Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 89. szám

720 szerzését nem is említő törvénycikk e tárgyban semmikép nem alkalmazható. K. L. úr nagyon merész kérdést tesz föl, midőn azt kérdi : „hol van megtiltva az 1836. IV. 6. §-ban izraelitának , hogy úrbéri telki vagy zselléri állományt ne vehessen?" Hiszen azt mindenki tudja, hogy 1836-ban, sőt az 1848-dik törvények kihirdetéséig — úrbéri telki, vagy zselléri állományt nem vehetett senki, az nem volt eladható, csak annak haszonvétele , — mert a jobbágy által mivelt föld tulajdona az 1336. VII. törvény cikk előszavai szerint a földes uraságot illette. S hogy a földesúr vagyonát a jobbágy eladhatta volna, annyival inkább izraelitának, vagy, hogy az általa mívelt földet a jobbágy kizárólagos sajátjának tartotta volna, a midőn a hivatkozott 1836. IV. törv. cikk 6. §-ában a jobbágy tulajdonául csak a telek javítására forditott munkának illő bére és a költözés törvényes hasznai mondatnak : K. L. úr] maga sem fogja állítani. És ezekből azt hiszem mindenki belátandja, hogy az általa problémául kitűzött két pont s ezekkel — kitűzött themája s állitmánya eléggé megcáfolvák. — Szabadjon azonban még két pontra felelnem. 1) Hogy ezen kitétel alatt „más akárkinek is eladhassa" — a törvény az izraelitát igen is nem értette, de ha föltéve, meg nem engedve, értette volna is, részint gyakorlatba nem jöhetés, részint későbbi más tartalmú megszűntető törvénynél fogva reá nem értelmeztethetett s értelmeztethetik; de ha értelmeztethetnék is, miután azon 1836. IV. 6. §. örök eladásról nem szól, hanem csak a jobbágyi haszonvételek és javítások elárúsithatásáról: ebből azt, hogy ha akkor ingóságot vehetett, tehát most ingatlanságot is vehet, s a §-ból általában, az izraelitákra semmi kedvező következés nem húzathatik. 2-or: A földesúr igen is, tehette szokássá, a mit a törvény neki nem tilalmazott, s nem lehetett volna büntetés alatt kötelezhető saját érdekével s javával ellentétbe jőve az országban csak tűrt, de be nem vett vallású, nemzetű felekezetbeli lakosnak jobágyául elfogadására. Nem hagyhatom ezúttal még érintetlen némelyeknek e tárgyban azon okoskodását, miszerint a többször tisztelve érintett, alapúi szolgáló oct. 2-iki legfelsőbb rendeletet ugy értelmezik, hogy a hol 1848 év előtt bírtak valami ingatlanságot izraeliták, ott ezentúl is szerezhetnek. — Mely fölfogásnak megcáfolására, hogy azon legfelsőbb rendelet által — nem az állapíttatott meg, hogy a hol ennek kihirdetéséig — a közbeujött zavaros időkben, valami ingatlant megvettek, ezen gyakorlat meghagyatott volna, hanem hogy birtokképességöket korlátozó 1848 év előtti szabályok rendeltettek további szabályozásig megtartani , elég legyen a Xónebb előadottakra, s az érintett cs. parancs szavaira utalnom. Nem helyesen cselekszik tehát nézetem szerint Jazon bíróság és telekkönyvi hatóság, mely az izraeliták bekeblezését megengedi; részint,mert törvény által meg nem engedett cselekvényt hagynak megtörténni ; részint, mert eugedélyadásuk által mind az illető bíróságoknak, mind a keresztyén eladó, mind az izraelita vevő feleknek baj, nehézségek és zavarok okoztatnak. — Ugyanis az 1857. jau. 7-én 194. 'sz. a. kelt m. igazssgügy minisztériumi kibocsátvány által a bíróságoknak kötelességökül tétetett, a fennt többször tisztelve érintett 1853. oct. 2-iki cs. rendelet értelmében — az izraelitáknak — a venni meg engedett ingatlanok megszerzéséhez a kellő átírást megtagadni, s a birtokba vételt meggátolni ; továbbá szintén a m. igazságügyi minisztériumnak 1856. mart. 25-ről 2062. sz. alatt kelt kibocsátványában körüliratik az eljárás, mely szerint a birtokok rendé-