Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 35. szám

141 Döntvénytár. A bünt. törv. 149. a 151. §§-hoz. A feltalálás valószínűsége, ha az igen nagy és felette alapos a g y er me kk i t e vé s n él megszünteti-e a szándékosságot? Bizonyos esetben egy anya gyermekét oly helyre tette ki, hogy igen nagy volt a valószínűség, mikép az észre fog vétetni, a helyiség , hová fektette oly minőségű levén, mely a figyelmet el nem kerülheti. Innen azon kérdés támadt, váljon e valószínűség, mely majdnem bizonyosságig terjedett, nem szüntette-e meg azon anyának bűnösségét, melyet a bünt. törv. 149. §. feltételez. Mellette szólt az, hogy a hely fekvése s így a kitevés sajátsága folytán, a kitett gyermek életveszélybe nem jöhetett. Midőn tehát az anya gyermekét oly helyre tevé ki, mely veszélyt rá nem hozhatott, feltételezhetni, hogy gonosz szándokban, mi a 149. §. bűntettéhez szükségeltetik, nem létezhetett. És ily értelemben nyilatkoztak ügyvédek s bíróságok is. Azonban vizsgáljuk a törvény szabályait. A 149. §. világosan rendeli — öszhangzásban a régi 1803-ki osztrák codex 133. §-val — hogy az, ki valamely gyermeket oly korban, midőn az élete megmentésére magának segedelmet szerezni tehetetlen, kitesz, a végett hogy halálos veszedelembe ejtse, vagy csak hogy megmentését a véletlenre b i z z a is, büntettet követ el, bármi ok indítót ta légyen is arra x). E §. rendeletéből az tűnik ki, hogy a gyermekkitevés bűne elkövettetik akkor is, midőn az czéloztatik, hogy a kitett gyermek életveszélybe ejtessék, minél tehát a szándokosság abban áll, hogy a bűntettes azt czélozza, mikép gyermekét halálos veszedelembe ejtse. Ha tehát oly helyre tette ki, mely veszélyes semmikép sem lehet, akkor azon szándokosság nem foroghat fenn. Azonban ugyanazon §-ban az is foglaltatik , hogy a gyermekkitevés elkövettetik azáltal is, ha a végett tette ki az illető a gyermeket, hogy megmentését a véletlenre bizza. És ebből ismét látszik, hogy a törvény itt a szándékosságra elégli azt is, ha halálos veszedelemnek nem tétetett ugyan ki, hanem csak a véletlenre bízatott megmentése. — Tehát ha a kitevés által halálos veszedelemnek nem tette is ki; azáltal még meg nem szűnik a kitevési bűntett szándokossága, tehát a kitevő bűnössége sem; mert a megmentésnek véletlenre bízása is elégeltetik a szándokosságra, mi sokkal alacsonyabb bünösségi fokozat az életveszély lehetőségének előidézésénél. Most csak az a kérdés, hogy mily esetekben tekintethetik a vádlottnak cselekvénye olyannak , hogy feltehetni lehessen róla, mikép a gyermek megmentését a véletlenre akarta bizni. Az világos, hogy ez előáll akkor, midőn oly helyre tétetett, hol nehezen tűnhet fel, nehezen vetethetik észre. De bizonyos, mikép helye van annak akkor is, ha oly helyre tétetett, hol könnyen szem elébe tűnhet, s így megmentethetik. Mert ily helyen könnyen észrevétethetik ugyan a hely fekvése és sajátságánál fog!) Az 1803-i Codex 133. §. igy szól :„Wer cin Kind in einem Altér, da es zur Rettung seines Lebens .sich selbst Hülfe zu verschaffen unvermögend ist, wegleget, um dasselbe der Gefahr des Todes auszusetzen, oder auch nur, um seine Rettung dem Zufalle zu ü b e r 1 a s s e n , begeht ein Verbrechen , was imtner für eine Ursache ihn dazu bewogen hat." va; de mind a mellett lehető mégis az is, hogy észre nem fog vetetni, hogy elkerüli a figyelmet,. legalább addig, míg életfentartása veszélybe jön. Ha pedig ez lehető", akkor már megvan a véletlennek esete is. Mert a megmentés véletlene nem egyéb, mint azon állapot, melyben nincs ugyan bizonyosság az iránt, hogy az illető el fog veszni, de meg van azon lehetőség is, hogy az elveszés megtörténhet. Es ez meg van akkor is, ha a megmentés igen alapos valószinüséggel várható, mert bármily nagy is a valószínűség, ez még sem zárja ki az ellenkező lehetőségét, és e szerint a véletlen esetét sem. És egyenesen ki is fejeztetik bünt. törvényünk 150. 151. §§. áltat; mert ezek szerint a nagyobb veszélynek kitevés, midőn oly helyre történik, hol az észrevétel nem egy könnyen volt lehetséges, csak nagyobb büntetési beszámítás alapjául szolgál; míg az oly kitevés, melynél a hamarjábani észrevétetés s igy megmentés alaposan várható, csak szelídebben rendeltetik büntetetni, de bűntelennek nem tekintetik. Tehát a törvény a büntettet és büntetti szándokosságot feltételezi (151. §-ban) akkor is, ha oly helyre tetetett ki a gyermek, hogy igen alapos valószínűség van a mellett, hogy a gyermek nem marad észrevétlenül, tehát hogy meg is fog mentetni. Ily értelemben vették ezt mindig az ausztriai jogtudósok is, mint p. o. Herbst, Schuselka (Zeitschrift 1836. 215.) Früwald, ki büntetőjogi commentárjában (121. 1.) igy szól : „Die strafbare Handlungbesteht darin, dass ein solches Kind aus seinem gewöhnlichen Aufenthaltsorte weg, an einen andern Ort, wo es der Gefahr des Todes ausgesetzt ist, gebracht, und dort verlassen, mithin seine Rettung dem Zufalle überlassen wird. Die böseAbsichtbei diesen Verbrechenbraucht bloss darin zu bestehen, die vorstehend bezeichnete Lage des Kindes herbei zu führen." Ez azon fogalom szinte, mely a tudomány által is a gyermekkitevés szándokosságának tulajdonitatik. A jogtudósok, lehet mondani átalában, abban keresik annak lényegét, hogy a kitevő szorosan véve nem halálveszélynek , hanem csak a véletlennek teszi ki a gyermek megmentését, mely megengedi a megmentés valószínűségét vagy is lehetőségét, de feltételezi az elvesztés lehetőségét is. Már Feuerbach (Lehrb. des peinl. Rechts § 390) szerint : ,,Zum rechtswidrigen Vorsatze, so weit er zum Thatbestande ím Allgemeinen gehört, wird hier nicht mehr erfordert, als das absichtliche freiwillige Verlassen des Kindes zu den Zwecke, sich hiedurch der von denGresets auferlegten Last der Ernáhrung desselben zu entledigen."Hol ezen szándékos elhagyás lényegileg nem jelenthet mást, mint a gyermeknek véletlen sorsára való bízását; mi Feuerbach híres comentatorja Morstadt szerint még akkor is meg van, ha a gyermek lakott házba tetetik ki, hol szükségkép meg kell találtatnia. — Heffter szerint e bűntetthez kívántatik : „Ein Weglegen oder Verlassen des Kindes an einem Ort, wo ihn die schuldige Pflege, und Nahrung entzogen, und es ohne Kenntliehkeit seiner Abkunft dem Zufall fremder Findungüberlassen ist — ohne dass damit lebensgefárliche Umstánde verbunden sind. (Lehrbuch des gem. deut. Strafrechts 6te Auflagel857.§ 272.) Hasonlóan Berner szerint (Lehrb. des deutschen Strafrechts 1857. Leipzig. § 178.) Die Absicht des Tháters geht dahin, demHülfsbedürftigen die ihm schuldige Hülfe zu entziehen, und vollendet ist, sobald der Verpflichtete den Hülfsdürftigen seiner hülflosen Lage überlassen hat." Mi szinte csak azt jelenti, hogy