Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 3. szám

10 gári s bűntető törvények ott arra oly palládiumokat nyújtottak , melyek a személy jogait lehető legtökéletesebben biztosítják, hogy hőforrásául szolgáljanak azon nagyságnak, melylyel ez állam minden tekintetben dicsekhetik. És ezen itt kétségbevonhatlanul magas fokon eszközlött és szentesitett személyi szabadság biztosítékai között megjelenik-e az özvegyeknek érintett mentessége is? Midőn az angol törvényhozók a nép érdekében oly nagy buzgalmat fejtettek ki az egyéni szabadság biztosításában ; szükségesnek s helyesnek találták-e azt is, hogy az özvegyek személyi szabadsága a végrehajtás ellenében biztosítassék'? Az angol törvények mind a biztosítási, mind a végrehajtási fogság alkalmaztatása alól a következő személyeket vették ki, u. m. az uralkodót, családja tagjait, s háztartási személyzetének nagyobb részét; a követeket családjaikkal s kíséretükkel; paireket nőjeikkel; alsóház tagjait ülések alatt, s 40 napig elnapolásuk után s feloszlásukkor annyi ideig, mennyi hazamenetelükre szükséges, s az ülések kezdetével az odautazás ideje alatt; egyházi gyülekezet tagjait egyenlőn az alsóháziakkal; bírákat, első osztályú ügyvédeket (serjeants) s attorneyket, törvényszékek szolgáit; a barristereket az ülések alatt, a juryhez oda- s visszautazásukban, s ottani lételükben; mindazokat, kik tanúk, felek vagy kezesek stb. gyanánt a birói tárgyalásban résztvesznek, annak folyama s oda- s visszautazásuk alatt; a papokat az isteni szolgálat s oda-s visszamenetelük alatt; altiszteket, matrózokat, tengerész katonákat s nem alkalmazott tengerész tiszteket szolgálatuk alatti s előbb tett, de 30 fontnál kisebb adósságaikért; bukott adósokat biróságelőtti megjelenésre készül tökkor s ezután 40 napig; bukottakat, kik vagyonukat átadták kimutatott adósságaikért; egylet tagjait egyleti tartozásokért; hagyaték kezelőit örökhagyó tartozásaiért. Végre, mire különösen felhívom a figyelmet, kivette a férjezett nőket is házasságuk alatt, ugy, hogy helyettük férjeiknek kell kezeskedniök. Más kivételt azonban az angol törvény nem ismer. A nőknek, mint férjezetteknek házasságuk alatt különös kedvezményt nyújt, mit csak helyesleni lehet, mert a dolog rendes folyamában a nők, kik a vagyoni ügyekben rendesen mindig alárendeltebb szerepre kényszerítvék, férjeikkel hason beszámítás és felelősség alá nem is jöhetnek; de azért is különösen, mert a törvény a családi érdekeket megóvni és istápolni kívánta, miben magának a társalomnak fontos érdekei rejlenek. Arról azonban szó sincs az angol törvényekben, hogy a nő, özvegysége alatt sem lenne személyi végrehajtás alá vehető. A franczia codé szerint kivétetnek a kiskorúak, a 70 évesek, az első kamara tagjai s az alsóháziak ülések alatt s 6 hétig előttük s utánuk; a házastársi és egyenes ágoni rokon adós ellen; az adós örökösei ellen, ki ellen a fogság elrendeltetett vagy eszközöltetett is, és a 300 frank alóli adósságok. — Fenforgó kérdésünkre nézve a franczia törvény szinte adott kedvezményt a nőknek. Azt rendeli ugyanis, hogy a férjezett nők, ha férjeikkel vagyonközösségben élnek, adósságaikért személyi végre hajtás alá nem vehetők. Sőt bizonyos esetekben férjük éltében is megengedi elfogatásukat t. i. ha saját vagyonnal bírnak, és erre nézve u. n. stellion atust követtek el; sőt akkor is, ha ezen csalási bűnt már férjezésük előtt követték el. Ugy, hogy átalában szabályul szolgál, miszerint a nőket, akár férjezettek, akár nem; astellionatus eseteiben mindig, de egyszersmind a kereskedelmi adósságoknál is lehet személyi végrehajtás alá venni. De arról, hogy az özvegyek férjeik holta után is ki legyenek vétetve a végrehajtás alól, a franczia törvény sehol sem emlékezik ; tehát ez, szerinte sem tartozik a kivételek közé. Nézzük most az ujabb német törvényhozásokat. — Poroszországban a személyi végrehajtás alól az állami hivatalnokok vannak kivéve, de csak mig nem nyugalmaz vák, inind polgári, mind katonai alkalmazásban. A váltóadóssági fogság pedig nem rendelhető ott el az adós örökösei ellen, a testületek s egyletek képviselői által kiadott váltók alapján, és a nőszemélyek ellen, hacsak kereskedelmet vagy iparüzletet nem visznek. A porosz törvény tehát váltóadósságoknál a nőket kiveszi, de még ezen esetekben sem tekint az özvegyi állapotra s ellátatlan gyermekek tartására. — Hannoverában a felszentelt papok, szolgálatban levő katonák, közhivatalnokok, ha szolgálnak és kereskedéssel vagy iparüzlettel nem birnak, a rendigyülé«ek tagjai az ülések alatt. — A szászországi törvények szintén ily forma kivételeket alapítottak, s különösen azt tették a 70 évesekre is. —• Átalában a német államokban e mentesség rendesen csak a diplomatiai személyzetnek és az államhivataluokoknak van megadva. — Annak, hogy az özvegyek e mentességben részesítessenek, semmi nyomára sem akadhatunk. Ily tényeket állítnak élőnkbe az európai törvényhozások — nem említve a schweiczi, belgiumi törvényeket, melyek a frank codé elveit követik, s melyek Olaszország nagy részében is divatoznak. Méltán mondhatjuk tehát, igen alapos okoknak kell lenni, melyek azt okozzák, miszerint ily öszhangzás van a törvényhozások között az iránt, hogy a személyi végrehajtás mentessége az özvegyekre is ki ne terjesztessék. Melyek ezen okok, melyek azon indokok , melyek ezen mentességnek kizárását követelik? A bér§zerzödvényekel szabályzó új törvény. Előttünk fekszik azon mult évi november hó 16-ról kelt cs. k. legmagasb rendelet, melv a bérszerződvényekből eredt jogviszonyokat szabályozza. (Birod. k. és tórv. 1. 213. 1858 ). Czime sokkal egyszerűbb, semhogy oly auspiciumok cz'ölöpjeül szolgáljon, mely, mint szokás mondani, amphioni varázszsal ragadja magával a tömeget; — de, mert egyrészről nemzetgazdászati viszonyaink leggyöngédebb ápolását, másrészről a szerződési jogviszonyok közt legégetőbb kérdések gyors elintézését tartalmazza, méltó, hogy az e lapok tisztelt olvasóival, legalább főbb vonásaiban megismertessék. Ezen rendelet kezdetben nem volt Magyarországra kiterjesztve; de alig mait el pár hét, egy más lapban, már előlegesen kifejtett saját, s a bécsi ,,Cr e r i c h t s h a 11 e" (50. sz.) közleményében is viszhangzott nézetünket s óhajtásunkat, az „Oesterr. G o rr e s p." egyik legközelebbi száma teljesültnek nyilván itá. Ez annyit tesz : hogy tehát a mondott cs. k. rendelet Magyar- s Érdélyországra is kiterjesztve van. Ennélfogva nemcsak a jogtudomány, hanem a gyakorlati élet összetes viszonya is provocálnak bennünket, hogy ezen törvény főbb pontjaival megismerkedjünk. Ezen törvény, röviden szólva, az iránt rendelkezik, hogy miképen kelljen a bérleti viszonyokból származott s számazható eseteket a leggyorsabb módon elintézni. Bizony, mondhatjuk, hogy a magas törvényhozás alig foglalatoskodhatott volna méltóbban más kérdés megoldásával, mint épen ezzel; mert, hogy egyebeket mellőz-