Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 83. szám - Szemeriai id. Szász Károly nagy-enyedi jogtanár és magyar tudós társasági rendes tag. 1853. october 25. Életrajz. 1. r.

676 gyakorolt korára mint szónok, s mint tanár lelke bélyegét nyomta a ma cselekvés terén álló nemzedékre. Azonban a mint a személyére és elveire vonatkozó tekintetek tiszteletben tartást követeltek addig, míg ő élt: szintúgy követeli most hazai tudományosságunk s az irodalom történet a mai nemzedéktől azt, hogy az elhunytnak életrajzához tartozó adatokat, mig azok érdekesb része feledésbe nem megy, vagy kortársaival és barátaival együtt épen ki nem hal, gondosan összegyűjteni, hogy a következő embernyom példáján tanuljon és küzdeni és tenni lelkesüljön. Nemzeti értékünk meghatározására különben is semmi annyira be nem íbly, mint azon tudományos és cselekvő férfiak száma, kiket a hon és világ tetteikről ismer és a kiknek nevét az irodalom megőrzi. Meg vagyok győződve arról,hogy a magyar Akadémia törvénytudományi osztályának e jeles tagja fölött hozzá méltó emlékbeszédet fog tartani a maga idejében egyik vagy másik akadémiai tag; azt is hiszem, hogy a férfi életéhez derék tanitványai közöl — kiknek száma százakra megy és a kik számosan ülnek majövedelmes tanári székeken —• sokan gyűjtöttek anyagot s csak alkalomra várnak, hogy azokkal az irodalomtörténetet gazdagíthassák: mindazáltal, mig ezek meglennének, én, az ő életét távolról néző, nagy elméjét, tanári és politikai szereplését élte végéig rokonszenves figyelemmel kisérő, sietek némelyeket — miket testvére, gyermekei, tanitványai, leghívebb barátai voltak szívesek velem közölni — följegyezni. A mit én elmulasztottam:pótolják ki mások ; a hol tévedtem: igazítsák meg az őt jobban ismerők, s találkozzék — adja Isten! — nemsokára valaki, a ki az elszállt szellem, az annyiak fölött kitűnő egyén életképét és valódi jellemrajzát ez adatok nyomán műremekké alkossa s az enyémet, a gyöngét, elfeledtesse. Én kísérletemmel tiszteletemet fejezem ki. Sz. K. emléke iránt: tanitványai kötelességet teljesitnek; amaz alkotó lángész pedig kitűnő férfiaink arcképcsarnokába fog egy ragyogó képet állítni. « Szemeriai id. Szász Károly, született 1798-ban január 25-kén Vízakna mezővárosban, Alsófejérmegyében (Erdélyben). Atyja Szász János vízaknai birtokos és főbiróságot viselt ember; anyja Dobolyi Filep Debora; testvérei Pál és János, amaz korán meghalt, ez máig is él s atyja a kedves emlékezetű Idunának. Tanpályáját 1805-ben Nagy-Enyeden kezdette, 181 l-ben diák lett. 1813. végén az ifjú b. Kemény Pállal a kolozsvári kir. Lyceumba ment törvényt hallgatni. E korban szokás volt Erdélyben, hogy minden vallásfelekezet jelesbjei itt tanultak jogot, részint mivel az ottani tanszékekben igen jeles tanárok ültek és a törvények minden ágát ki lehetett meríteni; részint pedig, mivel ott kitűnően tanulni nagy előny volt a politikai pályára készülőkre nézve. Itt szövődött ifjaink között azon benső barátság, mely csak egyikök halálával szakadt meg, itt van alapja az Alsófejérmegyében, sőt egész Erdélyben oly nagy szerepet vitt Keménynemzetséggel való ismeretségének és szoros viszonyának— Végezvén a törvényeket, Maros-Vásárhelyre a királyi táblára ment törvény gyakorlatra, hol 1816-ban a szokott ügyvédi vizsgálatot letette , s 1817-ben gróf Teleki Elek és Zeyk János reményteljes ifjakkal a bécsi müiparegyetembe ment, s ott a mértant, természet- és vegytant oly sükerrel tanúlta, hogy tanévei végeztével — mint sokan magától hallották — Petersburgba tanárnak meghívatott. E mellett kedvenc tanulmánya volt a nyelvészet; anyanyelvén kivűl, melynek mély ismeretére minden irott műve agy-egy bizonyság,