymással birkóztak, mialatt R. fegyvere elsült, s K-nát megsebzé. Ennek nője a lármára kijött s R. Sándor nyakára térdelt, őt férje még mindig tartván; s ezalatt a szolgáló lármájára a szomszédok összefutottak , s R. Sándort megkötötték. Itt kiabálá, hogy majd ki fog ő szabadulni, mert ő meg fogja mondani, hogy hol ásta el K—suth a koronát — de akkor majd bosszút áll — kipusztítja az egész megyét stb. Midőn Szegedre vitték, útközben egy nyul keresztülfutván. R. szidkolódzva mondá : hogy egy nyul tette őt szerencsétlenné. — Kat. sebeibeD, melyek szakértők szerint halálosak voltak , nem sokára meghalt. — 0 majd minden kihallgatásakor máskép vallott, miért csekély hitelű. — R. tagadja, hogy ő lőtt a vadászokra, mi azonban bebizonyult, mert ön s Kat. vallomása szerint azon helyen szokott tartózkodni, s mert ugyanakkor, midőn egy fegyverest láttak a búzából eltávozni, ő Kat-nál fegyveresen megjelent; ő nem is tudott mást nevezni, ki akkor Knál tartózkodott volna ; s a 2 vadász őt hasonlónak ismerték fel ahhoz ki reájok lőtt. Hogy pedig éles töltéssel lőtt reájok , kétségtelen, mert a nála volt — mintegy 41 töltés — mind nehéz golyóra volt. Ezek azon bűntettek, melyekkel vádoltatik. A febr. 15—16-ki tárgyalás eredménye ezekben központosul. Első nap R. kihallgattatván megmaradt a mellett, hogy szándékosan csak Ab-t a betyárt gyilkolta meg ; — az istálóból lett két lövést, mik által két katona ejtetett el, szinte elismeri, de tagadja, hogy azokat valakire irányozta volna; oly sötét is levén akkor, hogy nem is láthatá, kik legyenek kivül. A többi vádtényekre erősen állitja, hogy azok nem tőle jöttek, hanem neve bitorlásával másoktól származtak, mivel azon időben minden gonosz tettre, mi történt az mondatott, hogy R. követte el. — Felolvastattak az iratadatok is, melyek különösen E. 1848-ki forradalmi biztostól s B-tól azt tanúsítják, hogy R. semmi különös szerepet nem vitt, a Rózsa csapatot nem vezényelte, ütközetekben rendesen nem vett részt, kicsapongásokat nem követett el, s csak egyszer alakitott csapatot. A következő napokon febr. 16 — 19. a tanuk kihallgatása eszközöltetett; és pedig először is az 1842-ki Vásárhely melletti marha rablásra nézve. Azon pásztorok közül, kik akkor az elrablott marhákat őrizték, H. J. és Cs. A. állitattak elő, kik a tettkor a 4 betyár közül Tör. Samut s Füs. Pált megismerték , de hitükre vallják ujolag, hogy a másik kettőt nem ismertek, s nem tudják, hogy R. S. közöttük volt-e, ők ugyan beszélgettek maguk közt arról, hogy tán R. S. is köztük volt, mert ő és Tör. S. követtek el akkor majd minden rablást; de őt fel nem ismerték. Azon gondolatra, hogy R. lehete egyikök főkép azután jöttek , midőn ily félét a persekutortól hallának. Különbén elismerik, hogy ők nagyon megijedtek is voltakFelelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZ0K0LAY ISTVÁN. Megjelenik a „TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK" jelen alakban - hetenkint kétszer - kedden és pénteké, egész évre 6 frt, - félévre 3 frt — negyedévre 1 frt 70 kr. ausztriai értékben. — Szerkesztési szá 9. sz. 2-dik emelet 6. Ide küldendők mind a levelek , mind az előfizetési pénzel Pesten, 1859. Nyomatott Beiméi J. és Kozma Vazulnál.