Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 39. szám

157 kimutatott körülményekre újonnan eszközlendő tárgyalás es ennél fogva ítélethozatalt tartatni talált, I n d o k o k. Felperes S. Béla-féle igénytámasztás következtében az egész vételárra nézve szavatosságot igényel azon okból, mert Sz. Karolina, kinek a felperes törvényes utódja, az egész b—i jószágot a férfi örökösöktől megvette, ennélfogva csak mint vevő támadtathatnék meg; alperesek ellenben állítják, hogy Sz. Karolina osztozó és örökösödési társ lévén , ennélfogva örökségéhez aránylag köteles a S.-féle igények kielégítéséhez járulni; minthogy pedig részről a felperesi állítás (csak a férfiág által történt eladást illetőleg) a D) alatti örökbevallási okmány tartalma által, melyben női eladók is találtatnak — nem látszik igazoltnak; — másrészt pedig felperes maga sem tagadja, hogy a többi Sz.-féle birtokokból egy részt valóban bír is a nélkül, hogy a birtokczimét kimutatta volna; — ennélfogva lehetséges, hogy Sz. Karolina a b—i jószág helyett másféle örökséget kapott volna, — tehát a S.-féle örökösödési igények kielégítéséhez járulni mindenesetre köteles volt, — minthogy továbbá a felperes által fennebbi okoknál fogva kért szavatosság mértéke és aránya az Ítéletben határozottan kijelelendő, — ez pedig csak a fennebbi osztó- és öröklési-arányok és Sz — kné különös viszonyok kimutatása után lehetséges lenne, ennél fogva fennemlitett viszonyok közelebbi kimutatása nélkül alaposan nem ítéltethetett. Ez ellen felperes fölülvizsgálati folyamodást adott be a törvény által kitűzött határidő alatt. A cs. k. legf. törvényszéknek ez ügybeni határozata következő volt : F. A.-nak M. L. mint a J. és B. Sz.-féle csődtömeg gondnoka és Sz. Mária özv. A. J.-né ellen a b. st. jószágok iránti szavatosság végett indított perében, melyben a p—í orsz. törvényszék 1857. apr. 29. 8775 — 1855. sz. a. felperes részére itélt; a főtörvényszék pedig 1857. dec. 7. 8293. sz. a. ítéletével az első bírósági határozatot megsemmisítette, és uj tárgyalást és ítélethozatalt rendelt, a legfőbb törvényszék F. A.-nak ezen főtörvényszéki ítélet ellen közbetett felebbfolyamodványának helyt nem adott, mert a kért szavatosság mértékének és arányának az ítéletben határozottan említett körülmények kifejtése előtt lehetetlen. Ennélfogva a második bíróság ítélete a p.prtás 330. §. rendeletén alapszik. (Legfőbb törv. döntvény 1858. sept. 14. 7974. sz. a.) Vadak és védelmek. Közli ifj. E. S. cs. k. tvsz. segéd ur. (Folytatás). A nyilvános eljárás hatalmas törvényeket, alapos bizonyítványokat és ezeknek megfelelő eljárást kíván, vádaknak ugy mint védelmeknek törvényeken, bizonyítványokon kell alapulniok, — hogy a bíró az igazat a hamistól elválaszthassa és tehetsége szerint az ítéletet gyöngy tisztaságban tüntethesse elő. . . . Mai korban látunk ügyvédeket, kik majdnem kizárólag a bünfenyitő törvényeket, s az eljárást tanulmányozzák, igy a bírák is — ez az a munkafelosztás, mely a gyakorlat terén jeles tehetségek között szép mezőre nyit. Egy jeles vád, egy jeles védelem, öröme a bírónak, öröme a hallgatóságnak, érleli az észt, finomítja a gondolkodást, nemesiti az Ízlést, ébreszti, táplálja a kebelt,— szónoki tehetség s tudomány te benned feküsznek a Bar s Bank elé tartozó vádak és védelmek. VII. B. T. K. 2. §. c) betűjéhez, s 236. 523. §§-hoz. P. R. ellen vádul emeltetett, hogy ő 1859. jan. 26'. Pesten az utczán azt kiabálta, a császár is rosz ember, hogy az uj pénzt kiadta. Ez a felségsértés bűntényét képezné a B. T. K. 63. §. alapján, de a védelem kimutatja, hogy P. R. a kérdéses napon részeg volt s K. utczában máipénzváltásnál 7 pinczérrel veszekedett, tőlök a korcsmából kidobatott, minek következtében, midőn a terhül rótt szavakat kimondotta már haragban, s zilált állapotban volt — igy ő részegségeért volna a b. t. k. 236 —523. §. szerint egyszerűen büntetendő, de a védelem jelen esetben a büntetést is kizárva látja, mert vádlott községi bizonyítvány s orvosok véleménye szerint monomania religiosa betegségben szenved, s nagyobb izgatottságnál, ez őt akarata s eszétől is megfosztja, és ez ily állapotban, midőn tettes cselekvénye öntudatával nem bírt, követetett el. Miután pedig szavai, melyek a bűntényt képezik, közvetlenül veszekedés után korcsmában ejtettek ki, s P. R. akkor hevült állapotban volt, igy tette a b. t. k. 2. §. c) pontja értelmében bűntényül nem vehető, s ellene eljárásnak helye nincsen. VIII. A B. T. K. 171. 173. és 320. §§-hoz. L. Fr. ellen vádul emeltetett, hogy ő 1858. sept. 16. Budán a várban N—t 124 ft erejéig megtolvajlotta — az okok következők valának : mert ismeretes volt a lakással, ott szolgált; mert azt vallotta, hogy sept. 16. 1858. G-ödöllőn testvéreinél volt, ez pedig ellenczáfolva van, mert oly rosz életű, hogy fel lehet róla tenni a tett elkövetését! ... A törvényszék ezen ügyben nem nagy eredményt látván az 1858. máj. 3. cs. nyiltparancs 6. §. értelmében abbahagyást rendel. A védelem ebben nem nyugszik meg s végtárgyalást kér, vádlott teljes ártatlansága kiderítésére, és vádlottnak 1858. sept. 16. alibi-je kimutatására két tanút mutat fel, kik azt bizonyítják, hogy vádlott a kérdéses napon Budán nálok szolgálatban volt, és egész nap otthon dolgozott s este a házon kivül sem volt, — most a védelem, hogy eloszlassa azon gyanút is, vádlott miért mondta legelső kihallgatásakor azt, hogy nem Budán, de Gödöllőn volt, előadja hogy ennek oka abban rejlett, mert L. már a tanuknál azelőtt több napja tartózkodott, de bejelentve a rendőrségnél nem levén, arra kéretett, titkolná el hogy ott tartózkodott , nehogy érte a bejelentés szabályai ellen elkövetett kihágás miatt a B. T. K. 320. §. alapján megbüntetessenek — miután azonban ez időközben jóvá tétetett, vádlott ártatlanságát kéri, s nem nyugszik meg bizonyítékok elégtelenségébőli fölmentésben, mely a védelem szerint nem egyéb gyanusitási ítéletnél. A bűntetthez gonosz szándék kívántatván, hogy valamely tény bűnné fajuljon, nem kell a gonosz szándékot felerőszakolni, vigyáznunk kell, melyek zárják ki a büntettet, ha önzéstelen eljárás lesz, a nép is ismerője lesz a jogtudománynak, és a törvény népszerű, azért senki sem tartozik ítéletet elfogadni, mely a törvénykönyv 9za kaszaival fel nincs ékitve,a