Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 90. szám - Előleges letartóztatás és vizsgálati fogság a büntetőjogi gyakorlatban. 1. r.

730 ni sok oly cselek vény, mely ekkorig csak kihágásvolt ; például az idegen vagyon egyszerű eltulajdonítása ekkorig kihágást képezett, ha az érték csak 25 ftot tett, ezentúl pedig ezen 25 frt érték új pénzláb szerént 26 frt 15 krnak felel ugyan meg, de azért oly elidegenítés, melynek tárgya 26 frt 15 kr. tesz, már bűnt képezend. Másrészről a büntetések kiszabása körül szintén szigorúbbá lesz a törvény. Ez azonban máskép nem történhetett, mert arra józanúl senki sem gondolhat, hogy az 5Ü 0 különbség akár a büntető törvénykönyvben előforduló pénzmennyiségek 5°0-nyi fölemelése, akár a büntetési határozatok 50'0 mérséklése által cgyenlittetnék ki. Ellenben a 2. §. szerint ott, hol vagy önállóan vagy fogság helyettesitésekép bírság lesz a kihágásokra szabandó, a most mondottakhoz képest a büntetési {határozatok általános enyhülése fog bekövetkezni, azaz a pénzbecs figyelembevétele mellett a bírságok az eddigieknél csekélyebbek lesznek. A 3. §. a mennyiben átmeneti rendeleteket tartalmaz, szintén szelid irányú büntetőtörvényhozásunk szellemében intézkedik. tt Úrbéri ügyek fölebbezése. Urb. tszki utasít. 176. §-hoz. — Bel s igazságügy-miniszteri rendelet, kiható Magyar-, Horvát- és Tótországra, a Temesi bánságra s Erdélyre, melyszerint két egyenlő határozat ellen az úrbéri legfőbb törvényszékhezi fölebbezés föltétlenül megengedtetik. — „Kétség támadván az iránt, vájjon a két első folyamodásu úrbéri törvényszékek egyenlő határozatai ellen az úrbéri legfőbb törvényszékhez benyújtott panasz a polgári perrendtartásnak a rendes vagy rendkívüli fölülvizsgálatot tárgyazó szabályai szerint itélendő-e meg, s ennélfogva az utóbbi esetben az ellenféllel ellen nyilatkozat végett közlendő-e? a bel és igazságügy miniszterek következőt találják kijelentendőnek : „Minthogy az ezen koronaországok számára kibocsátott urbér-szabályozási nyiltparancsok, jelesen az 1853. mart. 2-kán kelt két nyiltparancs (birod. törv lap 38. és 41. sz.) 38. §-nak, az 1854. jun. 21-én k. nyiltparancs (birod. törv. lap 151. sz.) 79. §-nak szabálya szerint, és az ugyanezen koronaországok számára 1856. íebr. 2-kán (birod. törv. lap 20. sz), 1857. dec. 28-kán (birod törv. lap 1858. évfolyam 1. sz ), és 1858. január 27-kén kelt úrbéri törvényszéki utasítások (birod. törv. lap 16. sz.) 176. §-hoz képe3t, az úrbéri törvényszék Ítéletei ellen minden esetben s még akkor is, ha határozata az első folyamodásu úrbéri törvényszék Ítéletével egyenlő, az úrbéri legfőbb törvényszékhezi fölebbezés nyitva áll; ennélfogva az első és másod folyamodásu úrbéri törvényszékek egyenlő ítéletei ellen az úrbéri legfőbb törvényszékhez történt fölebbezés a polgári perrendtartásnak csak a rendes fölülvizsgálatra nézve létező szabályai szerint kezelendő, s az ellenféllel ellennyilatkozat végett nem közlendő." Rendelet 1858. jul. 28. Bir. törv. lap f. é. XXIX db. 112. sz. E magas rendelet újabb bizonyítványa azon gondoskodásnak, melylyel kormányunk oda törekszik, hogy hazánkban a birtokviszonyok átalakulása, általában az úrbéri viszonyok teljes megoldásánakkorszakot képező munkája a felek megnyugvásával fejeztessék be. Az úrbéri ügyeknek két egyenlő Ítélet ellenébeni föltétlen fölebbeztethetésök némileg az ügyfolyam lassítására szolgálhat ugyan, de az elvesztett időt kárpótolni fogja azon megnyugvás, mely a felekben támadni fog annak tudatára, hogy ügyeik, s érdekeik a legfőbb bíróságnál is megvizsgáltatván : bizonyára igazságosan intéztettek el. Felperes keresetről lemondási joga. — Polg. prdt. 19. §-hoz. — Cs. kir. legfőbb törvényszéki határozat, mely szerint: felperesnek még akkor is van joga keresetétől elállani, ha alperes a keresetbeli követelést saját érdekénél fogva magára nézve előnyösnek találván, azt válaszában elfogadta — Bizonyos örökhagyó házainak egyikét, a veronai szegények intézetének hagyományozta, melyen azonban többszörös teher feküdt, ugy, hogy a szegények intézetének gondnoksága elhatározta a hagyományról lemondani, s e végett az örökös ellen indított keresetében felhozá, hogy joga van a hagyományról oly hatálylyal lemondani, hogy az ismét a hagyatéki tömeghez csatoltassék. Az örökös 1854. jun. 12-kén folyamodást nyújtott be , melyben határozottan kijelentette, hogy a keresetbe vett vagyonátengedést elfogadja , egyszersmind az irományok becsomózására határnap kitűzését kérte, hogy a kérdés bírói végrehajtásra érvényes Ítélettel döntetnék el. A kért határnap 1854. aug. 4-re kitűzetett.