Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 40. szám

Pest, kedd Május 24. 1859. 40. szám. Első év. TORVÉNYSZÉKI CSARNOK, : Az elrendelt személy stb. Sz in ováczGy. úrtól. — Legfőbb-törvényszéki döntvény. - Döntvénytár. - Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. Az elrendelt személyi fo^sáe; végrehajtása körüli akadályokról. Orsz. törvényszéki tanácsos Szinovácz György úrtól. Ezek a gyakorlat terén többféle, de főleg két irányban merülnek fel : 1-ör azáltal, hogy az adós magát elrejtvén, a felperes sehogy sem juthat hozzá, hogy a kezében hordott végrehajtási jogot adósa személye ellen érvényesítse. 2-or akkép, hogy meglepi ugyan adósát, de ez ágyban fekve betegséget színlelvén, bár bizonyosan tudja is, hogy betegsége csak színlett, s ágyában csak addig tartózkodik, míg jó szerével odább állhat, a hitelező mégis ellene a végrehajtást, ép ezen akadály nyomán nem sikeresitheti. A mi ezen akadályok elsőjét illeti, ennek ellenében a hitelező akkép iparkodik magán segitni, hogy a kereskedelmi törvényszékhez a rendőrség közbenjöttével eszközlendő befogatási bírói parancsért folyamodik. Mi azonban erre nézve azt tartjuk, hogy habár óhajtatos volna is, hogy saját ítéletének a bíró a végrehajtás lehető legbiztosb sikeresitése által tegye fel koronáját, a fél azon kívánságát még is, hogy midőn adósát feltalálni nem tudja, ezt a bíróság vegye át teendőjéül. sem a törvényből, sem annak szelleméből igazolni nem tudnánk. Mert az adóssági fogság a fenyítő uton elrendelt fogságtól, illetőleg befogatástól oly annyira lényegesen különbözik, hogy mig az utóbbi esetben a vádlott a törvény bosszuló keze által hivatalos erőhatalommal kerestetik fel, addig az, amaz ellen sikeiesitendö fogság a polgári végrehajtás természetét egy pillanatra sem teszi le, mert az adósság miatt elrendelt személyi fogság nem fenyítő természetű, hanem kényszerítő eszköz a tartozás sikeresb lerovására épen ugy, mint a foglalás, és a polgári végrehajtásnak egyéb fokai, az adós, ingó, vagy ingatlan vagyona tekintetében, a hitelező tehát, kérje bármelyik nemét a végrehajtásnak adósa ellen, kérvényét a polgári törvény szabályai szerint kell hogy intézze, s a biró csak is ezen szabályok szerint fogja azt elrendelni. Már pedig a p. prt. 526. §. szerint a végrehajtást kérelmező fél folyamodványában a tárgyakat, melyekre a végrehajtást intézni kívánja, rendesen elésorolni; az 528. §. szerint pedig a sikeresitésnél személyesen, vagy megbízottja által jelen lenni, tehát a végrehajtás alá veendő tárgyakat a bírói kiküldöttnek a végrehajtás helyén is kijelelni tartozik, a mi természetes is, mert hisz a bíróság nem azért ad megbízottat a végrehajtató fél részére, hogy az ennek bírói hatalommal vagyont fedezzen fel, hanem hogy a kijelel tekét zár alá vegye. — Ép így áll a dolog a személyi végrehajtással is, mely szinte csak polgári természetű levén, a kiküldött végrehajtó személy nem az adós személyének kikutatásával, hanem az elébe állított adósnak az adósok börtönébe vezetésével van csak megbízva, az erőhatalom (assistentia) alkalmazását pedig a p. prt. jelesül annak 549. §., csak egyetlenegy esetben, vagy is csak akkor engedi meg, ha a végrehajtást szenvedő fél a bírói eljárást ellentállással gátolná. Mindezekből tehát az a tanúság, hogy a ki adósa ellen személyi fogságot kiván sikeresitetni, annak hollétéről tudomást szerezzen magának, mert a rendőrség segélyével tettlegesitendő befogató parancsért, minőt polgári törvényeink nem ismernek, a polgári bírósághoz — szerintünk — hasztalan folyamodik. Bajos, sőt boszantó dolog is a hitelezőre nézve, hogy makacs adósát, kivel tán csak negyed órával elébb találkozott az utczán, midőn a törvény szolgájával jelenik meg nála, ágyban fekvő betegnek találja, s bár bizonyosan tudja is, hogy nem beteg, mert hisz annak a duzzadt párnák közül kiviritó posgás piros színe, e hiedelmet elég kiáltón igazolja, de miután azt, hogy adósa csakugyan álbeteg, nem az ő köréhez tartozik megitélni, a kezénél levő személyi végrehajtási jogot ellene nem sikeresitetheti. — Ez a gyakorlat mentiben nem ritkán fordul elő, s boszszantja a hitelezőt, hogy megszerzett végrehajtási jogát a fondor adós ily — ugy szólva — tréfás modorban játsza ki, bosszúságában hányja veti gondolatait egymásba, mig végre azzal jön tisztába magával, hogy orvost fog hivatni; — ámde, szerintünk, ez nagyon is tévesztett lépés, mert mit miveljen ott egy orvos, ki előtt nem a beteg bizalma tárta ful a lak ajtaját? s ha ez , a felperes kívánatára, csakugyan megvizsgálná őt, minő eredménye lehet e vizsgálatnak, ha az például az adóst álbetegnek találná?; vagy ellenkezőleg, ha tán az álbeteg házi orvosa vinné a szerepet, s vizsgálata azt eredményezné, hogy az adós csakugyan beteg, s a fogságba át nem szállítható, tartozik-e ennek a felperes hitelt adni? szóval : képzelhető-e ily eljárásban oly megállapodás, mely a keresett sikernek igen vagy nemleges irányt adjon, s általában ily privát orvosi látleletezés magában foglalja-e azon tekintélyt, melynek az ellenkező meggyőződésben élő felperes megadni tartozzék magát? — Ezen kérdésekből, nézetünk szerint, önkényt foly a válasz, mely szerint alig szenvedhet kétséget, hogy legyen bár az adós valódi, vagy álbeteg, ellene a hitelező a személyi fogságot azonnal nem sikeresitheti, hanem folyamodhat a bírósághoz azon kérelemmel, hogy ö adósánál a betegséget szinlettnek tartván, a bíróság rendelje el annak megvizsgáltatását hivatalos uton, a mi csak a hivatalos orvosnak rendes birói kiküldetésével eszközölhető, mert ez azután hivatalos hite alatt teszen jelentést, s a biróság a fogságra nézve ezen hivata los jelentés nyomán intézkedendik. — Igaz ugyan, hogy ha az adós, a fogságot kikerülendő, csakugyan színlelte a betegséget, ágyában a hivatalos orvos megjelenését alig fogja bevárni, s azon perczben, midőn a bírósága föntebbi orvosi jelentés nyomán a fél ebeli kérelme felett folytató40