Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 82. szám - Nézetek a maradvány-földek váltságának kiszabásáról

672 elfogatott, mint az Pöltenau Ferdinánd cs. k. rendőrnek e végtárgyaláson tett vallomásábólmegtetszik — nála egyetlen egy hamisitvány sem találtatott — pedig, ha ilyesekkel birt: lehetetlen föltenni, hogy azok nála fel nem találtattak volna, s pedig annál inkább — mert szobája be sem levén zárva, midőn a rendőr bejött, S* mélyen aludt s ez által költetett fel — mi igazolja, hogy — azon egyén, ki V*-nál volt, attól 130 db. hamis jegyet elvitt, nem S* volt. Itt helyén látom megérinteni, miszerint azon gyanú , hogy S* K* Pestre jött uj festéket venni — semmi alappal nem bir : mert abból, hogy valamely festék és üveg künn az udvaron a kocsiszinben találtatott, nem következik, hogy S*ré volt és K* Henrik a végtárgyaláskor ezeket mondja, „a földön találtam valami festéket a kocsiszínben nem messze a kocsimtól, azon urat azonban, t. i. S*t nem láttam ott járni, egyébiránt akkora kocsiszínben más kocsik és útasok is megfordultak." Ebből kitetszik , hogy a festéket más veszthette el, de nem lehetett S*-é, mivel nem lehet gondolni,hogy azt a szabad kocsiszínben hagyandotta, ha az érintett célból szerezte volna. Én azon körülményből, hogy S* K* egyenesen Pestre akart behajtatni , s csak kocsisa kérelmére maradt a gubacsi csárdában, mivel ez útlevél hiánya miatt nem mert bemenni, azon meggyőződésben vagyok, hogy vádlott elúnván célnélküli bujdosásait, magát önkényt beakará jelenteni, s csak a véletlen miatt nem létesitheté tervét. Ugyanazért új bűntervezés gyanújával nem vádoltathatik. Mindezen okok ugy hiszem elegendők, hogy a mélyen tisztelt államügyész úrnak e harmadik gyanúoka is bizonyítékul el ne ismertessék. Ideje tekintetes Törvényszék,hogy átmenjek a negyedik bizonyíték taglalására, mely abban áll, hogy S* Károly törvényszéken kívül ezen ellene emelt vád alaposságát beismerte; — erre nézve hivatkozik a t. cs. k. államügyészség két kis cédulára , melyek állítólag vádlott által néhai V* Sándorhoz a börtönben írattak, s miután vádlott azokat tőle eredetteknek tagadta, annak beigazolására, hogy azok csakugyan általa írattak, szakértők véleménye is használtatik. Mivel a cs. kir. államügyész ur állítása támogatásául 1-Ör ezen cédulák tartalmára, s csak azután hivatkozik a szakértői véleményre: e pontra tartozó védbeszédemet szintén ily rendben terjesztendem elő. Miután ugyanis a mélyen tisztelt államügyészség előadja , hogy a cédulákban V* az iránt utasittatik, hogy mit valljon a vizsgálóbíró előtt, hogy ne vallja meg, mikép nála valamit dolgoztak: azon következtetést vonja ki, hogy miután a levelek minden indignatio s minden harag nélkül irvák, s azokban egyáltalában nem lehet az ártatlanul vádoltnak kérését vagy fenyegetését olvasni; kétséget nem szenved , hogy azok csak egy bűntárstól, tulajdonkép védencemtől erednek ; s a büntető perrendtartás 144-dik •§. 1 ső pontja szerint elegendő bizonyítékot képeznek. — Igaz t. törvényszék, hogy e cédulákból nem látszik valamely indignatio, de azért koránsem következik, hogy azok vádlott S* Károlytól eredtek, sőt ellenkezőleg, ha vádlott körülményeit s a cédulák tartalmát figyelembe vesszük, nem lehet azon bizonyosságra nem jönni , mikép a kérdéses cédu ák ő töle nem származhatnak , s azokat vagy V* Sándor valamely bűntársa , vagy S* Károly valamely ellensége irta. — így az egyikben azon utasítás adatik V*-nak, „hogy vallja, mikép azon ur, t.i. ki nála tartózkodott, azt mondá neki, hogy a pesti törvényszéknél baja van s ott currentálva van : továbbá , hogyha kérdezik , mikép hitták azon urat, ki nála volt, mondja, hogy Kemény Samunak nevezte magát ." — Ugyan kérem a t. törvényszéket, miután tudjuk azt, hogy azon egyén, ki a pesti törvényszék által currentáltatott, S* Károly volt. s hogy midőn őt 1856. évi február 1-én a gubacsi csárdánál elfogták, a nála talált útlevél Kemény Samu névre szólt, mely tőle elvétetvén, jelenleg is a bűnper mellett létez , lehetséges-e vádlottról, — ki különben oly ügyes és furfangos egyénnek festetik — csak legtávolabbról is gondolni, hogy ő V*hoz cédulákat irjon s azt a leghatározattabb módon oly körülmények és oly név bevallására ösztönözze, mely a vakot is egyenesen az ő személyére vezeti, mely által magát, mint bűninditót a törvény boszuló kezeinek egyenesen átadja. Ilyesmit gondolni avagy feltenni sem lehet, s ezen egy ok elégséges azon positiv meggyőződésre, hogy e cédulák S* Károlytól nem eredhettek. Egyébiránt pedig nincs is beigazolva, hogy e cédulákat V* Sándor S*-től kapta légyen. Gaisner Mihály börtön-felügyelő jelentéséből kitetszik, miszerint V* ezen két cédulát bizonyos Schiller fogolytól kapta, ez pedig első izben azt vállá, hogy azokat bizonyos Czirától vette át, ki azonban ezen állítást tagadja. De hogy a szakértők véleményéből sem lehet ezen két cédulára — melyek a periratokban C C alatt vannak — felhíva azon következtetést vonni, hogy azokat ő irta, kitetszik a következőkből : — a szakértők a B alatt fclhítt négy kis cédulára