Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 40. szám

161 melyek a súlyos testi sérelmet képezik, a véletlennek is volt befolyása. így nevezetesen, midőn valaki nem akart bizonyos egyénen súlyos testi sérelmet elkövetni, hanem ellenében csak határozatlan ellenséges szándékból követett el oly cselekvényt, mely bizonyos véletlen, hanem a cselekvő által előrelátható körülmények állal, súlyos testi sérelmet idézett elő — fontos kérdést képezett, váljon forgott-e fen itt büntetti beszámítást alapító szándékosság? E kérdés eldöntése főleg azért nehéz, mert épen azon ténykörülményt, mely a kérdéses bűntett jellegét képezi, t. i. a súlyos sérelmet nem szándékolta a bűntettes, hanem a véletlen idézte elő, minélfogva tehát a szándékosságnak létele kétségbevonhatónak tűnik elő. E kérdés szoros kapcsolatban áll azzal, hogy miben áll súlyos testi sérelem bűntetténél a szándokosság; hogy szükséges-e magának a súlyos sértésnek szándokolása; hogy nem elegendő-e magában az ellenséges indulat és szándék, melyből a cselekvő kiindul? A legfelsőbb törvényszék azon elvet alapitotta meg. (1858. sept. 9. 10015. sz. a. k el t. d ö n t vény ében), hogy a súlyos testi sérelem büntetti szándokosságára elegendő magában az ellenséges szándék is, melyből származik a bűntettes azon tette, mely a súlyos sérelmet idézte elő, a nélkül, hogy arra magának a súlyos sértésnek szándokolása is szükségeltetnék, és pedig habár ezen tette után a súlyos sérelem véletlenül támadt körülmények által idéztetett is elő, ha csak azon véletlen körülmények nála előreláthatók valán a k. Tehát a szándokosságra itt elég maga az ellenséges szándék is, és ha a véletlen vonta maga után a súlyos sérelmet, csak az kívántatik, hogy az előrelátható volt légyen. A legfőbb törvényszéknek ezen elve már hosszasb törvénykezési gyakorlaton alapszik, ugy mint az a legfőbb birói hatóságnál fejlődött ki. Erre mutatnak több az idézettel öszhangzó irányú határozatai, melyek közül némelyeket a jogegyenlőség kifejtésének érdekében közleni czélszerünek véljük. így p. o. néhány ev előtt Trieszt vidékéről T. és R. vád alá kerülvén, ámbár T. csak könnyű csekélyebb sértéseket követett el bizonyos emberen, és a súlyos sértést R. létesítette, de minthogy kitűnt, hogy együtt közreműködtek, tehát hogy T.-nek tudomása volt R. tettéről, a súlyos testi sértésben mint bűntárs elmarasztatott, kimondatván az ítéletnek többi indokai között a legfőbb bíróságtól „minthogy a súlyos testi sértés bűntettéhez csak ellenséges s zá n dé k sz ü k s ége 1tetik, és nem kívántatik azon szándék is, hogy épen súlyos testi sértés 1 étesitessék, következéskép T.-nek épen ugy beszámítandó a kérdéses bűntett" stb. (1852. april 22. döntvény. Egy más esetben Ausztriában bizonyos paraszt L. szinte súlyos testi sértés bűntettében marasztatott el, mert este N. Józsefnek, midőn ez a korcsmából haza távozott, bizonyos távolból feje felé dobott egy boros poharat, mely összetört rajta; mire őt a vér elborította, és egy ideig magánkiviili állapotba hozta, további következése pedig az volt, hogy egyik szemét elvesztette és arcza örökre elcsúfított maradt. L. mellett az hozatott fel, hogy nem volt gonosz szándéka cselekvésénél — hogy távolról sem akart ily sérelmet okozni, hogy bosszújában csak megijeszteni akarta, hogy nem gondolta, mikép egy pohár oly sértést okozhasson. E mentség s védelem azonban el nem fogadtatott, s a gonosz szándék létele megalapitatott. Ezt mondotta ki nevezetesen a legfőbb törvényszék is, melynek indokaiban különösen ez áll : „Megalapitatott hogy L. tiszta öntudatos állapotban N. József felé egy ivópoharat dobott, s így jobb szemét súlyosan megsebesité akkép, hogy látásától örökre megfosztatott. Nem lehettagadni annak lehetőségét, hogy L. nem szándékoltaN. Józsefet ily súlyosan megsérteni, azonban ki valakit oly szándékkal, hogy őt bántalmazza, súlyosan megsérti,az abünt. törv. 152. §.szerint súlyos sértés bűntettét követi el. T e h á t azon szándokosság, mely minden bűntettnél szükségeltetik, a súlyos testi sértésnél már átalában a puszta bántalmazási szándékban áll. E gonosz szándék pedig — t. i. azon szándék, hogy valaki bántalmaztassák— a bünt. törv. 1. §. szerint nemcsak akkor létezik, midőn azon rosz, mely a bűntettel köttetik össze, egyenesen akartatott s elhatároztatott, hanem akkor is, ha az közönségesen szokott bekövetkezni, vagy könnyen bekö vétkezheti k. Az pedig mindenki előtt könnyen lehet világos, hogy ha valaki csekély távolból némi erővel másra poharat dob és fején vagy arczán találja, akkor könnyen okozhat rajta sérelmet. Azon szándék tehát, hogy N. József megsértessék a pohár dobással, L.-nek is beszámítandó, annál inkább, mert nem tudhatta, hogy csak hatóan fogja-e őt találni, miután mint maga is állítja, a sötétben őt jól ki nem vehette stb. stb. (1851. jun. 10. kelt döntvény.) Hason elv mondatott ki a legfőbb törvszék által az 1852. dec. 17-én kelt döntvényében is. És ezen elv, hogy a súlyos testi sérelemnél csak ellenséges, sértési, bántalmazási szándék szükségeltetik s nem a súlyos sértésre irányzott akarat is, oly szabályt képez, mely mig tökéletesen törvénykönyvünknek intézkedésein alapszik, ugy másrészt a tudomány nézeteivel is teljes öszhangzásban van. A bünt. törv. 152. §. ugyanis igy szól : „A ki valamely emberrel nem oly szándékból ugyan, hogy őt megölje, de mégis más ellenséges szándékból oly módon bánik, hogy abból (134. §.) egészségének háboritása, vagy hivatásárai tehetetlensége legalább is 20 napig, elméjének megrongálása, vagy annak súlyos megsértése keletkezett, súlyos testi sértés bűntettében teszi magát bűnössé." Ebben világosan ki van fejezve, hogy csak ellenséges szándék kívántatik az az, mely másnak valamely bántalmazására, sértésére irányoztatik. Ebben szinte bennfoglaltatik az is, hogy súlyos sértésre irányoztassék; de nincs belőle kizárva az sem, hogy csekélyebb, büntettet nem képző, sértés akartassék, mert ez is ellenséges akaratból szokott származni. A törvény (152. §.) megkivánja ugyan, hogy ily ellenséges tettből súlyos sértés keletkezzék, de nem mondja, hogy épen ily sértés létesítésére kellett légyen irány oztatni is azon ellenséges akaratnak. Midőn a törvény azt mondja :hog y az ellenséges bánásmódból súlyos megsértés keletkezett légyen, akkor megengedi mindazon lehetőségeket, melyek által az ellenséges cselekedetből súlyos sértés származhat. Ily lehetőség pedig a véletlen is. Ennek épen nagyon nagytér nyilik a bántalmazási tett, és azon sérelmek között, melyek a tettből előjöhetnek. A bünt. törv. 2. §. f) pontja szerint a gonosz szándék kizáratik ugyan: ha a rosz véletlenből származott. E véletlen alatt azonban csak oly esetek