Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 89. szám

721 zendése alkalmával azon izraeliták, kik ezen 1853. oct. 2-diki cs. rendelet értelmében megadott engedélyen túl s ellenére bárhol szereztek ingatlan jószágot, — az illető törvényszékek utján — attól, utoljára is csakugyan el fognak mozdittatni. Hogy elöadottaim nem levegőből merített okoskodások, azoknak erősitésére egy legújabb esetet hozok föl. B. Megyei N. községben NN. hagyatékához tartozó ingatlanságok elárúsittatni rendeltetvén : a birói nyilvános árverési határnapon többen jelentkeztek Jvenni szándékozókul, s közölök N-i lakos NN. izraelita 60 pft bánatpénzt letéve, legtöbbet ígérvén, reá üttetet le N. helységben, illetőleg határában fekvő 36 népsorszám alatti ház és hozzátartozó % volt úrbéri föld. Mely árverési eljárásra f. évi május 14-kén az illető sz. birói hivatal, mint gyámhatóság által következő végzés hozatott: „Minthogy NN, N-i lakos izraelita a néhai NN. árváit illető 36. számú házat, % telek földet és rétet az 1853 évi oct. 2-án kibocsátott, bir. Törv. Lap 203, számú magas rendelet értelmében, mint izraelita a f. évi május hó 7-dik napján tartott nyilvános árverés alkalmával meg nem vehette; — mivel az izraeliták a fekvő javak szerzésétől az idézett rendelet értelmében eltiltva vannak: ennél fogva NN-nek 60 pft bánatpénze visszaadatni, s ő az általa megvett javak birtokba vételétől eltiltatni rendeltetik. Felszólittatik egyszersmind M. G. mint NN-el együtt árverezett N-i lakos, miszerint ha azon ároan, a mint az árverés alkalmával N. Nt kivéve legtöbbet — az az 468 pftot igért — a kérdéses 36 sz. házat, JA telek földet, s rétet az általa is kezekeresztvonásával ellátott árverési föltételek teljesítése mellett 468 pftokban megtartani szándékozik : ebbeli nyilatkozatát akár személyesen, akár folyamodás útján e cs. k. szolgabírói hivatalnál, mint gyámhatóságnál a kézbesítéstől számítandó 14 napok alatt nyújtsa be, ellenkező esetben az árverésre nézve uj határidő fog kitűzetni, s az árvákat illető fekvőségek újólag árvereztetni fognak. A legtöbbet igért NN. izraelita ezen végzés ellen folyamodással élt, melyben indokait következőkben hozza föl: „Az 1853. oct. 2-kán kelt cs. parancs I. pontja értelmében mindegyik korona országban az ottan 1848. jan. 1-söje előtt fennállott, az izraeliták birtokképességét korlátozó szabályok ideiglenesen ismét hatályba léptek ugyan: minélfogva az 1840. 29. törv. cikk 5. §-a értelme szerint, mennyiben a telkek szabad szerezhetése gyakorlatában lennének, ezen gyakorlat jövőre is fentartatni rendeltetik. A törvények ezen rendeleteinél fogva mindenütt az eddig létezett gyakorlat szolgál sinórmértékül. Ennélfogva N. helységben is azon gyakorlat veendő tekintetbe, mely eddig ^ott létezett: már pedig az A) alatti bizonyítvány szerint még 1847. évben birtam már házat és szőlőt, 1851. évben szerzettem 24 telek földet: minél fogva 1848 év előtt is birván N. helységben fekvöségeket: a fentebbi nyilt parancs értelmében azok szerzésétől továbbra sem tiltathatom el. A fentebb idézett 1840. 29. t. cikk 5. §-ában ezen kitétel: „telkek" nem csak városi, hanem jobbágytelkekről is értendő :_mennyiben az izraeliták ezek birtokában voltak , mert a törvény csak telkekről szól: már pedig Magyarországban , de különösen Borsod megyében is sok hely van, hol az izraeliták már 1848 előtt jobbágy telket'lbirtak. — A törvényhozásnak pedig e tekintetben célja volt az izraelitákat a nemesi fekvő javak birhatásától eltiltani. A p—i cs. kir. országos főtörvényszék folyó 1858. év június 8-án 6087 szám alatt kelt határozata által az első bíróság vég98*