Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 13. szám

51 ágyok is, kik illetőségüket tulajdoni joggal bírják, azon véleményben élnek, hogy sajátjukról szabadon rendelkezhetnek. Feleslegesek is jelen esetben az előmunkálatok, mert a mennyiség osztályzat s helyiség kérdése is el van döntve, s a teendő hitelesítés a felmérést tökéletességre hozandja. — Végre kiemeli azon fontosságot, mely abban rejlik, miszerint az úrbéri egyességek által a birtokrendezésnek nagy jelentőségű ügye tetemesen elősegéltetik, és gyorsitatik, s miből az következik, hogy nem nehezíteni s hátráltatni, hanem az egyességeket inkább elő kell mozdítani. A legfelsőbb úrbéri törvényszék e folyamodás következtében következőleg határozott: A cs. kir. legfelsőbb úrbéri törvényszék a váezi püspöknek folyamodását elutasítja, és a főtörvényszéknek (fent közlött) ítéletét helybenhagyja; és pedig az előkészületekre nézve az 183%. országgyűlés X. cz. 6. pont. g. betű alapján: továbbá az 1853. cs. ny. parancsnak 32. 33. §§., és az 1856. utasításnak 171. 172. §§. értelmében, melyek szerint az előmunkálatoknak előleges előállítása az úrbéri egyesség létesítésének feltételéül tüzetett ki. A maradék földek tekintetéből pedig azon okból erősitetik megafőtörv. végzés; mert azonkörülménynél, midőn a felterjesztett egyesség 2. pontjában a volt úrbéri telkeseknek külső földjeik tekintet nélkül a jelen állapotra, egyedül az úrbéri táblázatokban foglalt szám szerint szabattak ki; a községi testületnek és a zselléreknek külső illetőségeikre nézve ellenben azon rendelkezés tétetett, hogy azok jelenlegi állapotjuk szerint adattassanak ki; a maradék földek kérdését okvetlenül kellett volna érinteni. Végre az anya vagy fiók egyházhoz tartozó személyek tekintetéből azért; mivel ámbár a törvény által kiszabott járandóságuk az egyességre lépő felek akaratjától nem füghet, s azért az egyességnek tárgyául nem is szolgálhat; de miután a jelen egyességben minden kiadandó birtok, még a szinte törvényileg meghatározott jegyzői illetőség is külön megemlitetik s elősoroltatik, minden félreértés, s a kihasitásnál könnyen lehető tévedés elkerülése végett mindenesetre szükségessé vált arról gondoskodni, hogy a lelkészeknek illetőségük is biztositassék. (1857. július 18. 216. sz. a. legfelsőbb úrbéri törv. határozat). A büntető törv. I?!v§-*'/a. (Folytatás ) Az: animus rem sibi habendi, mint a római jogászok mondották, és az animus lucri faciendi, mely kifejezést használják nagy részben a németországi codexek — szorosan véve ugyanazon értelmet fejezik ki. És ha ez áll, akkor a tolvajlási szándokosságnak az anyagi, haszonlesési czélokra is ki kell terjednie. De ha az animus lucri a vagyon szerzés határain tul más anyagi érdekekre is, mint a bűntett által elérni óhajtott czélokra kiterjeszkedik, akkor az többé nem képezheti a szándokosság jellemét. Ily megkülönböztetéseket tesz az ujabb jogtudomány, melyek a következők után érthetőbbek lesznek, és a melyeket egész bizonyossággal be is bizonyitandunk. A tolvajlás nem más, mint animus és actus furandi, mi ismét csak azt jelentheti, hogy valamely tárgy részünkre megszereztessék. — így a francziáknál a lopás: soustraction frauduleuse d'une chose — egyenesen a rómaiak szabálya után : furtum ab auferendo (Instit. §. 2.) és Paulusnak azon — e tárgy meghatározása körül legalapnsb definitiója nyomán: fur est qui dolo malo rem alienam contrectat. — Csakhogy a franczia jog által a contrectatio és soustractio nem vétetik oly szűk értelemben, mint a rómaiaknál, kik szerint: Furtum fit, non solumcum quis intercipiendi causa rem alienam amovet, sed generaliter cum quis alienam rem invito dominó contrectat. (Gaius Instit. 3. 195.). Mert a francziáknál a soustractio nem jelenthet kevesebbet, mint az illető vagyonnak tulajdonosa jogköréből való eltávolítását, s a bűntettes birtokába való áttételét; mint a franczia semmisitőszék kimondá : il n' y a de vol dans le sens de la loi, que lorsque la chose, object du delit, passe de la possession du légitime detenteur dans celle de l'auteur du delit (1837. nov. 18.). Ez a franczia jogtudósoknak átalános nézete ugy, hogy a franczia jog szerint a tolvajlás csak akkor létesül, ha a bűntettesnek birtoka az idegen vagyon megszerzése, kézhez kerítése által öregbül s kiterjeszkedik. Ez a németjogban is jelenleg az alapeszme, mely szerint t. i. a tolvajlás lényegében szinte az kívántatik: hogy birtokunk valamely elsajátított idegen vagyon-tárgyal szaporitassék. Már Reinharth igy fejezi ki a németjognak ezen elvét: dolosa contrectatio (t.i. a furtum) qua contrectans eum re sua privát in totum in suosque usus abripit. így határozzák meg azt az ujabb criminalisták p.o. Heffter:ki szerint: Diebstahl ist das rechtswidrige Wegnehmen in der Absicht sich mit der Sache selbst ihrer Substanz nach zu bereichern (Strafrecht §. 492.) és Berger : ist Wegnahme in der Absicht sie in sein Eigenthum zu bringen (das Strafr. Leip. 1857. §. 160.). T emm e : Wegnahme in der Absicht sich dieselbe zuzueignen.', (Strafr. 1855. §. 193.) stb. Ugyanezen elv van elfogadva az összes német törvényhozások által is, midőn a tolvajlást következőkép határozzák meg u. m. aporosz: wegnimmt um sich zuzueignen (§. 215.), bajor : eigenmáchtig in seinen Besitz nimmt (Art. 209.), igy az oldenburgi is (Art. 214.), szászaltenburgi: an sich nimmt, um sich zuzueignen (Art. 223.), ha nn o vér ai: iu seinen Besitz nimmt, um sich zuzueignen (Art 279.), h essen i : besitz ergreift um dieselbe zu gewinnen (Art. 354.), braunschweigi: an sich nimmt um sich zuzueignen (§. 213.), badeni: besitz ergreift um durch Zueignung (§. 376.), szász: aus fremder Inhabung entwendet, an sich nimmt (Art. 272.). A franczia, német s átalában a jelen európai jogban tehát az animus rem sibi habendi, az az annak elsajátítása, elidegenítése a tolvajlás lényegéhez tartozik. És ez nem is lehet máskép, mert a jelen jogrendszer e tárgynál lényegesen különbözik a római jognak furtum róli fogalmaitól s elveitől. — A római jog szerint ugyanis a furtum usus és possessionis épen ugy lehető volt, mint a tulajdonnak elsajátítása. Furtum est — monda Paulus — contrectatio fraudulosa lucri faciendi causa vei ipsiusrei, vei etiam usus eius,possessionisve, és innen természetes volt azon római szabály: ad furti crimen non est necesse ut res auferatur, sufficere eam dolo malo contrectari; mint némely régibb franczia jogászok szerint is a contrectatio, soustractio alatt a puszta kézhezvétel, lemaniement, értetődött. Korunkban ellenben a tudomány által csak a furtum rei fogadtatik el, és a furtum usus és possessionis el nem ismertetik. Ez okból lényegéhez maga az elsajátítás, birtok jog körünknek maga a dolog általi nagyobbitása elkerülhetetlen kellék a tolvajlás fogalmában.