Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 40. szám

160 lag határoz, amaz már hegyen berken tul, a hitelező pedig olt van, a hol elébb volt, s ez a hitelezőt ismét kellemetlenül érinti, de a mennyiben ezen üldözés az adósra nézve sem a legkedvezőbb "állapotot eredményezi, a törvény szellemének, mely nem vétket indul bőszülni, hanem csak az adóst kívánja — még személyes szabadságának korlátozásával is — fizetési kötelességének teljesítésére kényszeríteni, szerintünk meg van felelve, mert a kényszer, mint egyedüli indoka az adóssági fogságnak, ép ugymeg van az üldözésben, mint magában, a különben nem becstelenitő következményű fogság sikeresitésében. — Mindazon kisérletek tehát, melyeket nem ritkán a felek fondor adósaik sikeres bujkálása által felingerelt bosszús indulatukban oda intéznek, hogy adósaik holléte a rendőrség által kérettessék kinyomoztatni, nézetünk szerint , hasztalanok, feleslegesek, s czélhoz épen nem vezetők, mert az ily intézkedés nem volna egyéb, a polgári végrehajtás terén egészen ismeretlennek lenni kellő befogatási parancsnál, melynek felkeltése ellen polgári törvényünk szelleme hathatósan tiltakozik. Legfel sőbu-t örvény széki döntvény. A polg. törvénykönyv 298. és 448. §-lioz. A p—i árvabizottmány jogerejü Ítéletet nyert, mely szerint Becses Mihály *) 15 pft kifizetésére 14 napok alatti végrehajtás terhe alatt köteleztetett. Azonban alperesnek minden látható vagyonát, melyre végrehajtást lehetne vezetni, előbbi hitelezők már elfoglalák; s a felperes árvabizottmány még csak azon úrbéri birtokrészekre támaszkodhatott, melyekre nézve alperes Vad Ferencz nevü eladóval vételi szerződésre lépett, de melyek telekkönyvi átkebelezését, az úrbéri telkek eldarabolását korlátozó rendeletek miatt ki nem eszközölhette. Felperes tehát, hogy kielégítése végett e még lehető forrást se hagyja kisérletlenül, végrehajtási kérelmet adott be, s abban kérte, hogy vagy az emiitett birtokrészek, vagy az ezért alperes által már fizetett vételi pénzek lezálogoltassanak. Ezen végrehajtási kérelemnek az első bíróság, és a közbevetett folyamodás folytán a fő törvényszék is sem egyik sem másik irányban helyt nem adott. Nem adott helyt a birtokrészletekre, mert azt, hogy ezek alpereséi volnának, felperes ki nem világitotta, sőt a felmutatott telekkönyvi kivonatból annak ellenkezője tűnik ki; de nem a pénzekre sem, mert azok misége határozottan kijelölve nincs, s ha volna is, azok a felperesi előadásból kitünőleg már az eladó, tehát egy harmadik személy tulajdonába mentek át. A csász. kir. legfőbb és semmitő törvényszék azonban az első és másodbirósági határozatok ellen beadott felülvizsgálati folyamodásnak azon tekinteteknél fogva, miszerint felperes végrehajtási kérvényében, zálogolás tárgyául azon jogokat jelüli ki, melyek a végrehajtandót a nevezett eladó ellenében a kérdéses birtokrészek iránt létrejött eladásnál fogva illetik, — ezen jogok pedig a forgalom tárgyait képezik, minthogy azokat a jogosított harmadik személyeknek átengedheti, és átruházhatja, hogy annálfogva ezen jogok a polg. törv. 298.és448. §§-ai szerint zálogul is szolgálhatnak, és ezen minőségüketa *) Költött nevek használtatnak. miatt, hogy telekkönyvbe iktatva nincsenek, el nem vesztik, — helyt adott, a neheztelt végzéseket, mint a melyek a törvény hibás értelmezésére fektetvék, a p. prt. 318. §. értelmében megváltoztatta, s a kért végrehajtási zálogolásnak a p. prt. 452. §. szerint ugy mint ingó tárgyaknál eszközlését oly móddal engedte meg, hogy arról a megnevezett eladó egyidejűleg értesíttessék, s az előmutatandó adásvevési okiratra az eszközölt zálogolás feljegyeztessék. (1859. febr. 15. 486. sz. a. kelt legf. törv. döntvény) Döntvénytár. A butit. törv. 152. S-hoz. Azon kérdésre nézve : váljon a véletlen által előidézett súlyos sérelmeknél, van-e helye és mennyiben a szándokosságnak ? A büntető jognak igen nehéz feladatai közé tartozik a súlyos testi sérelmek meghatározásának és beszámításának szabályozása. „L'incrimination des voyes de fait — mond egy hires franczia jogtudós — des violences, des coups et des blessures, portés volontairement, mais sans intention de donner la mort, présent de graves difficultés. La loi en effet, ne posséde que peu d'éléments pour distinguer ces actes d'aprés leur criminalité relatíve; car d'un cőté, la gravité des violences ou des blessures dépend de mille causes qui ne peuvent souvent étre imputées a leur auteur et l'intention de celui-ci n'est qu imparfaitement révélée par ce résultat matériel. En cetté matiére, les régles générales sont fausses dans la plupart des cas, puisque les actions différent sans cesse, et les distinctions sont presque impossibles, puisqu'il faudrait les multiplies á l'infirii." (Hélie Faustin III.) Es az itt érintett nehézségeknek nem legkissebbik-e az, mely annak meghatározásával jár, váljon megvan-e és miben áll azon szándékosság, mely a bűntett lényegétől elválhatlan. És ennek meghatározása főkép azért nehéz, mert e bűntettnél rendesen nem valamely gonosz czél elérése szándékoltatik, hanem a tettes különbféle szenvedélyekből szokott kiindulni; és mert itt rendesen a dolus indirectus s néma directus beszámítása jön elő. „Beleidigtes Ehrgefühl -— mond egy német jogtudós — Rache, jugendlicher Uebermuth oder eine in der Füllé des Genusses sich absichtlich gefallendeUeppigkeitwerden in der Regei die Triebfedern des vorliegenden Verbrechens bilden; seltener wird bei derűseiben eine bestimmte Absicht, fixirt auf eine besondere Art des Erfolges hervortreten. Der dolus indirectus; vermöge dessen der Tháter für jeden wirklich eingetretenen Erfolg, auch den nicht direct beabsichtigten, einzustehen hat, wird bei weitem haufiger zu ergründen sein , als der dolus directus oder determinatus. Die Frage : kann dem Beschuldigten die That in ihrer ganzen Folge als eine vorsátzliche angerechnet werden?wird daher viel öfter zur Aburtheilung vorliegen, als die, ob die Beabsichtigung der schwereren Kürperverletzung, bei welcher der wirkliche Erfolg hinter dem directen Vorsatze zurückgeblieben ist, nichts destoweniger als Versuch der schwereren That imputirt zu werden vermöge?"(Dr.Rehm. appell. Gerichtsrath.-ZurLehrederKörperverletzu n g. Gerichtssaal Erlang. 1858. IV. H e ft S. 429.) Különösen pedig akkor váland nehézzé annak meghatározása, váljon van-e helye a szándokosságnak és büntetti beszámításnak, midőn azon sérelmek előidézésében,